11. rész

Heey. Most korábban hoztam a részt. Feltettem az új fejlécet, és a kinézetet is kicsit megújítottam. És remélem nem gond, hogy Spencer karakterét megváltoztattam Emily Rudd-ra!:) 

Írtam egy 'kis' véleményt. Azt ezzel a résszel együtt teszem fel, és szeretném, ha elolvasnátok, és ti is megírnátok a véleményetek! KATT !
Előre is, boldog haloweent mindenkinek!:D
ui.: ezer fölött van a megtekintés. juhúú!:D

Louis, és a névtelen srác jött ki sietve a hátsóajtón, ahol nemrég engem ' kihúztak '. Azt hittem, hogy valami fontos dolguk van itt valakivel.. az a fontos dolog én voltam. Szinte egyszerre értek ki ajtóból - vagyis inkább kiestek - , és a fejükkel nézegettek mindenfele, majd tekintetük megállt rajtam, ahogy a földön fekszem, majd Zaynre, és a kicsit arrébb álló bandára pillantottak.. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem idegesek. Mert azok. Louis a legjobb fiú barátom, tudom, ha valami baja van, de a másik srác.. még a nevét sem tudom. De akárhányszor csak találkozok vele, folyton fura érzésem van. Végül is, öve az a bizonyos barna szempár amivel álmodtam.. és akárhányszor erre gondolok, előjön a szeretett fejfájás. Nem elég, hogy az egész testem fáj, most a fejem is! Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok.
A két fiú elindul. A névtelen srác elhalad előttem, oldalról egy pillanatra rám pillant, majd élesen beszívja a levegőt, és a bandához siet, ahol már Zayn is ott áll Zack mellett. Louist pillantom meg magam mellett, ahogy leguggol, és megfogja a kezem.
- Jól vagy? - kérdezi aggódóan. Bólintok.
- Mi a franc folyik itt?
- Ezt én is kérdezhetném. - mondja, majd felsegít, és az ismeretlen srác nyomába siet, aki már elkezdett kötekedni a bandával.
Zayn elé lép, és kicsit meglöki, majd egymást kezdik lökdösik.. már szinte verekedtek, amikor Zack, és Louis félbeszakította őket.
- Na, nyugi. - kezeit a két fiú közé tette - egy csaj miatt verekedtek? - csodálkozott Zack, majd mintha leesett volna neki valami - Hé, Liam, barátom! Mi van veled? - látszik, hogy ő is teljesen részeg.. de várjunk csak! Egy nevet mondott! Azt, hogy Liam! A titokzatos srác neve Liam!
- Nem vagyok a haverod! - szólalt meg mérgesen, majd Zayn felé fordult - Szállj le róla! Ha még egyszer meglátom, a közeledben.. - nem fejezte be a mondatot, csak jelzett Louisnak fejével. Louis rám nézett, egy ' ideje menni, vagy baj lesz ' nézéssel mielőtt elindult. Mellé siettem, előttünk pedig Liam ment.
Miután Zayn-ék látóteréből kikerültünk, a fiúk sietni kezdtek. A parkolónál jártunk. Gondoltam, hogy Louis kocsija felé megyünk.
A két fiú előre, én pedig hátra ültem, középre. Liam a vezető ülésre szállt be.. de mintha valami megrémítené. Louis mellette ült, és kérte, hogy induljunk. De Liam nem indította el a kocsit. Nem forgatta el a kulcsot, még a kormányhoz se nyúlt.. csak rémülten nézett. Louis egy nagyot sóhajtott, kiszállt, és helyet cserélt Liammel. Ez meg mi volt?
Elindultunk, és egyikünk sem szólt semmit. Legjobban az én szívverésem hangzott a kocsiban. Mit akart velem csinálni Zayn? Ha ők nem jöttek volna.. valószínűleg bántott volna, esetleg rosszabb. De most legjobban a kezem fájt. És kissé a fejem..
Egy piros lámpánál megálltunk. Most már tényleg tudni akarok mindent. Most, vagy soha Spencer!
- Mi a fene történt itt? - szólaltam meg kissé hangosabban..
- Spenc.. nem fontos. - mondta Louis.
- Nem fontos? Majdnem bántott! Oké, az én hibámból, de honnan tudtátok, hogy ott vagyok? Van még valami amit tudnom kell?
Louis ismét sóhajtott, majd Liam felé fordult.
- Liam..
- Nem! - tiltakozott.
- Tudnia kell!
- Nem! Ha még százszor megkértek rá, akkor is nem lesz a válaszom! - a lámpa átváltott zöldre, mentünk tovább. Louis az utat figyelte, Liam az ablakból kifelé bámult, én pedig.. hátra dőltem az ülésen és idegesen kifújtam a levegőt.. miért? Miért nem tudhatok meg mindent?
Legszívesebben most sírnék. Bőgnék. Hogy lehettem ekkora hülye? Nem hallgattam a barátaimra.. ha okosabb lettem volna, akkor nem megyek bele Zayn játékaiba. De a barátaimnak meg le kellett volna erről beszélni.. vagy.. meg akartak leckéztetni. Hogy ne bízzak ilyen emberekben. Könyörgöm, nem is emlékeztem milyen volt Zayn! Ajj.. igazuk van, tényleg nem értek semmit. De ez még mindig nem csak az én hibám.. ha nem mondanak el mindent, ne csodálkozzanak.
A fejem egy pillanatra erősebben kezd fájni, lehunyom a szemem. Ekkor egy kép villan be előttem. Liam, és Zayn volt az. Szinte ugyan úgy, mint nemrég, balhéztak. Majd egy másik kép, ahol már futunk. Kinyitom a szemem, a fájdalom eltűnik fejemből. Ez meg mi volt? Mindegy, ez most egyáltalán nem érdekel.. inkább azzal vagyok elfoglalva mit mondok a szüleimnek? Eléggé hülye állapotba vagyok. Baloldali ülése csusszanok, és az ablaknak hajtva fejem, gondolkozni kezdek; apa biztos hogy nem alszik még ilyenkor, mivel megtalálta azt a régi ' hangszerét ' , gondolom most tovább keresett mindenféle szuvenírt. Ebben biztos elfáradt, és most gondolom megnézi a kedvenc filmjeit. Anya pedig próbálja nézni a filmet, megunja, és elmegy a konyhába, vagy olvasni. Tuti észrevennék ha valami bajom van. Ki kell találnom valamit..
A visszapillantó tükör felé nézek egy pillanatra.. ismét az a barna szempár néz rám. Vagyis Liam. A visszapillantó tükörben nézzük egymást. Megint az a fura érzés.. Gyorsan visszacsusszanok középre, és a két fiú közé hajolok.. vagyis inkább Louis felé. Megvan az ötlet.
- Louis, vigyél el Kellyhez.
- Mi? Mindjárt nálatok vagyunk. Miért?
- Nem akarok így találkozni anyáékkal. Kérlek!
- Oké.
A már örökké valóságnak tartó kocsikázás után, nem nálunk, hanem Kelly háza előtt parkoltunk. Louis írt neki, hogy jöjjön ki a ház elé. Ahogy ismerem a barátnőmet, kell rá várni pár percet, amíg összekapja magát. Louis egy pillanattal előbb szállt ki mint én és Liam. Mi ketten szinte egyszerre jöttünk ki az autóból. Megvédett.. Liam megvédett.. egy köszönettel tartozom neki. De miért nem merem? Itt van tőlem egy köpésre. Gyerünk Spencer!
- Liam.. - szólítottam meg halkan, de meghallotta. Magas termetével nézett le rám. - Köszönöm.. hogy megvédtél.
Mintha halványan elmosolyodott volna. De miért nem válaszol soha nekem? Csöndes egy fickó. Hátrafordultam, és Louis felé mentem.
Mikor mellé értem, Kelly pont akkor jött ki az ajtón. Pulcsiját kicsit jobban összehúzta magán, és lassan jött le felénk.
- Mi történt? - kérdezte. Mintha már kicsit sejtené mi is történt.. biztos sejti.
- Kelly.. - szomorúan néztem rá, mire komoly tekintete meglágyult. Megtört a jég, és megölelt, szorosan. - annyira sajnálom.
- Ne sajnáld. - elengedett - Mi is hülyék voltunk. - biccentett Louis felé, kicsit mosolyogva.
- Szüleid itthon vannak?
- Anya alszik, apa meg a tesómmal ment kirándulni a hétvégére.
Louis felé fordultam.
- Figyelj.. köszönöm. Mindent köszönök. - megöleltem.
- Jól leszel? - suttogta a fülembe.
- Persze.. menjetek haza. Majd holnap beszélünk. - elbúcsúztunk, majd Liammel elhajtottak. Kellyvel maradtunk, kint az esti utcán.
- Ha nem zavarok ... - félbeszakított.
- Aludhatsz itt. - nevetett - ha mindent elmesélsz.
Tipikus Kelly. Valamit valamiért. Mindenképp elmondtam volna neki a dolgokat.
Bementünk házukba, ő pedig a szobájába irányított. Elmentem zuhanyozni - kiismerem már magam náluk - , ő addig beszélt az anyukájával. Nem bánja, ha itt alszok, de jobb ha tudja. Gyorsan kész voltam, kimentem a szobámba lévő barátnőmhöz - persze előtte kölcsönvettem egy pólóját, amit felvettem -, aki már az ágyán ülve várta az esti mesét.
Elmondtam neki mindent. És körülbelül ezerszer bocsánatot kértem azért, amiért hülyén viselkedtem.
- Várj.. hogy került oda Liam? - kérdezte amikor a történet végére értem.
- Hát, az egy jó kérdés. Lehet Louis segítséget kért tőle.. de mindegy is, a lényeg, hogy kibékültünk. - rámosolyogtam, de neki nem volt olyan nagy boldogság az arcán. Szőke hajába beletúrt, majd olyan ' szeretnék valamit ' mosollyal nézett rám.
- Apa azt mondta, hogy írni fognak a tesómmal. Nembaj, ha megnézem? - megráztam a fejem, ő pedig gyorsan az íróasztala előtti székre pattant, és felnyitotta laptopját.
Én addig küldtem egy üzenetet anyának, hogy ma Kellynél alszok, de a biztonság kedvéért, hogyha esetleg nem nézi a telefonját, apának is írtam. Vissza jeleztek mindketten, szóval nem lesz gond. Egy hatalmas sóhajra lettem figyelmes. Kelly a laptopja kijelzőjét bámulja, nagy szemekkel. A gép fénye arcára világított, és így észrevehető volt, hogy szeme könnyes. Odasiettem megnézni, mégis mi a gond.
A Facebook volt megnyitva, az üzenőfal.. és egy kép. Louis és Eleanor. Egy közös kép.
Kelly szeme már teljesen könnyes volt. Megfogtam az egeret, gyorsan bezártam az ablakot, és lecsuktam a laptopot. Egy széket húztam Kelly mellé, aki még mindig nem szólalt meg.
- Miért nem vagyok elég? Miért jobb ő mint én? - és itt már sírt. Magamhoz öleltem, és hagytam, hogy kisírja magát.
Sejtettem, de eddig a pillanatig nem voltam biztos ebben. Most már igen. Kelly szerelmes Louis-ba.
Mikor eshetett bele? Három éve vagyunk barátok.. először nem is igazán kedvelték egymást, aztán végül mi lettünk a ' mester hármas ' . Komolyan, mikor történhetett ez? Kellynek volt pár barátja.. de egyik miatt sem volt még ilyen, mint most Louis miatt. Ez nem egy pillanatnyi érzés.. teljesen belezúgott.
Mikor már kicsit lenyugodott, megtörölte szemét, és mondta, hogy menjünk aludni. Azt mondta ennyi elég volt mára. Hát, még egy ilyen bonyolult hetet nem kívánok, az biztos.

Reggel én voltam az, aki előbb kelt fel. Ránéztem a telefonomra.. fél tizenegy van. Még éjfél előtt elaludtunk, szóval több mint tíz órát aludtunk? Olyan mintha, csak öt perc lett volna.
Még fáradt vagyok.. visszafekszem. Most olyan könnyen eltudnék aludni. És sikerült is volta, ha Kelly nem fordult volna egyet.. ezzel nincs semmi gond. Csak ráfeküdt arra a kezemre, ami fájt.
Egy nagyot kiáltottam, mire felébredt.
- Spenc, ne haragudj! Nagyon fáj? - kérdezte.
- Eléggé.
- Menjünk be a balesetire. - mindketten felpattantunk, és míg Kelly gyorsan lezuhanyozott, én keresek magamnak egy ruhát. Biztos nem haragszik meg, ha kölcsönveszem az egyik fehér pólóját, meg az egyik farmerját. Miközben a nadrágot húzom fel, egyre jobban fáj a karom. Lehet egy kézzel felvenni a nadrágot? Próbáljuk meg.. nem, nem lehet. Fájdalmakkal, de sikerült felöltöznöm. Tegnap esti cipőmet felveszem, és a bőrkabátomat. A táskámból kiveszek egy hajgumit, és kész is vagyok. Nem is lett olyan rossz ez az öltözék.
Kelly pont akkor jött ki a fürdőből, amikor én végeztem. Ahogy látszik, ő bent öltözött fel.
Elköszöntünk Kelly anyukájától, majd elindultunk a kórház, baleseti osztályára. Tőlünk kicsit messzebb van a kórház, de Kelly-ék házához közel. Hmm.. Kelly nincs ma beszédes kedvébe.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen.
- Akarod, hogy beszéljek.. - félbeszakított.
- Spencer, nem! Nem akarom, hogy tudja.
Szóval ennyi volt ma a beszélgetés.. Tényleg nincs jó kedve. És tényleg, komolyan szerelmes Louisba. Talán Louis is .. Nem! Nem szabad intézkednem. Kelly azt akarja, hogy ne tudja meg senki. Nem vagyok pletykás, soha sem voltam az. Meg kell próbálnom titkolni ezt Louis előtt. Ebben csak az a nehéz, hogy hármunknak egymás előtt nincsenek titkait. Mindent elmondtunk a másiknak.
Gondolataimat félretettem, mikor a kórházba értünk.
A balesetinek külön bejárata van, arra mentünk. Már nem sokan voltak, általában a legtöbben korán reggel jönnek. Beléptünk az ajtón, pár lépést tettünk a folyosón, és egy ismerős arccal találkoztunk. Akivel semmi kedvem nem volt találkozni.

komizzazok, pipáljatok. örülnék pár hosszabb kominak. :)

vélemény nyilvánítás ..

Szóval.. A rész mellett, még kiteszem ezt. Örülnék, ha ezt elolvasnátok. Biztos vannak az olvasók között Larry Shipperek, esetleg akik Eleunorosok.( vagy Calderic-ek ) Nos, én egyik sem vagyok - és ez nem csak erről a két dologról szól -, de már olyan szintem elegem van, az emberek hülyeségéből, hogy szeretném megosztani veletek a véleményem.
Facebook-on egyes oldalak bejegyzéseihez akartam írni, de semmi kedvem leállni ott veszekedni. Maradt a blogom.

Akkor kezdjük a dolgokat;
- A Larry Shippereket mindenki a pokolba kívánja.. miért, ők nem ugyan olyan emberek, mint mások? De igen. Miért kell őket bántani? Leszólni? Csak azért mert hisznek Larryben.. Ismétlem, én nem vagyok az, de Harry és Louis régi nagy barátsága, nekem is hiányzik, és ezzel szerintem nem csak én vagyok így.
- A másik csapat, vagyis inkább a Larry-s csapat ellensége, azok akik Eleunor pártját fogják. Oké, együtt vannak. Nem zavar a kézfogásuk, mert a barátommal mi is hasonlóan fogjuk egymás kezét mikor megyünk az utcán. De az azért kicsit fura a kapcsolatuk.. Mármint, Louis régi barátnőjével Hannah-val hogy bújtak egymáshoz a közös képeiken, de egyetlen egy azokhoz hasonló Eleunoros képet nem láttam. Na jó, egy-kettő talán van, de akkor is. És néha kicsit feltűnően ' keresi ' El a kamerákat, elutasítja Louis ölelését, meg ilyenek. Nem szólóm le ezzel őt - mondjuk Elt kedvelem a legkevésbé, de nem utálom - , csak érdekes ez az egész.
Addig nem meleg Harry és Louis, amíg ők ki nem jelentik - és még mindig Nem vagyok Larry Shipper ! - , és addig Eleunor létezik, amíg Louis és El azt nem mondja hogy ' szakítottak ' , vagy ' kamu volt az egész ' . Nem hiszek az idióta pletykáknak.
Az Eleunorosok ne bántság a Larry shippereket, a Larry Shipperekek ne bántják az Eleunorosokat! Ennyi !

- A folytatás; Zerrie.
Több mint egy éve vagyok directioner, és a Little Mix-t nem az 1D által ismertem meg. A Little Mix-ről nem az jut eszembe, hogy ' Perrie, Zayn barátnője ' , hanem az , hogy ' ők az a csapat, akik az angol x factorban történelmet írtak, és csapatként megnyerték a versenyt 2011-ben. ' Perrie számomra példakép, - csak úgy, mint a többi lány - egyszerűen imádom. Az egész csapatot!
Lehet, hogy Zayn híresebbé tette őket.. és akkor mi van? Nem ez volt a célja! Az a négy lány tehetséges. Ne bántsátok őket, mert Zayn és Perrie tényleg szeretik egymást.
A másik.. valamelyik nap láttam egy gift-et, ahogy Perrie a kezét rázza maga előtt ( vagy valami ilyesmit. ) Édes istenem.. abban a pillanatban olyan hátast dobtam az ágyra, hogy az hihetetlen.. KÖNYÖRGÖM, AZON A KEZÉN NEM AZ ELJEGYZÉSI GYŰRŰJE VOLT, és tudjátok ilyet a rapperek szoktak csinálni.. vagy nem? Perrie mindig hülyéskedik. Ezt is annak szánta. De az nem az a keze volt, amin a gyűrűje van!
Perrie-t szólja le mindenki.. Teljesen oktalanul! Rajta és Zayn-en tényleg látszik, hogy szeretik egymást! A következő miatt bocsi az Eleunorosoknak; Nézzetek rá Eleanor és Louis kapcsolatára, a közös képeikre. Most pedig Perrie és Zayn képeire, és kapcsolatára. Na? Látjátok a különbséget?
Fejezzétek be a bántásukat. Ugyan olyan szerelmes pár, mint sokan mások. Csak ők híresek.
És attól még, hogy - majd jövőre valamikor, gondolom - összeházasodnak, itt maradnak nekünk. Nem mennek sehova, ugyan az a Zayn, és Perrie lesznek. Mindketten boldogok. És ennek nekünk örülni kéne. Nem? De igen.

- Következő; Sophiam vs. Payzer.
Nem is tudom, hogy ezt hol kezdjem. Ott, hogy én bírom Sophia-t.
De azt hiszem mégis ott kell kezdenem, amikor Liam és Danielle szakított. Még Májusba. Május óta nincsenek együtt, de sokan még mindig azt akarják, hogy együtt legyenek. Én is szomorú voltam, de hát az ő életük, az ő dolguk. Sajnáltam, hogy szakítottak, tényleg nagyon aranyosak voltak együtt. De mint ahogy az előbb leírtam, ez tényleg az ő dolguk volt. Nem a rajongóké. Nem mondhatjuk meg, hogy ' ti most együtt maradtok! ' . Barátok maradtak, ami szerintem jó. Dani twitteren is nagyon aranyosan válaszolt az emberkéknek, akik bármi Liam-el kapcsolatos dolgok írtak neki. Ez az egyik, amiért nagyon bírom. Payzernek vége lett, és ismétlem, nem a mi dolgunk.
Mindenki számíthatott rá, hogy egyszer mindkettejüknek lesz majd másik. Liamnek lett, méghozzá Sophia Smith. Oké, először én sem kedveltem, és mindenki bántotta, stb. Aztán miután Liam kiírt valamit twitterre, mindenki megbánta, hogy bántotta Sophiat.
Komolyan, nem is értettem mi értelme volt ennek? Mármint annak, hogy mindenki bántotta szegény lányt.. Mit tett? Az a baj, hogy szereti Liam-et? Nem kell elhinni a buta pletykákat. Sophia tudja, hogy Liam-nek sokat jelentett Dani, és elfogadja. Ez miért baj?
Valamelyik nap az egyik rajongói oldalon találtam egy képet. Angolul volt rajta a felirat, magyarul megjegyeztem. Szóval ez állt rajta:
' Riporter: Randizol valakivel?
 Danielle: Igen, egy Liam nevű fiúval.
 Sophia: Liam-el, a One Direction-ből. '
Nem akarok ezzel megbántani senkit, és bocsi a nagybetűért - megjegyzem újra, nagyon bírom Danit, és Sophia-t is - , DE MILYEN RIPORTERNEK NYILATKOZTAK ŐK KETTEN, ÉS MIKOR? KOMOLYAN, EL KELL HINNI AZT, AMI EGY KÉPEN VAN? MERT VALAMI 12 ÉVES SZERKESZTETT EGY ILYEN KÉPET? Nem gondoltam, hogy az emberek tudnak ilyen hülyék is lenni. ( Ismét bocsánatot kérek. )
Ma pedig a következő dolgot láttam; egy rajongó írt Liamnak pár mondatot, és az egész összegezve annyi, hogy Liam a legjobb. Liam erre válaszolt egy köszönöm-öt. És megint kezdte mindenki, hogy szakítottak. Emberek, Sophia nem csalta meg Liam-et. Liam és Sophia most sem szakítottak - ameddig ők meg nem erősítik addig ilyet el nem hiszek - , Liam csak megköszönte amit az a rajongó írt. Válaszolt neki. Gondolom sok ember vágya, hogy válaszoljon neki valamelyik fiú. Liam most ennek a bizonyos rajongónak köszönte meg amit róla írt. És mielőtt bárki belém kötne, az az emberke első sora magyarul úgy volt, hogy ' Liam szinglin is a legjobb. ' Bizony, Liam mindenhogy jó - ezt hülyén fogalmaztam meg, sorry -. De ez nem azt jelenti hogy szakítottak..
Ezzel a témával kapcsolatban, az utolsó amit akarok mondani ; Sophia bulizós képei.
Leszóljátok a képeket? Azt, hogy bulizni jár? Miért, akik leszólják, nem szoktak bulizni? Nem követtek el hülyeségeket? Gondolom igen.
Danielle-nek is vannak hasonló bulizós képei.. őt miért nem szóljátok le? ( mielőtt bárki bármit sokadszorra megjegyzem, hogy nagyon bírom Danit ! )
Sophia ugyan olyan ember mint mi, ugyan olyan érzésekkel. Miért kellett bántani? Valószínűleg azért nem mosolygott az utcán..
Egyik nap azon gondolkoztam, mikor jön el az, amikor az oldalakon olyat látok, hogy 'Sophia miért nem ment el Liam-hez Ausztráliába?' Perrie találkozott ott Zayn-el, mert a Little Mix oda utazott. Eleanor csak úgy elment Louishoz. A családtagok elmentek a bandához. Sophia nem.. miért is? Azért, mert nagyon sokan bántottak - tisztelet a kivételnek - , szerintetek, úgy mégis, elmert volna menni Liam-hez? Ha a helyébe lennék, ezen elgondolkoznék.
Nem értem minek kellett bántani.. mindenkinek van véleménye. De ez az ő életük.

- Az utolsó, ami lehet nem lesz annyira hosszú;
Próbálom ezt az egészet átlátni értett gondolkodással; arra jutottam, mint sokan mások, hogy már nem vagyunk egy család. Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ' nem leszek többé directioner! ' Ezt a mondatot meg sem próbálom kimondani. Ezt a mondatot soha nem fogok kimondani! ( és azt sem, hogy ' nem vagyok többé mixer! ' - mert az vagyok ) Úgy szeretem őket, ahogy vannak. Még ha megváltoznak, vagy akármilyen botrány van, akkor sem pártolok el tőlük. Ennek a családnak lehet, hogy vége, de a rajongóságunknak nem.
Ők örülnek annak, hogy ilyen összetartóak vagyunk, nem veszekszünk, stb. Aha. Ha tudnák mi folyik a legtöbb oldalnál..
Néha úgy érzem magam, hogy leszedem a posztereket, kitörlöm a képeiket, mert elegem van! De nem. Mert nagyon szeretem őket. Miattuk nem sírtam sokat. Ők mindig felvidítottak. És nem belőlük van elegem. Hanem abból, amit a legtöbb fan művel.
Olykor-olykor már azon kapom magam, hogy fel sem jövök Facebookra, nem akarom látni a rajongói oldalakat, nem akarom látni, hogy melyik oldal kit/mit szól le, a sok ember véleményét. TISZTELET A KIVÉTELNEK. Vannak normális, érettebb gondolkodású emberek, és jó oldalak, amiket szeretek, és nem utálkoznak. Szívesen mondanék példát, de nem akarom, hogy ebből is baja legyen az embereknek.

Ezzel az egész szöveggel nem azt akarom kifejezni, hogy mit utálok, és mit nem. Nem akarok befolyásolni senkit, hogy szeresse azt, akit utál. Semmi bajom azzal, hogy valaki példaképének tartja Elenort - vagy esetleg valaki mást - . Csak a véleményemet írtam le. Teljesen őszintén. Felőlem jöhetnek a komik, hogy ' nem értek egyet ' stb. Az internet arra is van, hogy a saját véleményünket valamilyen formában kifejtsük. És, ha egyesek annyira ' felháborodnak ' ez miatt, és nem akarják a blogomat olvasni, rajta. Rosszul esne, igaz.. de ez a véleményem. És az mindenkinek van, nem igaz? Mindenkinek!!!

Összegezve, mielőtt valaki félre ért valamit;
Nem vagyok Larry Shipper, se semmilyen Shipper! - én csak Zerrie-s vagyok. - Eleanort nem kedvelem, annyira, de Nem utálom. Danielle-t, és Sophiat nagyon bírom, és nem utálom egyikőjüket sem.
Egyik párt sem kell - kéne - bántani, még ha Larry-s akkor se! A pokolba meg főleg nem kéne kívánni.
És ez a szöveg nem csak a barátnőkről szól!

Örülnék ha ezt elolvasnátok. Még a véleményeteket is leírhatjátok azzal kapcsolatban amit leírtam. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan gondoljátok ti ezt az egész, kissé bonyolult helyzetet. Még akartam írni egy-két dolgot, de most ennyi elég lesz.
Azért viszont szomorú lennék, ha a vélemény nyilvánításom miatt nem olvasnátok a blogom .. ( ez azokra vonatkozik akik olvassák. )
Köszönöm, hogy ezt elolvastátok.. várom a ti véleményeteket ! :)
( ui.: bocsi, a helyesírási hibák miatt, ha találtok. )

10. rész

Heey emberek. Csütörtökön akartam feltenni ezt a részt, de közbe jött pár dolog. Beteg lettem, egész végig az ágyat nyomtam. Feltehettem volna a részt, de új Sims 3-as kiegészítő jelent meg, és azon ' kockultam ' . Mondjuk ezt nem hiszem, hogy lehet annak nevezni. :D Lényeg, hogy itt a tizedik rész, amit már nagyon, de nagyon vártam, hogy feltegyek. ( a következő részekkel is ez a helyzet :D )
Nem húzom az időt, csak még valami; az egyik barátnőm szintén blogol. És megkért rá, hogy hirdessem. Szóval, egy kis blog ajánlás: A dream come true - ez az első blogja, ami hamarosan befejeződik, de attól még megéri elolvasni!:)
Forever Together Every day - ez a második, amit nem rég kezdett el. Ebben sok perverzebb rész van/lesz, de ne gondolja senki azt hogy sablon blog, mert nem az. Szintén megéri benézni ide ! :)

Eljött az a nap, amit nagyon, de nagyon nem vártam. Más esetben örülök a szombatnak, hisz általában mindig egy a program; Kelly, és Louis átjön, elmegyünk valamerre, esetleg nálunk filmezünk.. de ma nem.
A végzős középiskolások utolsó éve általában nagy bulikkal szokott eltelni.. az enyém pedig folyamatos próbálkozás, hogy végre emlékezze valamire.
Vissza a mai napra.. Legszívesebben ki sem keltem volna az ágyból, és a tervem is ez volt. Reggel kilenckor felkeltem, de visszahúztam magamra a takarót, és hallgattam a madarak reggeli csicsergésér. Majdnem visszaaludtam, amikor is .. valami elviselhetetlen hang jött lentről. Pár másodperc után elhallgatott, majd újra megszólalt, és így tovább. Már nagyon ideges voltam amikor lementem. A nappaliból jött a hang.. beléptem, és apa valami hangszer féleséggel a kezében nézett rám.
- Ez meg mi a franc volt? - kérdeztem, mire belefújt a ' hangszerbe ' - Honnan van neked ilyened?
- Emlékszel, amikor hat éves korodban apád Ausztráliába utazott? - szólalt meg anya a konyhából - Ezt hazahozta, eltette, és nem találta meg. Csak most.
- És ezt muszáj volt korán reggel? - fordultam a konyha felé.
- Apádról beszélünk, Spenc. - nézett rám komolyan anya, majd a nappali felé fordultunk, ahol apa újra ' zenélt ' . Jobbnak láttam elmenni. Keresek egy füldugót.
A szobám közepén állok, és fogalmam sincs mit csináljak. Íróasztalom előtti székre ültem, és a telefonomat szorongatva, azon agyaltam, hogy talán mégis bocsánatot kéne kérnem Kellytől. Végül is, igaza volt abban, hogy Zayn rossz fiú, és én semmit nem tudok.. Mert nem mondott semmit! Nem fogom felhívni! Nem fogok neki semmit mondani! Ugyan azt fogom csinálni mint ő!
Louis-al vajon mi van? Biztos, hogy Eleanorral jön a bulira.. de akkor Kelly kivel jön? Mindenhova hárman mentünk, még ha a társaságunkban többen is ott voltak. Lehet, hogy el sem jönnek. Bár nem hiszem, hogy a tanév utolsó ' nagy ' buliját kihagynák..

A nap nyugisan telt. Bár, az nem hiszem, hogy nyugisnak mondható, hogy egész nap azon aggódtam mi lesz ma este.. de legalább nem zavart senki.
Anya tudja, hogy elmegyek ma. De ő úgy tudja, hogy a szokásos társasággal leszek, és ott találkozunk. Ha tudná, hogy kivel megyek, és neki milyen haverjai vannak.. valószínűleg egy ideig nagy szemekkel nézne rám, majd kiabálni kezdene, és nem engedne sehova. Elmúltam 18 - nem emlékszem rá, de elmúltam - , de a szüleim biztosítanak a fejem fölött tetőt, és mindig a kisgyerekük maradok.
Nem merném elmondani nekik, hogy milyen társaságba keveredtem. Nem értenék meg, hogy ez egy olyan társaság amibe szinte benne se vagy, de nem lehet kimászni. Sehogyan se. Mert ha egy ember kicsit is gyávább az ilyen emberekkel szemben, akkor nincs sok esély rá, hogy kikerülj onnan, még akkor se ha egyszer voltál velük. Kitudja, mit csinálnának veled. Legtöbb esetben rosszat.
Ezeken gondolkozva állok a fürdőszobai pultnak támaszkodva.. megfordulok, és a tükörbe nézek. Fekete ruhámon kicsit igazítok, majd a hajamon is. A szobámba megyek, keresek egy cipőt, majd a táskámat oldalamra teszem, és lemegyek a földszintre. A bőrkabátomat veszem, amikor anya mellettem terem.
- Biztos ne menjek érted? - kérdezte ma már körülbelül tizedszerre. Aggódik.. de melyik anyuka nem?
Megráztam a fejem, majd egy puszit nyomtan arcára, és kimentem a házból.
Nincs annyira hideg, de nagyon jó idő sem. Tipikus tavaszi Londoni időjárás. A szél néha-néha belekapott a hajamba séta közben. Igyekeztem lassú léptekkel menni, minél később érek oda, annál kevesebb időt kell eltöltenem azzal a bandával. De mivel szombat este van, ezért nem csak én mentem szórakozni. A legtöbb utcában részegek buliztak, vagy próbáltak bulizni menni. És amikor már kezdtem félni kicsit gyorsítottam. Ezért értem oda pont időben. Nem is sejtettem, hogy ekkora buli lesz itt..
A szórakozó hely előtt ott állt az a bizonyos banda. Zack ismét a társaság középpontja, a többiek meg őt figyelték, Zayn pedig felém integetett. Észrevett. Most már nem fordulhatok vissza. Miért nem találtam ki valami betegséget magamnak?!
Mikor oda értem, Zayn kicsit kijött a társaságból.
- Szia. - köszönt mosolyogva, majd magához húzott, és nyakamat puszilta meg. Már most érzem, hogy van benne alkohol. Pedig még el sem kezdődött a buli. - végre itt vagy.
- Nem mehetnénk be? - kérdeztem, a lehető legkedvesebben.. vagyis ahogy sikerült kimondanom. Bólintott, majd hívta a haverjait. Már megint egyedüli lány leszek itt? És megint velük kell lenni?

Valóban rengetegen jöttek. A társaság fele már úgy lépett be ide, hogy valamilyen szintem be voltak rúgva. A másik fél itt kezdte. És vannak a normálisok, akik nem sokat, vagy szinte semmit nem ittak. Ebbe a kategóriába tartozok én is. Bejöttünk, kerestünk helyet, és leültünk. Mindenki elvolt.. csak én nem. Zacknek mindenki oda köszönt, így egy idő után elment.. és ha ő elmegy, akkor mindenki. Szóval egyedül maradtam.
A sok ember között, a klub másik végében egy ismerős szőke hajú lányt pillantottam meg. Kelly volt az. Egy kicsit nagyobb társasággal. Jól érezte magát. De nem volt vele Louis.. sejtettem.
Elegem van, hogy itt hagytak! Mindenki jól érzi magát, csak én nem! Miért is jöttem el ide? Ja igen, mert féltem. De mégis mitől? Ha itt hagynak mi bajom lehet?
Magamra kaptam bőrkabátom és indulni készültem.. amikor is, elkapták a kezem, szorosan, és hátrafelé kezdtek húzni. A hátsó kijárat felé mentünk, de ebben a hangzavarban senki nem hallotta a kiáltásomat.
Kiértünk hátra. Már tudtam kik ezek.. Zack és a bandája. És Zayn volt aki kifelé húzott.
Mindannyian teljesen részegek voltak, páran a lábukon se bírtak állni.
- Zayn! - kiabáltam rá, mire végre felém fordult - Engedj már el!
- Na, mi ez a harag? - oké, teljesen nincs tudatánál. Teljes erőmből kikaptam karomat a szorításából, és egy kisebb pofont kevertem le neki.
- Felejts el. - láttam az arcán, hogy már kezd ideges lenni.. vagy már az? Megfordultam, és el akartam menni.. de nem voltam elég gyors. Zayn teljes erejéből meglökött, és a földre estem. Most már nem csak a kezem, hanem mindenem fájt. A társaság irányába fordultam. Zack, és a talpnyalók röhögtek, Zayn pedig felém közeledett. De csak egy lépést tett meg.. mivel mindenki az hátsó ajtó felé fordult, ahol éppen Louis, és az a bizonyos srác sietett ki.. a banda felé.

pipáljatok, és komizzatok ! :))

9. rész

Heey!:) Előbb akartam feltenni ezt a részt, de tényleg nem volt rá időm.. szóval bocsi emberek. A következő rész fogalmam sincs mikor jön, mert teljesen le vagyok maradva az írással, mivel nincs időm. De megvan az egész történet fejben.. és jó lesz, remélem!:) Talán vasárnap jön rész.. talán!
Jó olvasást! :)


Kelly teljesen komolyan mondta azt, hogy elvesztem a barátságát. Tegnap este ez a mondata után egyszerűen rám csapta a telefont. És nem hívott vissza..
Miért hiszi azt, hogy Zayn rossz ember? Nem is ismeri! Miért ítélkeznek az emberek másokról, úgy, hogy nem is ismeri? Kelly soha nem volt ilyen. A kórházban reméltem, hogy nem változott meg.. de igen, megváltozott. Ha aggódik értem, fogja fel, nem vagyok kicsi..

Reggel mikor kiléptem a ház elé meglepődtem. Ezek szerint Louist ellenem haragította. Hát nem ő a legjobb barátnő?
Megráztam fejem, és elindultam egyedül a suliba. Régen is, mindig együtt mentünk, csak ritkán külön.
Régen mindig egyedül mentem.. amikor még nem voltunk barátok.

A suli folyosóján folyt az élet, szokás szerint. Órára sietők, könyveket, füzeteket szorongató diákok, akik valószínűleg a közelgő dolgozatra tanulnak. A 'menőbbek' - név szerint Eleanor, és Danielle - a szokásos helyükön álltak, és nevettek. Hogy ezek min nevetnek állandóan.. ja megvan. Másokon. Miért olyan jó folyton másokon nevetni?
Gondolataimból a mellettem elhaladó két 'barátom' tekintete ébresztett fel. Csöndben mentek, nem szóltak hozzám, csak néztek. Miután elmentek mellőlem, utánuk fordultam. Vissza sem néztek, csak siettek..
Percekig álltam a folyosón álltam a folyosón földbe gyökerezett lábakkal, amikor is valaki megérintette vállam.
Megfordultam, és Zayn-el találtam magam szemben.
- Akkor áll a ma délután? - kérdezte.
Abban a percben nem tudtam semmit válaszolni. Csak a barátaim.. vagyis a volt barátaimon jártak az eszem.
Zayn összehúzott szemöldökkel nézett rám, majd mielőtt bármit is kérdezett volna, bólintottam, és kissé elmosolyodtam, ami az igent jelentette. Még mindig áll a délután.

A nap lassan telt. És unalmasan. Lassan, és unalmasan.
A suli előtt várok Zaynre.. épp őt emlegettem magamban, amikor is megérkezett mellém.. és egy másik fiú.
Kérdőn néztem rá. Úgy tudtam, ketten leszünk..
- Ő itt Jack. Eljön velünk egy darabig. - mutatta be a fiút. Ismét nem szóltam, csak bólintottam.
Sétálni kezdtünk. A park végénél járunk, de engem alig vontak bele a beszélgetésekbe.
Kezdtem unatkozni, és fölöslegesnek érezni magam. Már-már ott tartottam, hogy közbeszólok, vagy elmegyek, amikor is egy érdekes téma csapta meg a fülem.
- Figyelj haver.. - kapott oda a fejéhez - most jutott eszembe, Zack azt üzente, hogy mondjam meg, hogy csak ma tudja oda adni a cuccot.
A cuccot? Mi a Fene?
Zayn megállt a ' cucc ' szó hallatán. Mintha haragos pillantást vetett volna rá barátjára.
- Ember, ezt nem most kellett volna mondanod.. - biccentett felém. Jack amolyan üres fejű pillantással nézett rám. Hát persze, valószínűleg annyit beszéltek, hogy el is felejtette, hogy itt vagyok én is. Zayn felém fordult.
- El kéne mennünk valahova. Nem sok idő, csak oda ad valamit az egyik haverom, amivel már régóta lóg. - mosolygott halvány. Ismét hallgattam, és bólintottam. Jobban láttam nem szólni..

A már túl hosszúnak tűnő séta befejeződött. Nem tudom merre vagyunk.. a városnak ezen a részén még nem jártam.
Úgy néz ki .. Mint London sötétebbik része.
Későre járt. Senki nem említette nekem, hogy ilyen messze lesz a találkozó!
Egy nagyobb sikátorba sétáltunk be. A két fiú mögött lépkedtem félve, míg ők nagy, bátor lépésekkel haladtak előre. Elakartam engedni Zayn kezét, de amikor kicsit is megpróbáltam lazítani a kézfogásból, csak jobban szorította. Nagy levegőt vettem, és egy erős löket segítségével magam elé rántottam. Ijesztő volt a tekintete. Szemei sötétek.. és .. hű, nagyon akarja azt a ' cuccot '.
Kérdőn nézett rám, majd megráztam a fejem. Nem mertem neki semmit mondani.
A sikátor végébe érve egy kisebb társasághoz értünk. Nem ismertem őket, de kitudtam szúrni ki is az a Zack. Magas, szőkés hajú, és izmos.. és mindenki körülötte beszélget, vagyis ő a társaság központja.
Zayn csak most engedte el a kezemet, majd jókedvűen kezet fogtak - Jack-el együtt - Zack-el. Ahogy látom régóta ismerik egymást, rögtön beszélgetni kezdenek.. majd jött az, amit nagyon nem akartam.. észrevettek engem is.
- Na, haver, új barátnőd van? - tekintetét végigvezette rajtam. Tipikus nagy csajozó, piás, drogos, nagymenő srác. Undorodom az ilyenektől.
Zayn kissé büszke mosollyal az arcán bólint. Várjunk csak! Én nem vagyok a barátnője.. legalább is, nem kérdezte meg tőlem, hogy leszek-e a barátnője.. vagy amit szoktak ilyenkor az emberek... Közelebb jött hozzám. Derekamnál fogva magához húzott, és hajamba puszilt.. majd a nyakamba. Gyorsan eltávolodtam tőle, de a haverjai már elkezdtek nevetni.
- Oké, nem fogok nektek műsort tartani. Zack, oda adtam a pénzt, most kérem, ami az enyém.. - mondta határozottan Zayn. Zack még mindig azzal az undorító mosolyával bólintott, és előhúzott egy kis zacskód a zsebéből.. te jó ég.. ez fű!
Ijedtem néztem Zaynre, aki épp átvette a csomagot.. most már mindent értek.
- Maradjatok még egy kicsit. - mondta a társaság valamelyik tagja, majd elindultak. Zayn is indult, de újból magam elé rántottam.
- Nem baj, ha elmegyek?
- Nem. De áll a szombat, ugye? - nagy szemekkel nézett rám. Nem tudom azért, mert kedvel, vagy csak mert már nagyon hiányzik neki a drog.
Féltem tőle. Eddig nem, de most igen. Még két ember itt állt mellette - az egyik Jack. Egész nap Zayn nyakán lóg .. - , és ha most elutasítom, akkor azt meghallják.. van okom tőlük is félnem. Ezek simán bántanának egy lányt. Vajon mit csinálnának, ha azt mondanám Zayn-nek, hogy nem? Megvernének? Vagy.. megerőszakolnának? te jó ég ..
Soha nem néztem volna ki ezt Zaynből.. Mióta ilyen? Lehet, hogy nem régóta? De akkor hogy-hogy ilyen jóban van Zack.-el? Akin azért eléggé látszik, hogy nagy kutya a drogkereskedésben. Esetleg már régóta ilyen? Nem emlékszem rá.. de így nem is juthat semmi az eszembe, mert Kelly, és Louis nem mesélt semmit!
Francba! Most mit csináljak? Egyre jobban félek.
Túl sokat gondolkoztam.. mondanom kell valamit. Ami most, ebben a környezetben, ezeknek az - ijesztő - emberek társaságában, a legjobb..
- Igen.

Komizzatok, és pipáljatok! pár komi után jön a következő rész. :)

8. rész

Az oldal belilult. Csak halványan de belilult. :D De most nem a színekről fogok dumálni.
A múltkori részt, miután feltettem, volt kb. 420 látogató. Most pedig két nap alatt több kb. 570? Nagyon örültem ennek. 
A részről annyit, hogy olvasás közben ne higgye senki azt, hogy bármi bajom van, bármelyik 1D-s barátnővel, mert nincs. Danit nagyon bírom, Sophiat is, Perrie az egyik példaképem - nagy mixer vagyok - , Eleanorral sincs különösebb bajom, bár őt kedvelem a legkevésbé a felsoroltak közül. Nem vagyok Larry shipper, mielőtt bárki is mondana valamit! Ezt csak azért írtam, mert ketten benne lesznek a történetbe. És persze a félreértések elkerülése miatt! :)
Komizzatok, és pipáljatok!:) Nagyon-nagyon örülnék neki. Jó olvasást ! :)


Később a nap folyamán kiderült, hogy a gonosz nagyszüleim a hétvégére nálunk maradtak. Szóval.. egyszerűen mesés volt.
A nagyi apa kérésére próbált nem túl sok rossz megjegyzést tenni. Nem mondhatom azt, hogy nem mondott semmi rosszat. Mert mondott.
Szombaton a vacsorára alig mondott bármi kritizálni valót, ami jó. Vagyis anyának .. de ezután a hétvége többi részében én lettem a rossz.
Emlékeim szerint a gonosz nagyszüleim soha nem aludtak itt nálunk még az évek során. Anyával megmutattuk a vendégszobát..  és innen kezdődtek a bajok.
Fogalmunk se volt arról, hogy nem rendeztük el normálisan az ágyat, mivel olyat ritkán alszik nálunk bárki is.
A nagyiból mindenféle rossz megjegyzés jött. Aztán egyszerűen rám parancsolt, hogy - ' Te! Tedd rendbe az ágyat mire megfürdök! ' - és bevonult a fürdőbe. Anya letette a csomagjaikat, és megvonta vállát, majd kiment. Mi rosszat tettem? Nem nyitottam ki időben az ajtót?
Másnap a reggelinél csöndben volt.. csoda!
Délelőtt fél tizenegy körül megkért, hogy zongorázzak neki, mert nagyon régen hallott zenélni. Mintha ezt gúnyosan mondta volna.. sőt, ez biztos!
Mindannyian felmentünk az emeletre. Szinte már most tudtam, hogy valamibe bele fog kötni.
A zongorajátékom végén, mindenki a nagyira szegezte szemét. Csönd lett.. Pár másodperc múlva a nagyi megszólalt; egyszerűen kijelentette, hogy rossz volt.
Apa ideges lett. Azt mondta, hogy eddig tűnt mindent, minden kritizálást. De az, hogy az ő lánya zenélését szólja le, az mindennek a teteje.
Nemes egyszerűséggel kikísérte őket - persze miután gyorsan összecsomagoltak - és rájuk csapta az ajtót. Nagy szemekkel nézet az előszobában álló apámat, aki csak idegesen veszi a levegőt. Anya szorosan megölelte, mire elmosolyodott. Így végződött a hétvége.

Reggel minden a szokásosan telt. Suliban a folyosón álltunk hárman, néztük az elhaladó diákokat. Kelly egyszer csak elkezdett mesélni, a hétvégi randijáról. Egy másik suliba járó focista fiúval randizott, aki az ő szavai szerint ' rohadt helyes ' .
Furcsa ma Kelly.. többször egymás után elmondja ugyan azt a mondatot a randijáról, kiemelei a fontos dolgokat, még a srác mondatait is elmondja. De az furcsább, hogy többször is ' véletlenül ' kicsit meglökte Louist, mintha magára akarja vonni a figyelmét. De barátunknak teljesen máshol jártak a gondolatai.. meg a figyelme is. És nem tudom, hogy lehet egy dolog ennél furcsább, de úgy látszik igen.
- Louis.. - szólítottam meg, majd arra nézünk amerre ő.
A folyosó egyik végében két lány állt. Az egyiknek hullámos sötétbarnás haja, a másiknak világosbarnás haja volt. Nem tudom kik ők. Kelly felé fordultam, aki érdekes arckifejezéssel nézte a két lányt. A sötétbarna hajú lány felénk pillantott.. pontosabban Louisra.
Pár másodperc után Louis visszafordult hozzánk, és úgy tett mintha semmi nem történt volna. Kelly tartotta a nem tetsző arckifejezését, én pedig kérdőn néztem felváltva rájuk.
- Azt ne mond, hogy nem emlékszel rájuk.. - nagy szemekkel nézett rám Kelly, mire megráztam a fejem. A két lány felé biccentett fejével. - a kicsit alacsonyabb - gondolt arra, aki az előbb Louist nézte, és épp most a barátnőjével nagy beszélgetést folytattak. - ő Eleanor. - a nevét érdekesen mondta.. mindegy. - a másik pedig Danielle. - a másikra néztem, ő éppen egy megvető pillantást vetett egy alsóbb évfolyamba járó lány ruhájára, majd Eleanorral nevetni kezdtek, hangosan. - borzalmasak.. a suli ' nagy menői ' . Gonoszok.. nagyon. - hmm.. Kelly nagyon nem szereti őket.
- És engem utáltak valaha is? - kérdeztem. Kelly válasza előtt, Louist nézte. Kis idő kihagyása után megrázta a fejét.
Láttam, hogy hogyan nézett rá! Úgy tesz, mint ha nem vettem volna észre.. pedig igen. Egy pillanatra is, de észrevettem! Kelly jobban kedveli Louist, mint egy barátot? Nem .. az nem lehet.
Gondolataimat elhessegettem, és a folyosón sétáló emberekre néztem.. Zayn egy barátja oldalán elment előttünk. Rám mosolygott, és kacsintott, amitől nekem is mosoly terült el arcomon. Szerencsére Kelly, és Louis ebből semmit nem vett észre.. valami hülyeségen vitáztak.

Egyik szünetben a jó idő miatt kiültünk az udvarra. A sok asztalnál, szinte mindenhol voltak.. de mi kiszúrtuk az utolsó üreset.
Furcsa ez a nap.. vagyis inkább a barátaim. Kelly egy pillanatban közeledik Louishoz, másikban veszekszik valami hülyeségen, harmadikban utálják egymást. Most is, nem egymás melletti székeken ültek, hanem én közöttük, és közben néha-néha csúnyán néznek egymásra.
Kelly hátradőlt székén, lábait az üres székre tette, és a telefonján babrált. Louis ugyanezt csinálta, csak lába a földön maradt. Én csak az udvaron nézelődtem.. diákok a fűben ülve, az asztaloknál, páran árnyékos helyen beszélgetnek, a háttérben zene szól, gondolom a sulirádió.
Tekintetem megakadt egy társaságon.. a reggel látott kép lány, az asztalon ül, a lent lévő székeken három lány ül. Felnéznek rájuk mikor magyaráznak valamit. Ezzel mutatják, hogy ők ketten a főnökök a csapatban.
Eleanor ránk nézett. Danielle felé fordult mosollyal az arcán majd leszállt az asztalról, és kecses léptekkel felénk közeledett. Ebből nem lesz jó..
Egyszerűen ledobta Kelly lábát a székről, és leült rá, majd közelebb húzódott Louishoz.
Kelly felnézett telefonjából, felvont szemöldökkel nézett a lányra. Nem tetszik neki. Eleanor egy kissé nagyképű pillantást vetett rá, majd Louishoz fordult akinek teljesen normális arckifejezése volt.
- Szia Louis. - szólalt meg Eleanor. Héé, mi is itt vagyunk! Louissal beszélgetni kezdtek. Óó, ezt a lányt már most nem bírom. Kelly egy ideig nézte őket látszott rajta, hogy ideges.. Telefonját erősebben markolta, majd úgy tett mintha talált volna a neten valami érdekeset. Viszont fél percenként fordult feléjük.. nevetgéltek, beszélgettek. Ez a lány nagyon.. nem is tudom. Nem találok rá megfelelő szavakat.
Egy kéz érintette meg a vállam. Hátrafordultam. Zayn volt az.
- Beszélhetünk? - mosolyogva kérdezte. Bólintottam, majd felálltam. Kelly felém nézett. Könyörgő, és parancsoló tekintete volt.  De gyorsan elsiettem. Nem messze voltunk az asztalunktól.
- Holnap délutánra van valami terved? - kérdezte.
- Nincs.
- Lenne kedved velem eltölteni a szabad idődet?
- Hát .. lenne. - kuncogtam a mondat végén, mire még jobban mosolyogni kezdett.
- Akkor esetleg suli után .. - bólintottam. - hétvégén lesz egy buli.. mindenki ott lesz.
- Ezt vegyem meghívásnak?
- Igen.
- Akkor igen, elmegyek. - Zayn közelebb jött, és arcon puszilt, majd eltűnt.
Megfordultam az asztalunk irányába. Louis-ék még mindig beszélgetnek.. Kelly gyilkos tekintettel nézett rám. Visszaültem melléjük. Eleanor érkezésemre felénk fordult.
- Kelly, hogy van a bátyád? - kérdezte gúnyosan.
óó.. Kelly bátyja.. Utálja, ha valaki ezzel a témával zaklatja. Főleg ilyen emberek mint Eleanor. Ebben a suliban nincs titok, főleg ilyen emberek előtt.. hányan tudják azt, hogy Kelly tesója beteg?
- Mi közöd hozzá? - szólt vissza Kelly.. Ebből nagy vita lesz. Közbe kell szólnom.
- Héé, ne kezdjétek itt a fél suli előtt..
- Mi az, te is megszólaltál csipkerózsika? - fordult hozzám Eleanor - vezetni sem tudsz. Felkelsz, és már rögtön a suli rossz fiújával lógsz? - elnevette mondata végét.
- Oké - Kelly felemelte a hangját. Páran felénk néztek - Lehet, hogy itt sokan tudják, hogy a tesóm beteg. De az, hogy Spencerről hülyeségeket állítasz, az már sok! Nem ő vezetett, hanem.. - elhallgatott. Louis kezével az asztalra csapott. Ez meg megint mi volt? -Nem az ő hibája volt! És az hogy kivel lóg.. - felém nézett, amolyan ' erről még beszélünk ' nézessél.
- Látszik, hogy ugyan olyan hülye vagy mint a bátyád. - mondta Eleanor, mire Kelly csak megrázta a fejét.
- Borzasztó vagy. - és elment. Beviharzott az épületbe. Eleanor visszament barátnőjéhez. Kelly után akartam menni, de Louis megfogta a karom, jelezve, hogy most ne. Nem lenne jó most zaklatni..
Csak néztem, ahogy beviharzik az ajtón. Egy pillanatra megáll, és valakire nézett. Megrázta a fejét, és tovább ment.
Próbáltam kiszúrni ki lehetett az, akire Kelly nézett.. és ekkor pillantottam meg Őt. Akivel összeütköztünk, a postásfiút, vagyis a szép barna szemű srácot.. Miért van az, hogy ő mindenhol ott van?


Este fél nyolc van. Egész nap nem hallottam semmit Kellyről. Üzenetet sem írt, semmit.
Félek, hogy valami hülyeséget csinált.. egész nap, csak fel alá járkáltam a szobámba, a telefonomat szorongatva.
Amikor már azt hittem, hogy tényleg nem fog hívni, egyszerűen ledobtam az ágyamra.. és megcsörrent a telefon. Ráugrottam az ágyra, és a telefon képernyőjét néztem. Kelly az. Felálltam, és felvettem.
- Mi volt ez ma Zaynnel? - kérdezte köszönés nélkül, mérgesen.
- Figyelj.. csak beszélgettünk. Holnap elmegyünk sétálni, hétvégén pedig egy buliba.
- Holnap? És vele mész bulizni? - idegeskedett - Holnap Louisnak meccse van! Megígértük neki, hogy ott leszünk!
- Hát.. most az egyszer kihagyhatom..
- És miért vele mész? Miért nem velünk?
- Mert kedvelem..
- Kedveled? Spercer, fogalmad sincs milyen ő valójában..
- Ahogy neked sem. Semmiről nem tudsz. És ha mész abba a buliba.. Louis tuti Eleanorral megy. - vágtam vissza. Kelly nem szólalt meg egy ideig.. azt hittem, már nincs vonalba.

- Rendben.. - sóhajtott. - Ha őt választod helyettünk.. elveszted a barátságunkat.

7. rész

Sziasztok!
Végre van időm! Komolyan, annyira nincs időm semmire, hogy az hihetetlen. Rohadt sokat kell tanulni. Miért várnak el mindent tőlünk? Tudom, hogy a középsuli második évében ( főleg hogy az első év az nulladik volt, szinte csak nyelvi órám volt ) már többet elvárnak.. de ennyit?! Szerintem nem csak én vagyok ezzel így..
De az írást nem adom fel, nem fogom bezárni a blogot, semmi ilyesmi nem fog történni. Csak lehet, hogy néha késnek a részek, vagy csak hétvégén lesz.. kitudja. Főleg, hogy most megpróbálom November végén a próba angolt nyelvvizsgát.. oké, csak próba, de akkor is. Itt szúrjam el, mint élesben. Mindegy, igyekszem a blogolással. És lehet, hogy hétvégén új fejléc is lesz.:) na, jó olvasást!:))


Másnap reggel korán kellett felkelnem. Mivel már több mint egy hete itthon vagyok, anya befogott házimunkára. Csodás.. szóval nincs felkelés után öt perc pihenő, gyorsan felkellet öltöznöm, meg a többi. Amíg ő le ugrott a boltba, mert valami hiányzik az ebédből, én az ő félbemaradott munkáját, vagyis a nappali felporszívózását folytattam. Nemértettem, mit kell itt takarítani.. amikor bementem egyetlen egy porszem sem volt sehol.
Aztán anya hazaért, és elkezdtük a nagy főzést. Előétel, főétel, és amíg ő a desszertet díszítette, kiadta azt a feladatot, hogy terítsek meg, és hogy szép legyen. Az utolsót szigorúbban mondta.
Nem értettem mi ez a nagy sietség. De amikor háromnegyed tizenkettőkor szüleimmel kinyitottuk a bejárati ajtót megértettem. Apa szülei jöttek.
Az én drága nagyanyám, a legkritikusabb ember akit ismerek. Lehet, hogy sok mindent elfelejtettem, de arra emlékszem, hogy mindig megmondja a véleményét, mindenről. Rá tökéletesen illik az a kifejezés, hogy ' Ami a szívén, az a száján ' .
Hogy jön ide anya reggeli nagy készülődése? Úgy, hogy soha nem kedvelte anyát. Vagyis.. régen nem találta megfelelőnek a fiához. De végül is elfogadta anyát, és azt hogy, kórházi ápolónak készült. A véleménye nem sokat változott, csak nem szólogat be annyit, de mindig kritizálta anya főztjét.
Pár perccel később újra csengettek. Ha apa kissé mogorva szülei megjöttek, akkor tudom, hogy kik jönnek most.. a ' mindenkivel kedves vagyok, és nagyon szeretem az embereket ' nagyszüleim. Vagyis, anya szülei.
A jófej, és túlságosan szeretet teljes nagyim, melegen megölelt, és szinte el sem engedett. Megjegyezte, hogy ' milyen nagyon csinos vagyok '. Hát.. nem értem mi rajtam olyan ' csinos '. Pirosas kockás ing, betűrve farmerba, a hajam egyszerűen ki van engedve; teljesen átlagos.
Az üdvözlések után leültünk az étkezőbe, ahol én terítettem meg. A gonosz nagyim megjegyezte, hogy jó lett. Vagy inkább morogta? Nem tudtam eldönteni.. mindegy. Lényeg, hogy tőle ez jó.
Az ebéd normálisan telt. A desszertig minden rendben volt, kérdezgettek hogy milyen volt a kórház, nagyjából mire emlékszem, és milyen újra a suli. Ez után kezdődött az, amitől anya félt. Befejeztük a desszertet, ami szerintem rendben volt, úgy, mint minden más étel.
- Hát - törölte meg a szalvétával száját a gonosz nagyi, majd gondosan összehajtotta, és a tányérra tette. - elviselhető volt az étel - beszélt anyához, aki kissé elmosolyodott - de még mindig pocsék - anya arckifejezése ijedt lett, a nagyi felállt, kiment - a nappaliban leszek - apa utánament, gondolom beszélnek. Mindig ez van.. vagyis általában.
A kedves nagyi nyugtatta anyut, hogy szerinte jó volt.. Anya erőt vett magán, jelezte, hogy tartsunk velük.

A nappaliban nagy beszélgetések folyt a két nagypapa, és apa között, a munkáról, amit nem nagyon értettem.
Csak csöndben ültem a kedves nagyi mellett, és arra figyeltem, ne hogy balhé legyen közte, meg a gonosz nagyi között.
Egy pillanatban csöngettek. Anya rám nézett
- Nyisd ki Spenc. - mosolygott kedvesen. Sóhajtottam, semmi kedvem ehhez.. talán kissé hangosra sikerült a sóhajtás, mert a gonosz nagyi felém fordult.. mérgesen..
- Harris kisasszony. - szólt rám a nagyi az éles hangján.. ez nem lesz jó. miért vesz mindent észre? - engedelmeskedj édesanyádnak, nyisd ki az ajtót, megjegyzés nélkül! Bezzeg az én időmben, ha ilyet csináltam volna .. - és elkezdett mesélni az " ő idejéről " .
Ezt most azért meséli, mert kedve van hozzá, vagy mert tudja, hogy automatikusan elmegyek innen, ha megint régi történeteket mesél? Gyorsan megfordultam, de lassan lépkedtem az ajtóig. Kinyitottam és a bejárati ajtót és a postás állt előttem.
Baseball sapka volt rajta, fejét lehajtotta. Karjára pillantottam, ami izmos.. biztos fiú. Fejét még mindig lehajtva beszélt hozzám.
- Küldemény Spencer Harrisnek-nek. - szólalt meg mély, férfias hangon. Ismerős valahonnan..
Egy lapot tartott felém, és a kijelölt helyen aláírtam, majd egy kisebb dobozt nyújtott elém. Hosszú volt, és .. és doboz alakú.
Semmi ötletem nem volt, hog ki küldhette, azt meg főleg nem sejtem, hogy mi lehet benne.
A doboz oldalait forgattam, név után kutatva.. meg is találtam. - ' Zayntől ' - olvastam magamban. Elmosolyodtam.
Nem akartam itt egy idegen ember előtt megnézni mi van a dobozban. Megfogtam a tollat, ami a fiú nyújtott.. és ekkor láttam az arcát. Gondolom, nem akarta hogy lássam ki ő. Ezt honnan tudom? Onnan, hogy amint újra ránéztem felém nézett, és gyorsan lehajtotta a fejét.
De én őt ismerem! Ő az akinek nekimentem a suliban.. a szép barna szemű fiú..
- Hé, téged ismerlek. Veled ütköztem össze tegnap. - nevettem el a mondat végét. Újból rám nézett, halvány mosollyal az arcán.
- Az én hibám volt. - motyogta.
- Dehogyis, az enyém. Legközelebb nem beszélek hátra felé. - mondtam, miközben aláírtam a papírt, amit ilyenkor szokás. Ez a fiú nem valami beszédes. Próbálok vele beszélni, de még erre a mondatomra se felelt, csak mosolyog.. de csak halványan.
Visszaadtam neki a tollat, és a papírt is, majd köszönés nélkül megfordult.
- Biztos nem ismerjük egymást? - kiáltottam utána, de nem válaszolt.. nagyon gyorsan elment. Legszívesebben utána futnék, de nem lehet. Itt van a gonosz nagyi, és ez a doboz is.
Vissza mentem a házba, megálltam az előszobában. Becsuktam az ajtót, majd annak támaszkodva bontottam ki a csomagot. Kíváncsi vagyok.
A hosszú dobozban, egy vörös rózsa volt szépen behelyezve, mellette összehajtva egy papír. Újra elmosolyodtam.
A dobozt az előszobában lévő cipős szekrény tetejére tettem, majd miközben a rózsába szagoltam, kinyitottam a levelet, és olvasni kezdtem.

' Spencer! 

Mostanában nincs sok alkalmunk beszélgetni. Gondoltam küldök egy kis apróságot. 
Remélem tetszik. Jövőhéten az egyik délutánra szeretnélek lefoglalni. Majd beszélünk.
       Zayn. x '

Fejemet az ajtónak döntöttem, és még mindig mosolyogtam. Azt hiszem kezdem kedvelni ezt a fiút.
De a jókedvemet újabb fejfájás zavarta meg. Egy kép ugrott be.. Egy kép, amin idegesen sétálok az utcán.. majd egy másik kép újra, arról a barna szempárról.
Az a barna szempár.. a tulajdonosával már találkoztam. De hogy hívják? És miért volt olyan furcsa?

Egyre több dolog volt a fejemben; Hova akar menni velem Zayn? Hogy hívják azt a fiút? És mi volt az az emlék, ami beugrott?

( bocsánat, hogy kissé unalmas lett, és rövid lett.. de azért örülnék pár kominak! nagyon .. )

6. rész

Heeey.:) Itt a hatodik rész. Nem nagyon tudok mit írni, csak köszönöm az öt feliratkozót, és a 300 megtekintést! Jó olvasását. (:


* Pár nappal később *

Úgy látszik, nagyjából mindenki megszokta, hogy visszatértem. Már nem kérdezősködnek, szinte nem is foglalkoznak velem, aminek örülök. Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni, de ebben a pár napban mindenki azzal volt elfoglalva, hogy pontosan mi történt. Volt aki csak simán megkérdezte: ' Hogy lehettél ekkora hülye, hogy visszajöttél a suliba? ' Hát, ez kedves volt. De tegnap már senki - ismétlem senki - nem foglalkozott azzal, hogy mi történt. Ez az!
Barátaim a  legtöbb idejüket velem töltik. Ezalatt Louis, és Kellyt értem. Kelly szándéka az, hogy ' akkor is vissza fogok emlékezni mindenre, minél hamarabb ' . Szóval, elrángat rengeteg helyre, ahol állítólag sokat voltunk. Louis nehezen viseli a sok sétát, buszozást, rohanást. Ezzel nincs egyedül.
Mellesleg egyre többen jönnek oda hozzám, hogy elmondják milyen jóban voltunk. A legjobb barátaim persze felvilágítottak arról, hogy amit mondanak nem egészen így van. Egy emberről azonban nem beszélnek.. Zaynről.
Akármikor érdeklődök róla, semmit nem mondanak. Vagy, csak nem akarnak.
Zayn normálisnak tűnik. Ő is, mint sokan mások elmesélte, hogy jóban voltunk. Suliban sokszor rám pillant, néha-néha odajön hozzám és beszélgetünk. Ilyenkor Kelly, és Louis elmegy.. na mindegy. De ő legalább nem túloz, mint az egyik lány, - ha jól emlékszem Melody - aki azt állította, hogy ezer éve barátok vagyunk, folyton együtt mentünk mindenhova, és Kelly nem kedveli. Először is, elfelejtette, hogy nem mindent felejtettem el, másodszor, soha nem beszéltem, de még soha nem is láttam ezt a lányt a suliba. Az utolsóban viszont igaza volt, Kelly valóban nem bírja.

Ma reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Álmodtam valamit. Halványan rémlik,az álom egy része de nem sok, szinte semmi.. csak egy barna szempár.
Fejemet fogva indultam le anyához a konyhába, aki már csinálta a reggelit. Fáradtan ültem le a székre.
- Mi a baj Spenc? - kérdezte, miközben letett elém egy tál gofrit.
- Semmi, csak fáradt vagyok. - mosolyogtam rá, majd bólogatni kezdett. Visszasietett a konyhába, míg én elkezdtem enni. Újból eszembe jutott az álmom.. vagyis az a bizonyos szempár.
- Anya - szólítottam meg - apának zöldes szeme van, ugye? - kérdeztem.
- Igen, mint a családban sok embernek. - válaszolt. - Miért? - gondolkozni kezdtem. Apa családjában nagyrészt zöldes szemű emberek vannak, anyának és nekem kékeszöld, Kellynek világoskék, Louisnak is hasonló.. kit ismerek akinek barna a szeme?
Csak legyintettem, gyorsan megettem a gofrit, és felsiettem a szobámba készülődni.

- Veled meg mi történt? - nevetett rajtam Louis, mikor kimentem a házból. Gonoszan néztem rá, majd feltűnt, hogy nincs itt Kelly.
- Hol van Kelly?
- Elaludt. Majd jön valamikor. - legyintett, majd elindultunk ketten a suliba.
Útközben újból Louis magyarázását hallgattam, hogy tegnap játszott valamilyen netes játékon, ahol először győzött, majd egy srác elkezdett vele veszekedni, és a következő körben veszített.
Folyton bólogattam, közben feltűnésmentesen próbáltam rendesen megnézni szemét. Louist ismerve észrevette, és érdekesen nézett rám, mikor elegem lett, és közel hajoltam szeméhez.
- Spenc, te mi a francot csinálsz? - kérdezte félig nevetve.
- Semmit, semmit - hajoltam el - Csak egy álom..
- A jó öreg Louisnak elmondhatod. - vállamnál helyezte karját, és közel húzott magához, baráti stílusban. Vicces volt.
- Louis, ismertem én olyan embert, akinek barna szeme van?
- Rengeteg embernek van barna szeme, olyanoknak is akiket ismersz. - nevetett.
- De nem .. ez valami nagyon szép szem volt. Nem túl sötét, és nem túl világos.. - magyaráztam, mire abba hagyta a nevetést, és megállt. Kérdőn néztem rá, mire csak gyorsan megrázta fejét.
- Nem. Nem hiszem. - mondta majd elengedte vállam, és továbbmentünk.. csendben.
Remélem nem titkol előlem semmit. Vállat vontam, és utánasiettem.

Kelly az első óra végére, épp hogy beesett. Sajnos, a tanár jól leszidta, és ma délután büntetésben van. Louis pár haverjával - a focicsapatból - tölti a délutánt, így egyedül megyek haza. Csodás.
Egész nap az emberek szemeit nézegettem. Senkinek nem volt olyan szeme, mint amilyen az álmomban volt. Lehet, hogy nem is a suliba jár az a személy..
Utolsó órára menet Kellyvel a terem felé tartottunk, amikor valaki megállított engem. Hátra fordultam, és Zayn mosolygott rám. Kelly csak szemét forgatva megfordult, és bement a terembe.
- Mi újság? - érdeklődött. És elkezdtünk beszélgetni. Vagyis inkább ő beszélt, én hallgattam.
A szemét kezdtem figyelni. Barna. Próbáltam összehasonlítani az álombelivel, de nem .. alig van valami hasonlóság.
- Spenc.. nincs kedved hétvégén sétálni, vagy ilyesmi? - kérdezte, de mire igent mondtam volna leesett valami.
- Bocsi, de nem tudok.. hétvégén rokonok jönnek. - bólintott, majd köszönt, és elment.
A teremben, Kelly már ajtóból pattant elém, és kérdőn nézett rám. Nézéséből tudtam mit akart, így
megráztam a fejem. Helyeslően bólintott, majd leültünk.

Óra után én a kijárat felé, Kelly a büntetéshez vezető foyosón ment. Hátrafordultam, utoljára rámosolyogtam. Ezzel csak az volt a baj, hogy közben neki mentem valakinek, és neki is, csak úgy ahogy nekem, le esett minden a kezünkből.
A földön papírok és füzetek hevertek. Nem tudtam, kinek mentem neki, de automatikusan lehajoltam hozzá, hogy segítsek, és együtt szedjük fel a lehullott dolgokat.
- Bocsi, ne haragudj. - mentegetőztem. - nem figyeltem.
- Azt látom. - vágta rá egy mélyebb, gorombább hang. Szóval fiú.
Szinte egyszerre néztünk a másikra, mikor visszaakartam adni neki dolgait. A srác érdekesen nézett rám. Nem tudom ki ő, de mai napi szokásomhoz híven, jobban megnéztem szemét.
Ez az a szempár.. ezt láttam az álmomban. Nem világos, és nem túl is sötét. Hirtelen visszajött a fejfájás. Arckifejezésem a fiúéhoz hasonló lett.
Mindketten felálltunk, odaadtam neki dolgait.
- Ismerjük egymást? - kérdőn néztem rá, mire a srác megrázta fejét, és elsietett.
Utána fordultam, figyeltem, ahogy másodpercek alatt eltűnik.
Ki volt ez? Miért ilyen ismerős nekem? Biztos, hogy ő volt az álmomban! Vagyis a szeme, de akkor is! Ő okozta a fejfájást. Gondolataimban, már rég megdobtam volna valami erős tárgyal, a fejfájás miatt, de valóságban nem. A valóságban egy üres folyosón állok, a semmibe nézve.
Valahonnan ismerős.. de nem jut eszembe honnan.
Megfordultam, és hazasiettem.

Otthon a szobámba érve újra ölembe vettem az emlékkönyveket. Átlapoztam, többször is mindegyiket, de semmi. Nem találom sehol ezt a srácot.
Egy valami feltűnt, ami eddig nem; egy képet figyeltem magamról.. A nyakamban egy ezüstnyaklánc lógott. Több képet nézegettem meg, és azokon is ott volt.
Erre a nyakláncra nem emlékszem. Az egyik polcomhoz igyekeztem, ahol egy kis dobozban vannak ékszerek. De egyiken sem volt az, amit a képen láttam. Egyiken se lógott, az a kristályszív..
Egyedül voltam otthon, így lementem anyáék szobájába. Átkutattam anya ékszereit, de nem találtam semmit.
Ajtónyitódást hallottam. Pár másodperc alatt rendbe tettem mindent, majd kisiettem anyához a konyhába, ahol ő semmit nem vett észre, csak pakolt ki a zacskókból. Gondolom vásárolni volt.
- Szia Spenc, milyen napod volt? - kérdezte mire csak egy halk ' jót ' rávágtam. Kíváncsi voltam, de nem akartam őt zaklatni semmivel. Csak pakolt, és pakolt, és pakolt a hűtőbe.. na jó, muszáj megkérdeznem.
- Anya.. ismertem én olyan fiút, akinek szép, nagyon szép barna szeme van? - anya kezében megállt az üdítő. Oldalról látva, meglepődött arca volt. Megrázta fejét.
- Nem. - ez nem volt őszinte. Félig meddig megfordultam, de közben egy újabb kérdés jutott eszembe.
- Nem volt nekem, egy ezüst nyakláncom, amin egy kis kristályszív lógott? - anya arca egyre furcsább volt.
Felém fordult. Egyik karjával a pultnak támaszkodva nézett rám.
- Nem Spencer.. miért kérdezem ennyi mindent? - kérdezte kissé idegesen. Vállat vontam, majd felsiettem a szobámba.
Titkolóznak. A szüleim, a barátaim.. azok, akik számomra a legfontosabbak. Tudnom kell, mi az igazság. Tudnak valamit ami a múltban történt, és nem mondják el. Biztos köze van mindennek ahhoz a sráchoz.. ki kell derítenem mindent.