20. rész

Sziasztok! :) 20.rész. Hú. Ennyi kalandon ment már át Spencer? :D 
Talán egy kicsit megkésve jött, de itt van a rész. :) Jó sokáig írtam. De csak azért, mert a következő részeket tényleg nagyon jól meg akarom írni. 
Köszönöm a múltkori rész alatti kommenteket, jól telt a szülinapom. :D 
Szülinapról jut eszembe.. Nem ide kapcsolódik. De a részt csak azért tettem fel ma, mert egy lány ma ünnepli a 20. születésnapját, akire nagyon felnézek. Ő Sophia Smith :) ❤
És, egy kis kulissza titok; a következő rész, az egyik személyes kedvencem, és bár nem vagyok jó 'perverz' sztori írásában, mégis a fejemben jó, és tetszik. Tehát, olyan lesz. Nem tudom ki örül, és ki nem. De a résznek nem csak az lesz a lényege, nagyon romantikus lesz ! :))
ui.: Pár emberkével indítottunk egy facebook-os oldalt, a kedvenc sztárjainkról, példaképeinkről, ezek mellett pedig szinte mindenről van szó. Nagyon, de nagyon örülnénk, ha lájkolnálok, esetleg a barátaitoknak elküldenétek, vagy hirdetnétek. https://www.facebook.com/myidolshungary Előre is köszönjük, nagyon sokat segítenétek ! :)) ❤
Jó olvasást. :)

Sajog a fejem, és a fájdalom sehogy sem múlik el. A szememet nem bírom kinyitni, akármennyire is próbálom. Mindig egy erős fényt látok, még akkor is, ha csak megpróbálkozok ezzel. A végtagjaimat sincs erőm mozgatni, csak fekszem, egy kissé kényelmetlen ágyon. Nem a megszokott, nem olyan, mint otthon. Annyira ismerős, még úgyis, ha semmit nem látok.. Ez a kórház. Újra itt.. 

Bár szemeim csukva vannak, mégis egy kis idő után, a sötétből, képek jelennek meg. Emlékek. A barátaim, a családom.. Szinte minden, amire eddig nem emlékeztem. Aztán még egy ismerős. Liam.
Gondolom valamilyen házibuliban voltam akkor épp, mivel körülöttem páran táncoltak. Én a nappali szélén álltam, vártam a barátaimat, vagy hogy történjen valami. És történt is. Odalépett elém egy fiú. Barna hajú, magas, jóképű. Barna szemeivel nézett rám, majd bemutatkozott.
És ez volt az a pillanat, amikor először találkoztam Liam Payne-vel.

Az emlékek, amik eddig előttem leperegtek, eltűntek. Ismét, a feketeséget láttam magam előtt.
Ekkor szemeim szinte kipattantak. Körbenéztem a szobában, és valóban a kórházban vagyok. Napfény sütött be az ablakon, a fehér falak már szinte hasonlítanak bőröm színéhez, sőt, nekik talán még több színük van, mint nekem.
Elfordítottam a fejem. Ágyam mellett, a széken lehajtott fejjem, Liam ült. Hihetetlen, hogy az előbb a fejemben volt, most pedig mellettem.
Ha ő van itt, valószínűleg ő hozott be ide. De akkor mi van Zayn-el?
Kezemet próbáltam megmozdítani, ami sikerült is. De az, hogy elérjem Liam-et, már annyira nem tűnt sikeresnek.
Amikor éppen meg akartam szólalni, fejét felkapta, és rám nézett. Mosolygott, majd egy pillanat alatt felállt a székről, és megölelt.
Ez a jó pillanat nem tartott sokáig. Ugyanis valaki belépett a szobába, és egy köhintéssel jelezte, hogy ennek nem most van az ideje. A megszokott orvosom volt az, mellette pedig.. az anyám.
Liam visszaült a székre, és egy pillanatra se nézett anyámra, aki szinte gyilkos tekintettel nézett felé. Nem tetszett neki, hogy itt van. Látszik rajta, hogy őt okolja mindenért. Pedig ő csak meg akart védeni..

- Úgy látom minden rendben. - mondta a doki - Azt hittük megint kómába esik. Ha a kómából felébredt ember valamilyen módon újra hasonló helyzetbe kerül, mint először, akkor nagy az esélye annak, hogy újra megtörtént volna az, mint télen. - Liam felé fordult - Fiatalember, nem szeretne haza menni? Egész este itt volt.
- Nem. - megrázta fejét, mielőtt anya bármit is mondott volna. Az orvos kiment a szobából, hármunkat magunkra hagyva.
- Mi a fenét műveltél már megint? - anya szinte neki esett Liam-nek, miután az ajtó becsukódott.
- Anya, ő semmit nem csinált. Én voltam a hülye.
- Ó, tényleg? Mindig miatta vagy itt. Decemberben is..
- Segített nekem! Megmentett! Vagy örültél volna annak, ha a lányod még nagyobb bajokba keveredik? A decemberi dologról, pedig nem tehet..
- Szóval nem tehet arról, hogy majdnem meghaltál?
Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok anyámnak. Aki felnevelt. Aki megóvott, és segített mindenben. Nem gondoltam volna, hogy ekkorát csalódok benne. Hogy ő ilyet mond. De mégis, rá kellett jönnöm, hogy hazudott nekem. Biztos, hogy először nem önszántából. Talán Liam kérte meg, hogy ne mondjanak semmit róla. Sőt, ez biztos. Az elején, az első napokban anyán látszódott, hogy el akarja mondani. De utána már csak a titkolózást láttam rajta. Visszaemlékezve az első, emlék nélküli napjaimra, heteimre, villámcsapásként talál rám a felismerés. Egyszer hallottam, hogy anya valakivel nagyon veszekedik a telefonba. És mintha rólam lett volna szó. Most már rájöttem, hogy tényleg rólam volt szó. Anyám titkolt el előlem mindent. Liam csak azt akarta, hogy róla tudjak meg semmit. Anya pedig mindent eltitkolt előlem, nem csak azt, hogy ki Liam.
Tudom, hogy mindenki szerint úgy lett volna jobb, ha elfelejtünk mindent, és nem tudok meg semmit. De a sors közbeszólt. Ennek nem így kellett volna lennie..
- Menj innen. - nagy levegővétel után, lassan mondtam ki ezeket a szavakat - Szeretném, ha most azonnal elmennél.
Anya szeme nagyra nyílt, kissé aggódóan nézett, de még láttam szemében a Liam iránt érzett haragját. Nem mozdult, de mondani akart valamit.
- Spencer..
- Menj már el! Olyan nagy kérés ez? - nem akartam rákiabálni, de muszáj volt. Most egyáltalán nem akarom látni őt.
Látta, hogy nem tud mit tenni, választása nem volt. Elment. Ketten maradtunk Liam-el.

- Mi történt? - kérdeztem kis idő után - Mindent tudni akarok.
- Rendben. - sóhajtott - Zayn-el jóban voltunk régen. Közéjük tartoztam. Egy idő után kiszálltam a közülük, és azután jöttél te.
- És ehhez nekem mi közöm?
- Mindjárt megtudod. Szóval, abban az időben lettem jóba Louis-al, amikor téged megismertelek. És persze, Zayn megtudta. Ez egy olyan dolog, amit biztos, hogy senki nem mondott el neked Spencer..
- Nem értem. Mi köze van Zayn-nek, a régi dolgokhoz?
- Zayn megtudta, hogy tetszel nekem. És ő is meg akart szerezni magának. Sikerült neki, ahogy most is. Te nem adtad meg magad könnyen. Szinte ugyan az történt, ami pár hete..
- Erre mondják azt, hogy, a történelem megismétli önmagát.
- Még nincs vége. Ő bántott téged, Louis-al segítettünk neked. Zayn-nek komolyabb baja lett, a verekedésünkből. Neki nagyobb volt a bandája, csak úgy, mint most. Valahogy sikerült megegyeznünk, hogy ne legyen nagyobb gond. Az volt a feltétel, hogy nem bántjuk Zayn-t. Legalább is annyira nem, mint akkor.
- És te most annyira bántottad őt, mint akkor..
- Így van. Azt mondták akkor, még egy ilyen, és elveszik azt, aki a legfontosabb nekem .. vagyis Téged.
Szavai hallatán szívem egyre gyorsabban vert. Kisebb boldogság volt bennem, akármennyire is rossz a helyzet.
- Ezt úgy érted, hogy.. Meg akarnak ölni?
- Igen. - lehajtotta a fejét egy pillanatra, bal kezével a fejét fogta - Az egész az én hibám.. Gondolkodnom kellett volna.. Ezek az idióták már öltek embert, és tuti, hogy most is megteszik. - vissza nézett rám, mélyen a szemembe - Megfoglak védeni Spencer. Akármi is fog történni.

El kell mennünk a városból. Még ma, és minél messzebb. Most, még könnyebb dolgunk van, mert jelenleg mindenki Zayn körül ugrál, hogy jobban legyen. Viszont ha jobban lesz.. akkor még több embere fog minket keresni. Páran már állítólag Liam után kutatnak. De csak utána. Mert ahol ő van, ott vagyok én is. És egyenlőre nem gyanakszik senki, hogy merre vagyunk. Kelly-nél meg főképp nem keresnének.
Szerencsére Kelly nyitotta ki az ajtót, és rögtön a nyakamba ugrott. Szorosan magamhoz öleltem, majd miután meglátta mögöttem Liam-et, rögtön beljebb invitált minket. Van egy olyan érzésem, hogy tud valamit..
A szülei sehol sem voltak, csupán a nappaliban Louis. Biztos, hogy ő tud valamit. Liam-hez lépett, és csak úgy, mint az előbb én Kelly-vel, ők is szorosan megölelték egymást.
- Segítenetek kell. - mondtam a mellettem álló barátnőmnek.
- Tudok mindent.. mi kell?
Felmentünk Kelly szobájába, elővett egy nagy táskát, és ruhákat tett bele. Haza nem mehetünk, pedig ott van a legtöbb dolgunk. Kelly, és Louis az utolsó emberek, akikre számíthatunk itt, ebben a városban.
- Kelly - szólítottam meg - Nem tudom, mikor beszélünk legközelebb, de van valami, amit meg kell kérdeznem. Te, és Louis?
- Hát.. Ez nem a legjobbkor történt.. De igen. - a legjobb barátnőmet végre látom újra igazán mosolyogni. Újra megöleltem, közben pár könnycsepp folyt le mindkettőnk arcán - Spenc, vigyázz magadra, kérlek.

Hosszú búcsúzkodás után - és Louis-nak hála kicsit nevettünk is -, beültünk Kelly autójába, és elindultunk. Muszáj volt kölcsön kérni a kocsiját. Zayn emberei nem tudják ennek a kocsinak a rendszámán, kicsit könnyebb lesz a dolgunk.
Szomorúan néztem ki az ablakon, mikor a házunk előtt hajtottunk el. Liam a térdemen pihenő kezemet megfogta, és gyengéden megszorította, és egy pillanatra egymásra néztünk. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy minden gond eltűnik. El tudom hinni, hogy nem lesz semmi gond, és majd minden olyan lesz, mint régen.. Talán.

Komizzatok, és pipáljatok! :) ( és, ha van kedvetek, továbbra is kérdezhettek askon :) )