23. rész ~ the end.

Hát, sziasztok.
Nehezen írom meg ezt a bejegyzést. Először is sajnálom, a nagyon hosszú kimaradást. A legjobbra akartam törekedni ennél a fejezetnél.. És azt hiszem sikerült mindent kihoznom.
Őszintén megmondom, hogy így, utolsó fejezet révén elsírtam magam. A szívemhez nőtt ez a történet, ahogyan Spencer, és Liam szerelme is.
Nem tudom, hogy mennyire utáltok a hosszú kimaradás miatt, és hogy most hozom a befejező részt.. Bocsánat mindenért.
Íme az utolsó rész, az epilógussal, és a köszönetnyilvánítással.
Jó olvasást ! x
u.i.: Most rájöttök, miért ' Stay with me, forever ' a történet címe. És egy jó tanács: A történelem mindig megismétli önmagát.


* Spencer szemszöge *

Egy újabb nap. A nap, amikor tovább állunk. Liam szerint most már tényleg el kell mennünk innen, akármennyire is imádom ezt a helyet. Ő is ugyanannyira szeret itt lenni, főleg, hogy régi jó barátjával is találkozhatott, de tudja, hogy menni kell.
Nem nagyon hittem neki, amikor azt mondta, hogy bármikor ránk találhatnak. De ő jobban tudja, hogyan folynak ezek a dolgok.

Tegnap este összepakoltam, ma pedig nagyon korán felkeltem. Utoljára azon az ösvényen végig akarok sétálni, mint az első nap. Így felöltöztem, és halkan kiléptem az ajtón. Egy óra és visszajövök. Azt hiszem, addig nem fog felkelni. Remélem. Nem akarom, hogy aggódjon.
Az esti műszakot végzők haza indulnak, akiknek pedig csak most kezdődik a nap, megérkeznek. Hamarosan már mindenki ébren lesz.
Kilépek a szálloda ajtaján. Friss, reggeli levegő csapja meg arcomat. Kellemes. Sokkal jobb, mint a nagyvárosi levegő. Sétálni kezdek, egyenesen az ösvény eleje felé. A múltkori útvonalon sétálok, kezemet zsebre teszem, s élvezem a reggeli napsugarakat, ahogy a fák ágai között áthatolnak, kellemes meleget árasztanak az erdőben. A szél időnként belekap hajamba, de nincs hűvös. Remek az idő.
Most minden jó.

Kicsit távolabb vagyok már a szállodától, de nem tértem le az ösvénytől. Egy ideje sétálok, talán ideje lenne visszamenni. Liam már biztos felébredt, nem akarom, hogy rosszra gondoljon, miért nem vagyok mellette. Belerúgok egy kőbe, mielőtt visszafelé fordulok, de ijedtemben nem bírok megmozdulni. Hallom, ahogy valaki a nevemet suttogja. Ijedten bámulok magam elé, majd rájövök ki ez; Liam. Biztos megint engem keresett.
- Hé, ha megakartál ijeszteni nem sikerült. - mosolyogva megfordulok, de mögöttem nincs senki. És a közelemben sem. Ez valami nagyon rossz vicc. Újra hallom a nevemet, kicsit hangosabban mint az előbb - Liam, ez nem vicces! - mondom hangosabban.
- Bocs kislány. - mondja egy ismerős hang mögöttem - Liam nincs itt.
Lassan hátrafordulok, meglepődve bámulom az előttem álló fiút. Ez nem Liam. Még csak nem is hasonlít rá. Ez Zayn.
Egy lépést teszek hátrafelé, próbálok menekülni. De ő is lép egyet. Közelebb van hozzám, mint kéne. A félelemtől mozdulni sem bírok, lábam földbegyökerezett
- Milyen régen láttuk egymást, Spencer.. - mondja, miközben hosszú hajamhoz nyúl, és egy tincset kezd tekergetni - Örülök, hogy újra látlak drága.
- Én nem különben. - mondom, miközben farkasszemet nézek vele - Vedd le rólam a kezed. - mondom halkan, de nem csinál semmit, továbbra is hajamat piszkálja. Nem akarom, hogy hozzám érjen, de nem enged el. Pár másodperc múlva, amikor már azzal a mocskos nézésével néz rám, elegem lesz. Leköpöm őt, mire hajtincsemet erősen meghúzza, én pedig halkan sikítok, a hirtelen mozdulatától.
- De felvágták a nyelved. - megrázza fejét - Ezt teszi veled az a barom.
- Ne beszélj így róla!
- Ó, ugyan miért? Semmit nem tudsz róla. Csak etet téged a hülyeségeivel. - sorolja a hazugságokat tovább, és tovább. De én nem hallom meg őket. Kizárom őt.
Muszáj valahogy elfutnom. Elterelni az ő figyelmét. Szabad kezemre nézek, ötletem támad. Míg ő beszél, kezem az arcán landol, és a csendes erdőben jól hallatszik csattanása. Nagy lépést teszek hátra, majd megfordulok, és futni kezdtek. De nem sokáig. Ugyanis Jack terem előttem, Zayn egyik embere. Elkap, majd magához szorít, hogy ne meneküljek sehova. Sikítani próbálok, de nem tudok. Egy kendőt szorít arcom elé, belélegzem azt, ami rajta volt. Másodpercekkel később csak annyit látok, hogy Zayn felénk lépeget, majd minden elsötétül..

Nem ott vagyok, ahol eddig. Teljesen máshol. Nem látom a napot, ez a hely sötét. Valamilyen rakták féleség lehet. Biztos, hogy távol a hoteltől. Kinyitom a szememet, s jobban körülnézek; egy kis szobában vagyok, és egy nagyon kemény ágyon fekszem. Egy apró ablak van feljebb, és egy ajtó, ami résnyire ki van nyitva. Halk léptekkel az ajtóhoz sétálok, majd kilesek. Egy nagyobb teremre nyerek látást, ahol Zayn, és még két embere beszélgetnek. Az egyik Jack, a másik nevét nem tudom. Az asztalon egy telefon, ami pár pillanat múlva megcsörren. Zayn kezébe veszi, elmosolyodik, mikor a képernyőre néz, majd füléhez emeli, és beleszól.
- Liam, drága barátom! - mondja - Már vártam a hívásod. - elemeli fülétől a telefont, gyorsan kihangosítja, hogy az emberei hallják.
- Ne nevezz a barátodnak, te féreg. Hol van Spencer? - amint meghallom Liam hangját szívem nagyot dobban. Tudja, hogy elraboltak, ideges, és keres. Kérlek Liam, segíts..
- Jó helyen. - válaszol Zayn - Nagyon jó helyen.
- Nálad? Hogyan lenne nálad jó helyen? Zayn, engedd el őt!
- Azt kéred engedjem el? - kérdezi, majd felnevet - Nem adok semmit se ingyen, Liam. Ennyire azért már ismerhetsz.
Megrémülök, ahogy ezt kimondja. Valamit kérni fog. De mit?
- Mit akarsz? - kérdi Liam, egy kis szünet után.
- Tudod te azt jól. - válaszol Zayn - Tudod hol vagyunk. Gyere ide, és tárgyalunk.

Visszalépkedek ágyam mellé, amint bontják a vonalat. Nem akarom, hogy még nagyobb baj legyen, mert hallgatóztam. Bár, ennél nagyobb már nem lehet.
Liam idejön. Zayn pedig valamit kérni fog tőle. Csak azon kattog az agyam, hogy vajon mit? Mi lehet az a dolog, amiért cserébe elenged, és örökké békén hagy? Rengeteg dolog átfut az agyamon, de Zayn kiismerhetetlen. Sokszor mást akar, és most egyik ötletem se válna be. Fogalmam sincs, mit akar. Az biztos, hogy nem lesz jó..

Pár óra múlva az ajtó teljesen kinyitódik. Jack jön be, majd karomat megfogva ráncigál kifelé az a bizonyos terem felé. A terem közepén egy asztal van. Az asztal másik végén, pedig Liam áll.
Mélyen egymás szemébe nézünk. Legszívesebben leütném Jack-et, aki kezemet szorítja. Odafutnék Liam-hez, majd szorosan megölelném. Hallani akarom tőle, hogy ' nem lesz semmi baj ' , s nem azt, ahogy nézésével sugallja ezt felém. Érezni akarom a biztonságot, amit az ölelésével nyújt felém.
Zayn köhintése zökkent vissza minket a valóságba, ahogy előbbre lép a szoba egyik sarkából.
- Nocsak. Jó látni téged, Liam. - mondja.
- Zayn, hagyjuk ezt. Engedd el őt, és mond mit akarsz.
- Tudod, mit akarok. - mondja komoran, közben Liam szemébe néz, aki bólint - Kellesz a csapatomba.
Pislogni se bírok, azután ami itt az előbb hangzott. Zayn-nek én kellettem ideig, Liam pedig azt akarja, hogy elengedjenek. De cserébe kell valami Zayn-nek, amit mindig is akart. Az pedig Liam.
Liam elmesélte, hogy régen a csapatában volt. Amikor még jóban voltak. Most pedig vissza akarja kapni őt, hogy bandája még nagyobb balhékat kövessen el, mint eddig.
Liam pedig ezt miattam elvállalja.
- Ne. - szólalok meg hangosan, mire rám emelik tekintetüket.
- Spencer.. - mondja halkan Liam, szemeimbe nézve - Ne akarj helyettem dönteni. - visszafordul Zayn felé - Vállalom. De akkor engedd el őt, és hagyd békén örökre!
Csend uralja a helységet. Zayn előrelép, majd kezét nyújtja. Liam elfogadja.
- Rendben van. - Zayn arcán gúnyos mosoly kerekedik.
- Kérlek, ne tedd ezt. - szemeim már könnyesek, úgy nézek rá. Közben próbálok kirántani magamat Jack szorításából, fészkelődök, de semmi esély. Nem sikerül.
- Ó, milyen megható. - nevet fel Zayn, mire két embere is utánozza - Liam barátom ezt már elvállalta. Szóval, nem tudja visszavonni.
- Zayn! - csattan fel Liam - Ígértél valamit.
- Ó, persze. - bólint - Jack, kísérd ki Spencert.
- Várj! - szólal meg újra - Had búcsúzzak el tőle.
Zayn csak kérdőn néz rá, majd legyint, és megengedte. Jack kíséretében kisétálunk a teremből. Még mindig fogja a karomat, és maga után ráncigál egy folyosón, majd amint elérünk egy ajtóhoz, hangosan kinyitja azt. Kilépünk, majd engem szinte elhajítva enged el. Majdnem hátraestem, de Liam mellém siet, és elkap.
- Gyorsan intézzétek el. - mondja, majd az ajtónak támaszkodva próbál másra figyelni, véletlenül se akarja hallgatni a búcsúnkat.
Most már Liam fogta kezemet, aminek már sokkal jobban örültem. Nem szorított, de érzem, hogy legszívesebb el sem engedne. De tudja, hogy muszáj.
Egyikőnk sem akarja ezt. Tudom, hogy szíve szerint elfutna velem, és menekülnék az egész világon át, hogy ne találjanak meg minket, de az első lépés után végünk lenne.
- Nem akarom, hogy ezt tedd. - mondom halkan.
- Muszáj Spencer.. Miattad. - szemei szomorúak, nem akar elengedni. Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Észreveszi. Kezébe fogja arcomat, közelebb húz magához. Ujjával letörli a könnycseppet - Miattad bármire képes lennék.
Halvány mosoly jelenik meg arcán. Én is megtennék érte mindent. Még közelebb von magához, ajkai az enyémet érintik. Úgy csókol, mintha ez az utolsó lenne. Talán, ő azt gondolja, hogy ez az utolsó. De én nem. Ez nem az utolsó.. Csak egy ideig.
Kicsit eltávolodik tőlem, hogy újra a szemembe tudjon nézni.  Viszont én már nem bírom, nyakába borulok, s hagyom, hogy még több könnycsepp hulljon ki szememből.
- Szeretlek. - suttogom, mire csak még szorosabban szorít magához. - Nagyon szeretlek.
- Én is Spencer. - újra maga elé emeli arcomat - Nagyon. - homlokom felé emeli ajkait. Hosszú puszit nyom oda, mire én csak összeszorítom szemeimet - Ezt soha ne feledd.
Egy lépést tesz hátra, keze kihullik kezem közül. Utoljára mélyen a szemembe néz, majd megfordul, és elindul befelé.
Nem hagyhatom elmenni!

Jack az ajtót akarja becsukni, de nem engedem. Kérdőn felém fordul, nevetve. Amolyan ' azt hiszed megállíthatsz mindent? ' nézéssel nézett felém. Igen, ha egy pillanatra is, de megállítok mindent. Nem figyel rám teljesen, egy erős mozdulattal lábammal az ágyékába rúgtam. A földre esett. Liam meglepődve fordult felém. Megfogtam a kezét, és húzni kezdtem magammal.
Kiértünk a házak közül. Eddig nem is tudtam, hogy Londonban vagyunk. Az út szélén megláttam kocsiját. Azonnal odafutottam, még mindig őt húzva magammal. Mindketten beszálltunk, majd ő a kocsit elindítva gyorsan elhajtott.
- Te teljesen meghülyültél? - kérdezi idegesen.
- Nem hagyhattam, hogy velük legyél!
Nem szól hozzám, a menekülésre koncentrál. Ezt én intéztem így, őt is belevonva, most már részese a tervemnek.
Tudtuk, hogy utánunk fognak jönni.
És ez be is bizonyosodott.
Mikor már majdnem kiértünk a város szélére, a visszapillantóból láttuk őket. Jack vezet, Zayn pedig mellette ül. Mögöttünk voltak. Liam próbált minél gyorsabban menni.
- Ha nem csináltad volna ezt.. - szólal meg.
- Akkor mi lett volna? Ott maradtál volna velük, és olyan lettél volna mint ők!
- Legalább te biztonságban lettél volna !
- De meddig? Zayn-nél nem lehet ezt biztosra tudni. Előbb-utóbb úgyis kitervelt volna valamit. Én meg meg akartalak elveszíteni. - kiabáltam. Az utolsó mondatom után rám emeli tekintetét, mélyen a szemembe néz. Tudom, hogy ő sem akar elveszíteni.
Egy nagy dudaszóra leszünk figyelmesek, mikor már átléptük a város határát. Gyorsan odakapjuk tekintetünket. Egy autó közeledik felénk, velünk szemben. Liam gyorsan ránt egyet a kormányon, hogy ne ütközzünk össze. De most is, ahogy azon a téli estén, megtörtént újra a baleset. A kocsi fordult párat, majd egy fának csapódtunk az út szélén. A történelem megismételte önmagát.
Érzem, hogy fejem vérzik, testem minden porcikája fáj. Szememet kinyitom, de hatalmas fejfájás tör belém. Lehunyom szememet egy pillanatra.. És minden beugrik.
Minden kép, egy pillanat alatt pereg le előttem. Minden, amiről eddig nem tudtam. Minden, amit elfelejtettem.
Szemeim kipattannak. Hatalmas levegőt kell vennem, hogy újra a valóságban találjam magamat. Elfordítom fejemet, Liam felé. Karjain sebek, fejéből ömlik a vér, és eszméletlenül fekszik. Kicsatolom övemet, majd az Liam övét is, s próbálom felébreszteni. A szíve dobog, életben van, de nagyon gyenge. Kinyitom ajtómat, s próbálom valahogy kihúzni a kocsiból. Lassan, de sikerül. Lefektetem őt a földre, majd mellé térdelek, és felé hajolok. A kocsiban találtam egy rongyot, fejéből ömlő vért azzal törlöm le. Másik kezemmel arcát simogatom. Miután a vérzést elállítottam, szemeit lassan kinyitja. Pulzusa nagyon, de nagyon gyenge, a levegőt is nehezen veszi.
Nem akarom elveszíteni !
- Hát. - mondja - Itt a vége.
- Nem! - kiáltom, könnyeim már patakokban hullanak. Belenézek barna szemeibe, s felidézem minden pillanatot, amit most visszanyertem, s azt, amit mostanában éltünk át - Emlékszem. Mindenre.
Amint ezt kimondom, arcán halvány mosoly jelenik meg. Kezét lassan felemeli, arcomhoz nyúl.
- Legalább szép emlékekkel fogsz emlékezni rám. - suttogja, miközben egy kósza tincsemet fülem mögé tűr.
- Liam, kérlek. - mondom halkan - Nem hagyhatsz itt! - közelebb hajolok hozzá, ajkaira lágy csókot lehelek - Maradj velem. Örökké.
- Örökké itt maradok veled. - kezét lejjebb emeli, egészen a mellkasomig - A szívedben. Mindig itt leszek veled.
Összeszorítom szememet, amint ezt kimondja. Csak ennyi jutott nekünk? Mit tettünk, hogy a sors csak ennyit szánt nekünk? Pedig semmi rosszat nem követtünk el. Azt akarom, hogy velem maradjon, mindig..
Lépteket hallok meg a közelünkből. Odafordítom fejemet, és Zayn magas alakjával találom magamat szemben. Mérgesen nézek rá. Ez az egész miatta volt, és ő csak gúnyosan mosolyog.
Ez volt a célja. Ez az egész.
Kezében egy pisztoly volt. Rápillantok, s tudom mit akar. Megszabadulni tőlem is. Felállok, teszek egy lépést, de távol maradok tőle.
- Mire vársz? - kérdezem, miközben karjaimat kitárom - Ezt akarod nem? Akkor tedd meg, te idióta. Ennél többet úgysem tudsz, te érzéketlen barom. Csak emberek életét keseríted meg. Mást nem. - másik kezét ökölbe szorítja, s a pisztolyt is szorongatja - Mi az, nem vagy elég bátor? Annyi embert bántottál meg, de erre nem vagy képes? Tedd meg. Hajrá! - kiáltom, majd látom, hogy már majd megőrül mindentől.
Én viszont nem félek a haláltól.
A pisztolyt felemeli, majd meghúzza a ravaszt, s a golyó már száguld is, egyenesen felém. Hasamban érzem a fájdalmas, a pólómon pedig látom az egyre jobban ömlő vért. Ismét eldördül a pisztoly, a második lövés is belém hasít. Térdre hullok, s hamarosan megérzem alattam a földet.

Érzem, hogy van bennem még élet. A másik oldalra fordulok, és próbálok Liam-hez közelebb mászni. Lassan sikerül. Mellé fekszem a földön. Szemeink már alig vannak nyitva, de amint megfogjuk a másik kezét, erősebbnek érezzük magunkat. Megszorítjuk a másik kezét, miközben egymás arcához hajolunk.
Ez ténylegesen az utolsó csókunk.
- Mindig veled maradok. - suttogom.
- Örökké. - mondja halkan.
Utoljára vagyunk együtt, utoljára fekszünk a másik mellett, utoljára szorítjuk a másik kezét, utoljára csókoljuk meg a másikat, és utoljára mondjuk ki egyszerre, hogy;
- Szeretlek.

Epilógus

* külső szemszög *

Azon a bizonyos napon Spencer, és Liam végre örökké együtt lehetett. Egy más világban, de most már semmi rossz nem érheti őket.
Zayn elérte a célját, nem úgy, ahogy ő gondolta, de elérte. De a rendőrség rátalált.
Aznap, az ő szerencsétlenségére, a rendőrség arra járőrözött. Zayn-t már keresték egy jó ideje, így azonnal felismerték. Amint meglátták a két fiatalt a földön fekve, tudták, hogy Zayn és a bandája tette az egészet.

Spencer-t, és Liam-t próbálták megmenteni, de nem sikerült. Családjaik, barátaik kiborultak, nem bírták elhinni azt, ami történt. Spencer édesanyja összezuhant, mert tudta, hogy az aki rendős tanoncnak állította magát hazudott. Ő mondta el hol van a lánya. Így találták meg őket.
A rendőrök egy pillanatban nem voltak benne biztosak, hogy Zayn, és társai tették. De Kelly, és Louis tudta. Ők tudtak mindent.

A két fiatal családja, és két legközelebbi barátjuk Kelly, és Louis a bíróságon állnak. Még mindig nem bírta feldolgozni senki sem azt, ami történt. Mindenki csak undorodva néz a fiúra, aki ezt tette. Ketten, Kelly, és Louis tudták, hogy ő régen nem ilyen volt. Nagyon, de nagyon régen kedves, jószívű fiú volt, aki rossz útra tért. És most, évekre börtönbe csukják.

Az életnek folytatódnia kell nélkülünk. Kelly, és Louis mindig örömmel gondol két barátjukra, akik boldogságot hoztak nekik, akik mindig jókedvre derítették őket, és akik segítségével egymásra találtak.
Spencer szülei el sem tudják képzelni az életüket lányuk nélkül. Édesapja sajnálta, hogy nem tudott vele elég időt tölteni mostanában, édesanyja pedig bánja, hogy nem mondta el ki is az a Liam, amikor emlékeit elfelejtette. Ha ő elmondta volna az igazságot, akkor nem történtek volna meg a dolgok.
De mindenki csak azért hazudott, hogy jó legyen nekik. Liam akarta ezt. Nem tudta visszacsinálni. S amikor ezt vissza akarta csinálni, akkor már tényleg lehetetlennek bizonyult minden.
De végül egymásra találtak. Nehéz dolgokon kellett átmenniük, de végül mindketten érezték, hogy nekik egymás mellett van a helyük, akármi is történik.
Mindenki szeretne egy olyan társat az életébe, aki kiegészíti őt. Spencer, és Liam pontosan ilyenek. Ők egymásnak valók. Mindketten bátrak, és bármit megtennének a másikért.
Spencer visszanyerte az emlékeit. Liam egy új esélyt kapott.
És mindketten visszanyerték a szerelmüket.


Részlet Spencer naplójából:

" Soha nem hittem abban, hogy van szerelem első látásra. Soha. Akárhány helyen hallottam, vagy olvastam ezt mindig egy nagy hülyeségnek tartottam. Hogy lehetne az, hogy valakinek belenézel a szemébe, és tudod, hogy kell neked? Hogy őt akarod? És ezt mind első látásra?
Viccnek tartottam ezt, egészen máig. 
Nem akartam elmenni abba a házibuliba, amit az egyik osztálytársunk szervezett, de Kelly elrángatott, mert szerinte ez jó kis este lesz. Nem sok kedvem volt az egészhez, de végül kicsit feloldódtam. Sok emberrel beszélgettem, bár nem hinném, hogy bármelyikükkel is olyan nagyon jó kapcsolatba kerülnék. Legalább is ezer százalék, hogy nem lesz olyan jó barátságom senkivel mint Kelly-vel, és Louis-al.
A nappali falának dőlve figyeltem az eseményeket, kezemben egy kiürült pohárral. A konyha felé akartam indulni, de nem tudtam. Valaki elém jött.
És ekkor pillantottam meg először Őt. Magas, jóképű, gyönyörű barna szemű. Sűrű bocsánatkérések közepette akartam elindulni, de Louis mellénk pattant. Ő ismeri a fiút, bemutatott neki.
Talán ez a pillanat, a szerelem első látásra.
Aznap este találkoztam vele először. Megismertem Liam Payne-t. "

Írói utószó:

Hát, ez a pillanat is eljött. 

Őszintén megmondom először nem így akartam befejezni. Jöttek az ötletek, s egyszer csak éreztem, hogy nem tudok többet kihozni a történetből. Jött az ötlet, hogy hogyan fejezzem be, de tényleg, ez amit írtam, eszembe se jutott egy jó darabig.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, de tudom, hogy ebből nem tudok többet kihozni. Nem tudom, hányan ejtettek könnycseppeket, de nekem sikerült sírnom.
Itt a vége. Furcsa ezt leírni.

Nagyon, de nagyon sok köszönettel tartozok mindannyitoknak. Először is, szeretném megköszönni pár barátnőmnek, név szerint Rékának, Evelinnek, és Nikinek, akik egy picit is, de nem tudják elképzelni, hogy mennyit segítettek nekem. Voltam ötletben hiányos, ők pedig segítettek nekem, és tényleg nem is tudják mennyire hálás vagyok nekik.

Köszönöm azoknak, akik feliratkoztak, akik mindig hagytak kommentet, akik pipáltak.. Mindenkinek.

Sokszor kérdeztétek, hogy van-e másik blogom. Nos igen, van; Make it Shine 

Ezt a blogomat még egy jó darabig írom ( 3 évad lesz, tényleg jó sokáig ) , szóval ott megtaláltok. 

ui.: az egyik barátnőmmel tervezzük, hogy saját youtube csatornát indítunk, amit nagy valószínűséggel tényleg elkezdünk. Szóval, érdekelne titeket? Mert ha elkezdjük, akkor ide kitenném :)

Ha bárkinek kell akármilyen elérhetőség, jobb oldalt az 'elérhetőségeim' menüpontban megtaláltok mindent. Ott van minden hely, ahol elérhettek. :)

Köszönök mindent ! Szeretlek titeket !! :)) xx

u.i: hallotok még rólam. x

22. rész

Heey ! :)
Nagyon sajnálom, hogy régen hoztam részt. :( Nem keresek kifogásokat, mert nincsenek. Viszont, szomorú voltam azért, mert a múltkori részhez kevés komment érkezett. Mindegy. :)
Fogalmam sincs mikor jön a következő rész. Ez az utolsó előtti.
Remélem tetszeni fog a mai rész. Komizzatok, és pipáljatok ! :)
Jó olvasást ! :)
ui.: dobjátok fel az estémet, kérdezzetek askon, mert nagyon unatkozok :D


Napfény világítja be a szobát, a fények arcomat simogatják. Kintről madarak boldog csicsergését, és pár kisgyerek örömteli kacagását hallom meg. Mellettem Liam, aki még javában alszik, szorosan ölel át derekamnál, mintha azon múlna az egész, hogyha elenged, akkor vége mindennek. Mosoly terül el az arcomon. Boldognak érzem magam.
Pár percen belül Liam mocorogni kezd mellettem. Kuncogva oldalamról hátamra fordulok, ő pedig kezével a párnán könyökölve néz le rám. Szemei még álmosak, haja kicsit kócos. Reggeli Liam. Felnevetek.
- Mi olyan vicces? - kérdezi.
- Olyan más vagy reggel.
- Más? - összehúzza szemöldökét - Este jobb vagyok? Ha akarod, felidézhetjük mi történt éjszaka..
- Hm, talán. Akkor kiderül, hogy mennyire vagy más. - igyekszem komoly arccal válaszolni, és nem elnevetni magam. Legalább is nem előbb, mint Liam.
De nem bírjuk, mindkettőnkből egyszerre szakad ki a nevetés. Testével rám nehezedik, és miután közelebbről is megnéztem mosolyát, ajkaimra csókot lehelt. Talán több perc elteltével megfogta derekamat, hátára fordult, engem pedig derekára ültetett. Lehajoltam hozzá, egy rövid puszit lopva, majd gyönyörű barna szemeibe néztem. Újra előjön az az emlék, amikor a faházban állunk, és nézzük a csodás tájat, közben ő hátulról ölel át. Még jobban elmosolyodok a kép láttán.
- Szeretem amikor mosolyogsz. - simított végig kezével az arcomon, és amikor azt hittem, hogy már olyan vörös vagyok, mint aki túl sokat fekszik a napon, ismét megcsókolt, amibe mindketten teljesen elmerültünk..

* Kelly szemszöge *

Már két napja várunk. Két napja várunk bármilyen üzenetre, hogy rendben vannak. Bár bízom Liam-ben, nem olyannak ismertem meg őt, aki nem vigyázna olyan szinten Spencer-re, hogy tudja, sőt érezze, hogy biztonságban vannak, és semmi veszély nem fenyegeti őket. Én ebben reménykedek, sőt tudom, hogy biztos így van, de Louis nem. Két napja reggel korán átjön, és későn este elmegy. Nagy esély van rá, hogy megtámadjanak minket is, és szerinte jobb, ha együtt maradunk. Meg persze vigyázni akar rám, és véletlenül sem akarja, hogy elinduljak egyedül itthonról, akármennyire is közel lakunk a másikhoz.
Az egész napunk csak abból áll, hogy a nappaliban ülünk, a dohányzóasztalon hever mindkettőnk telefonja, leülünk, és csendben várjuk, hogy mi fog történni.
Most is ugyan ez a helyzet. Louis fel-alá járkál, néha kinéz az ablakon, majd a falon lévő órára pillant, és telefonját is megnézi. Ő is tudja milyen Liam. Biztos vagyok benne, hogy biztonságban vannak, és nem fenyegeti őket semmilyen veszély. Ha bármi rossz történt volna, biztos, hogy tudnánk róla, vagy ők már rég máshol lennének, ahol tényleg elérhetetlenek lennének.
- Miért csinálod ezt? - kérdeztem a nagy csendet megtörve. Elhúzta a függönyt, és rám emelte kék szemeit - Tudod, hogy jól vannak.
- De nem biztos.
- Úgy ismered Liam-et, mint aki nem arra törekedik, hogy teljesen biztonságban lehessenek? Mert ha jól tudom, ő úgy vigyáz Spencer-re, mintha ő lenne az utolsó nő a földön. Szerinted, ha történt volna valami, akkor nem szóltak volna? Nem úgy ismerem őket..
- Kelly. - sóhajtott - Nem tudod ez milyen. A legjobb barátomról van szó.
- Nagyon jól tudom milyen. - kicsit gúnyosan felnevettem - A legjobb barátnőmről van szó.
Tekintetét elemelte, tudta, hogy én is ugyan azt érzem most, mint ő. Azt hiszi, hogy csak ő aggódik. Nem, egyáltalán nem. Én is ugyanannyira aggódok értük, mint ő. Főleg, hogy az elsődleges célpont Spencer, aki az egészről semmit sem tehet. Csak az emlékeit felejtette el..
Louis felém sétált, majd előttem leguggolt, combomon pihenő kezemet megszorította, majd szabad kezével állam alá nyúlt, és maga felé fordított.
- Ne haragudj. - mondta - Tudom, hogy neked is rossz, én meg itt játszom a nagymenőt, hogy csak nekem lehet ilyen.. - arcomon kisebb mosoly lett, már a közelségétől is.
- Egyáltalán nem haragszom.
- Tényleg? Akkor remélem nem gond, ha ezt most megteszem. - kérdőn néztem felé, majd megtudtam mit akar, mikor közelebb jött felém, és ajkait az enyémre helyezte.

Egy hatalmas ajtónyitódás szakított minket félbe. Louis felállt, én pedig ijedtemben nem tudtam mit csináljak, maradtam ülve, majd a nappali bejárata felé fordultunk, ahol Spencer anyukája állt. Ideges volt. És a lányát kereste..
- Hol van? - kérdezte, hangosan. Nem válaszoltunk - Hol van Spencer? Most azonnal mondjátok meg!
- Mrs. Harris, kérem.. - próbálkoztam de nem hatotta meg, egy kicsit sem.
- Tudom, hogy tudjátok hol van ő, mondjátok meg! - mindketten csak a földet kémleltük. Aztán.. Mrs. Harris Louis felé közeledett. Mikor odaért hozzá erősen meglökte, amitől a falnak ütközött. Spencer anyukája a falhoz szorította, és pedig aggódva figyeltem őket. Soha nem láttam még Mrs Harris-t ilyennek..
- Most azonnal mondjátok meg hol van!
Míg Mrs. Harris csak ordítozott, az asztalom telefonom rezegni kezdett. Gyorsan a kezembe vettem, és megnéztem; egy üzenet, Spencertől.
A tartalmát villámgyorsan elolvastam, és kisebb mosoly terült el arcomon. Jól vannak, és biztonságban. Louis-hoz, és Spencer anyukája felé fordultam, odaszaladtam hozzájuk, igyekeztem kettéválasztani őket.
- Elég ! Nézze ! - tartottam elé a telefont - Spencer jól van !
- Micsoda? - elvette kezemből a telefont, és újra elolvasta - Tehát, ebben a hotelben van?
- Igen, de higgye el, sokkal rosszabb lesz neki, ha elmegy érte.
- Akkor felhívom a rendőrséget, és lemondom a bejelentést.. - sóhajtott, majd mindenféle köszönés nélkül kiszaladt a házból, én pedig kicsit boldogabban bújtam oda Louis-hoz, mivel már tudjuk, hogy barátaink jól vannak..


* Külső szemszög *

Mrs. Harris idegesen ballagott hazafelé - Hogy lehettem ilyen pofátlan? - gondolta magában. Berontott lánya legjobb barátaihoz, és majdnem bántotta is őket, amikor semmiről sem tehetnek. Megnyugvás töltötte el, amikor rájött, hogy lányával nincs semmi gond, és jól van. Viszont rossz érzés is van benne, mert Spencer Liam-el van. Utálja a fiút. Még mindig csak arra tud gondolni, hogy lányát majdnem megölte, és egyszerűen gyűlöli a tudatot, hogy ott vannak ketten.
A bejárati ajtó kulcsaival babrált, a zárba helyezte, elfordította, majd belép a házba.. De valaki megállítja.
- Elnézést ! - egy fiatal fiú szólítja meg, azonnal hátrafordul - Mrs. Harris, beszélhetnénk? A rendőrségtől vagyok, az egyik gyakornok. Magához küldtek, hogy hallgassam ki önt.
- Most akartam visszavonni a bejelentést. A lányom jól van, és tudom, hogy hol van.
- Biztos ebben? Tudja, muszáj kihallgatnunk mindenféle esetben mindenkit. Ha tudja, hogy hol van elmehetünk ön helyett megnézni, hogy tényleg igazat mond. Nem muszáj, de mindenképp ki kell hallgatnom önt. - magyarázta a fiú.
- Hát.. Ha muszáj, akkor kérem fáradjon be, tudok mesélni.
Mrs. Harris beengedte a fiatal fiút házába, majd becsukta maga mögött az ajtót, a nappaliba vonultak, és mindent elmondott a fiúnak, legalább is amit tud.
Spencer anyukájával egy a gond; a legtöbb dolgot elhiszi. Ahogy azt is, amit a fiú mondott. A rendőrök megvédik, és segítenek az embereknek. Ezzel a fiúval pedig csak egy gond volt. Hogy nem gyakornok. Hanem Zayn embere.


Komizzatok, és pipáljatok ! :)

21. rész

Sziasztok! :) Először is boldog Valentin napot mindenkinek, bár én nem szeretem ezt a napod, és mindenki mondja, hogy ' pedig kéne ' , de akkor sem fogom szeretni.. Mindegy, nem ez a lényeg.
Említettem már, hogy milyen lesz a mai rész. Romantikus, szerelmes. Illik erre a napra. És pár emberke írta, hogy már nagyon örülne, ha jönne a rész.. hát, itt van. Remélem tetszeni fog. Jelen pillanatban ez a kedvencem, amit eddig írtam ebben a történetben. Nézzétek el, hogy nem vagyok jó +18-as részek írásában, írtam már ilyeneket, de valahogy nem vagyok elégedett az ilyen írásaimmal. De valamennyire jó lett. Nem is ez a lényeg a részben. Nem rabolom az időtöket, csak arra kérlek titeket, hogy komizzatok, és pipáljatok. Bármilyen véleménynek örülök, főleg itt a vége felé. ( és ha esetleg bármilyen kérdésetek lenne, a történettel, vagy akármivel kapcsolatban, askon megtaláltok. :) )
Jó olvasást ! :)

 iu.: kapcsoljátok be ezt a zenét: katt ! :)


Talán, olyan két órája úton vagyunk. Az ég besötétedett, az utakon egyre kevesebben járnak, csak a kocsik lámpája világít, a kissé forgalmas erdő melletti úton. Tényleg túl későre járt már. Telefonom órájára pillantottam; lassan este tíz. Ilyen gyorsan telik az idő? Szinte csak egy-két órának tűnt..

Fogalmam sincs merre tartunk, arról meg főleg nem, hogy hova vezet utunk. Egész úton egy szót sem szóltunk a másikhoz, de ez csak miattam van. Biztos, hogy Liam beszélgetne velem, de a jelen helyzetben egy szót nem bírok szólni. Végül is, csak meg akarnak ölni. És Őt is..
Aggódom, hogy mi lesz. Egy pillanatban, amikor Liam hozzám ér, vagy a kezemet megfogja, akkor tényleg minden gondtalannak tűnik, de ez az érzés gyorsan elmúlik. És minden olyan, mint most. Olyan bonyolult. Olyan szomorú. Olyan rossz..

Csak figyeltem a tájat, a mellettünk elhaladó kocsikat.. Amikor behajtottunk egy kis úton. Felemet elkaptam az ablaktól. Az erdőbe fordultunk be. Mi a fenét csinálunk itt? És miért megyünk az erdőbe?
- Liam - szólítottam meg - Hova megyünk?
Nem válaszolt semmit, még mindig az útra koncentrált, ami ahhoz képest, hogy az erdőben van, eléggé jó állapotú.
Talán, egy kicsit félek. Bár Liam nem rossz ember, és tudom, hogy sosem csinálna velem semmi rosszat.. De mégis, egy erdőbe tartunk. Az út szélén pár méterenként lámpák sorakoztak, majd egy kis idő után, már egy tábla is megjelent. ' Köszöntjük az Erdei Fény Hotelben ' Ó, már értem..
A fák eltűntek, és ami régebben egy rét volt - gondolom - , annak helyén ma egy hotel áll. Öt emeletes, kívülről jó állapotban lévő hely, medencével, játszótérrel, mindennel, ami az embernek kell, ha egyszerűen ki akar kerülni, a nagyvárosi levegőből. Leparkoltunk, kiszálltunk, és még jobban szemügyre vettem a helyszínt; a hotel területét fák veszik körül, kis erdei út van kialakítva a túrázóknak. Az itteni kertészek kitettek magukért, a virágokat illetően. Egyszerűen csodálatos ez a hely.
Hátrafordultam, amikor az autó pittyegését hallottam, ami azt jelenti, hogy Liam bezárta. Fejével a bejárathoz biccentett. Előre ment, én pedig utána.

- Jó estét. - köszönt Liam a recepciónál dolgozó nőnek - Bocs, a késői érkezésért. Szeretnék szobát foglalni.
- Rendben. - a szőke nő megvillogtatta túl fehér mosolyát. Érdekes, az előbb nem volt ilyen lelkes, most pedig már az? - Kérném a nevét.
- Liam Payne. - a nő gépeli kezdett. Egy pillanat múlva összehúzott szemekkel bámult a gép képernyőjére, majd ujját feltartotta, jelezve, hogy mindjárt visszajön. Pár perc múlva meg is érkezett, egy férfi társaságában. A szőke fiú nagyon sietett, méghozzá a mellettem álló fiúhoz. Boldog, nagy öleléssel fogadta őt.
- Liam - elengedte - Jó végre látni téged. Hogy vagy?
- Meg vagyok, kösz. Figyelj, amit tegnap kérdeztem telefonban..
- Megbeszéltem velük, és tegnap lefoglaltattam nektek egy szobát. - a fiú a recepciós lány felé fordult, aki csak bámult rá, amolyan ' ő semmiről nem tudott ' nézéssel.
- Nem én dolgoztam akkor. - szólalt meg a lány - Tegnap Lily volt a soros. Ő nem szólt semmiről.
- Oké, értem. - látszott rajta, hogy nem szeretné azt hallgatni, ahogy kimagyarázza magát a lány. Viszont a tekintete megtalált engem.
- Spenc, szeretném bemutatni Niall Horan-t. A szülei vezetik a szállodát. - mutogatott Liam a fiúra - Niall, ő itt Spencer Harris. - Niall először mosolygott, majd miután meghallotta teljes nevemet.. Kérdőn nézett barátjára.
- Spencer? Mármint az a lány aki..
- Igen Niall. - Liam komoran nézett a barátjára. Igen, én voltam az, akivel a baleset történt, mellettem ült a kocsiban Liam, és én felejtettem el az emlékeimet..
- Ó.. Hát, nagyon örülök. - mosolygott, majd a kezét nyújtotta - Ne haragudj az előbbiért, csak.. Mindegy, megmutatom a szobátokat.

A szobánk a legfelső emeleten van. Niall megmutatta melyik ajtó az, kinyitotta, a kulcsot Liam-nek adta, majd elment, arra hivatkozva, hogy késő van. De hozzátette, hogy holnap még beszélgetünk.
Liam előreengedett, körbenéztem a lakásba. A szoba színe fehér, igazodik a franciaágy lepedőjéhez. Előtte egy Tv, alatta pedig egy szekrény. Mellette jobbról pedig egy ajtó, ami a fürdőbe vezetett be. A fürdő csempéi hasonlítanak a szoba színéhez, és a többi berendezés is.
A szobában, balról a Tv mellett pedig egy ajtó vezetett ki, egy kis teraszra, ami szinte minden szobánál megtalálható.
Kiléptem az erkélyre. Innen még gyönyörűbb a táj. Sokkal. Látom a fák tetejét, ahogy a szél fújja őket, a holdat, a csillagokat, a még távolabbi dolgokat is..
- Khm - hátrafordultam - Tetszik? - Liam az ajtónak dőlve nézett rám, a kinti tájra.. és mosolygott.
- Igen. Honnan tudtad, hogy szeretem az ilyen helyeket?
- Régen is szeretted. - elgondolkodóan a távolba nézett, majd megfordult, és visszament a szobába.

~ Nem jó, ha az embernek meglepetése van. Főleg, ha az a meglepetés neked szól. Igaz, a meglepetések mindig jók.. de nem akkor, amikor egész úton bekötött szemmel kell ülni.
Fogalmam sincs merre autózunk, de egy ideje már csak megyünk, és akármennyire faggatom, vagy kérem, hogy legalább ezt az idióta kendőt vegye le, nem. Liam nem árulja el merre tartunk, és a kendőt sem veszi le. Pedig már azzal is próbálkozok, hogy kiugrok az autóból, ha nem veszi le..
- Baby, nem mersz kiugrani. - bár be van kötve a szemem, és semmit nem látok, tudom, hogy mosolyog, és nevet. Eléggé ismerem ehhez.
- Ó, azt hiszed? - az övemért nyúltam, másik kezemmel az kocsi ajtajához - Igazad van, tényleg nem.

Megálltunk. Végre! Liam kiszállt a kocsiból, majd hallottam, hogy az én ajtóm is kinyílik. Kezemért nyúlt, és lassan elindultunk. Talpam alatt már nem a betont, hanem a földet éreztem. A fű csiklandozta lábamon szabadon maradt részt, és balerina cipőmből is kiestem egyszer.
A kelleténél jóval lassabban mentünk, de végre eljött az a pillanat, hogy megérkeztünk. Liam mögém lépett, a kendőhöz nyújt, majd szépen lassan kioldotta a csomót, és még lassabban lehúzta szemem előtt.
Kinyitottam a szememet. Az erdő szélén voltunk, egy tó előtt. A nap fénye csillogott a víz tetején, kiskacsák úsztak a tavon, a réten virágok mindenfelé, nyárhoz illő csodás környezet. Imádom az ilyen helyeket. Sokkal jobb, mint bármelyik nagyváros. Legszívesebben építenék egy házat, és ideköltöznék.. Senki sem zavarna. Csend, nyugalom, és béke..
- Ez csodálatos. - kezei a derekam köré fonódtak, magához húzott.
- Van még más is. - felé fordultam, kérdőn néztem rá - Gyere. - elengedte derekamat, kezemért nyúlt, és maga után kezdett húzni.
Kicsit beljebb mentünk az erdőbe. Liam magabiztosan ment előre, ő már tudja hova megyünk, én pedig csak fogtam a kezét, mentem utána, néha-néha hátrarántottam ha egy faágba botlottam meg.
Megálltunk. Nem értünk ki sehol, még mindig a fák között voltunk. Fejemmel mindenfelé nézegettem, de nem jöttem rá mi az, amit Liam mutatni akar. Felé pillantottam, próbáltam kideríteni mi az, amire ennyire felnéz, és mosolyog. Egy nagyobb törzsű fa tetejére vetette pillantását.. Aminek a tetején, a levelek, és ágak között, egy faház volt. Már értem miért örül annyira. Liam közelebb ment a fához, felemelt egy földön lévő nagy botot, majd a ház felé emelte. Mozgatni kezdte a botot. Fogalmam sincs hogyan bírja el..
Megijedtem, amikor valami lepördült elém. Hátraugrottam, barátom persze jót nevetett rajtam. De ez csak egy kötélből csinált létre volt, semmi ijesztő.
Liam kezével a létrára mutatott, amolyan ' a hölgyeké az elsőbbség ' nézéssel. Megfogtam a kötelet, kicsit megrántottam, hogy tényleg biztonságos ez. Nem esett le, nem lesz itt gond. Felléptem, és lassan másztam fel. Barátom a kötél alját megfogta, hogy ne legyen bajom, és hogyha leesek, akkor el tudjon kapni. 
Felértem. Belekapaszkodtam a faház aljából kiálló kapaszkodóba, feljebb húztam magam, majd a házikó ajtaján beléptem. Van egy olyan sejtésem, hogy Liam előre készült mindennel. Az ajtó alapból kulccsal bezárható, de kulcs sehol nem volt, az ajtó pedig nyitva.
A házikó belseje üres, ámbár nagyon aranyos volt; két hálózsák, kis asztal, mellé kicsi székek, polcok, rajta olyan dolgok, amiket valószínűleg saját kézzel készítettek. A falon pár kép, amin Liam, és a testvérei vannak, de a ház falait inkább a rajzok töltötték be, amiken nagyon látszódott, hogy nem mostanában készültek. Pár játék hevert a földön, a játékok fölött pedig a falba nevek vannak belekarcolva. ' Liam , Nicola , Ruth ' - olvastam le magamban. A karcolás felett pedig egy papír volt bekeretezve - ' Szabályzat! Ez a faház a Payne testvérek búvóhelye. Csak mi engedhetjük meg, hogy csatlakozz! Szülőket beengedni tilos! - olvastam le az első sort. Elnevettem magam.
A házban, a bejárattal szemben volt még egy ajtó. Kinyitottam, és a ház hátsó részére, vagyis egy teraszra értem ki. A lélegzetem is elállt, a csodás tájtól.. Mindegy olyan.. Gyönyörű.
Liam kezei ismét a derekamra fonódtak, újból magához húzott.
- Tetszik? - kérdezte.
- Szerinted? Ez olyan szép. Komolyan a tiétek?
- Igen. Sokszor jártunk ide nyaranta. Mi mindig itt aludtunk akkor. Sőt, mindig itt voltunk. A szüleink meg nem tudtak lerángatni minket. - nevetett.
Soha nem mesélt még erről a helyről. Soha. Louis se mondott erről semmit, pedig a legjobb barátja. Lehet, hogy ő sem tudott erről a helyről semmit? Én vagyok az első, aki a családján kívül tud erről a faházról? 
Szembefordultam fele, kezeimet a nyakára tettem, és mélyen belenéztem gyönyörű barna szemeibe.
- Köszönöm.. Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet.. ~

Az ajtó felől hallatszó kopogás ébresztett fel álmomból. Vagyis inkább emlékemből..
Ismét valami újra eszembe jutott. Bárcsak tudnám mi történt még.. Olyan jó volt mindent az álmomban..
Oldalamról átfordultam hátamra, kezemet kinyújtottam, és rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok. Liam nincs itt. Gondolom a barátjával beszélget. Hogy is hívták? Azt hiszem Niall-nek. Kedves fiúnak tűnik. Látszik, hogy régóta ismerik egymást.
Felültem az ágyon, a falon lévő órára pillantottam.. Pont dél van. Hogyan sikerült ennyit aludnom?
Az ajtónál még mindig kopogtak. Az ágyra kitett szállodai köntösbe bújtam, majd az ajtóhoz mentem. Kinyitottam, és egy itt dolgozó fiút pillantottam meg, kezében egy tálcával.
- Jó reggelt. A párja rendelte magának az ételt. - fáradtan mondta, majd a kezembe nyomta, és elsietett. Még megköszönni se volt időm. Valamilyen gimnazista lehetett, aki a hétvégi munkáját végzi. Biztos kora reggel óta itt van, azért ilyen nyűgös.
Becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyra, magam elé pedig a tálcát tettem; tojásrántotta, és tea. Jó kis reggeli. A bögre mellé egy kis papír volt támasztva..
- Jó reggelt Spencer. Elmentem beszélgetni Niall-el, és rávett egy délutáni közös programra. Tudom, hogy szeretnél pihenni, és nem akarlak zavarni.. Ha kellek, kérdezd meg az itt dolgozókat, hogy merre van Niall. Biztos tudni fogják, és ott leszek én is. Vigyázz magadra, és pihenj. Liam xx ♡ - halkan olvastam üzenetét. Szemem megakadt a mondat végén lévő szíven.. Azt hiszem, tudok pihenni. És nyugodt lenni..

Kicsit később gondoltam szétnézek a hotelban. Nem megy a pihenés, és nem akarok a szobában ülni egész nap. Bezárom az ajtót, farmerom zsebébe teszem a kulcsot, és elindulok lefelé a hotel halljába.
A vendégek hol mennek el, hol jönnek, sokan kifelé mennek talán túrázni, vagy a medencébe, sokan éppen a szobájukba tartanak. Egyesek az étterembe mennek, vagy az edzőterembe. A szállodai dolgozók végzik a dolgukat, valakik sietősen, valakik nem annyira.
Egy fiatal nő, aki éppen velem szembe jön megállítom egy pillanatra. Megkérdezem tőle hogy merre találom Niall-t. Nem gondolkozik sokáig, rögtön tudja, hogy merre találom. Az edzőterem felé mutat, ott látta legutóbb. Megköszönöm segítségét, majd elindulok az edzőterem irányába.
Az edzőterembe egy boltíven át vezetett az út. A boltív széléhez állok, keresgélni kezdem a két fiút.
Kis keresgélés után meg is találtam őket. Liam súlyzókat emelgetett, mellette Niall, aki semmit nem csinál, de barátjával beszélget. Nevetgélnek, mosolyognak. Jól elvannak.
Még egy ideig nézem őket; folyamatosan beszélgettek, és továbbra is nevettek. Liam edzett, de Niall semmit nem csinált. Úgy viselkedett, mint valamilyen edző, aki a mentoráltjának segít. Nem, ezt nem szakíthatom félbe.
Elmegyek sétálni. Olyan szép ez a hely, és jobb dolgom nincs.

Először a hotel környékét jártam végig, mindent felmértem. Majd találtam egy kis erdei utat, ahonnan pár idősebb ember jött. Gondoltam körülnézek arra is, biztos, hogy ott sokkal szebb ez a hely. És persze csendesebb, és nyugodtabb.
A földúton kezdtem sétálgatni, közben telefonom órájára pillantottam. Fél öt. Ilyen gyorsan eltelt az idő? Délben keltem, pár órát a szobámban voltam, aztán mindenfelé, most meg itt..
Már egy ideje sétálgatok. Egyedül vagyok, senki se jött utánam, se szembe velem. Talán az a pár néni volt az utolsók, akik ma erre jártak.
Egy reccsenést hallottam meg. Ezt kezd ijesztő lenni.. Hátrafordulok, és senki nincs ott. Csak a madarak csicsergését hallom, semmi mást. Biztos valamilyen állat volt. Visszafordulok, lépteimet kicsit begyorsítom. Egy ideig semmit nem hallok, már-már megnyugodtam, amikor újra hallok egy kicsit nagyobb reccsenést. Nem fordulok meg, megyek előre tovább. De amikor már hangosabb lépteket hangját hallottam.. Az eddiginél is gyorsabban mentem. Futottam.
A hang megszűnt, megálltam. Hangosan kifújtam a levegőt. Nincs itt senki.
A következő pillanatban viszont valaki derekamnál fogva maga felé fordított. Nem láttam ki az, egyszerűen csak sikítottam ijedtemben, és az illető mellkasát kezdtem csapkodni.
Aztán kinyitottam a szemem. Meglepetésemre nem egy gonosz ember állt előttem. Olyan, akit nagyon jól ismerek.
Liam barna szemeivel aggódva nézett rám. Tudta, hogy mit hittem, hogy ki ő. De nem. Annyira jó, hogy itt van.. Fejemet hallkasára tettem, szorosan hozzábújtam. Ő csak nyugtatott, hogy ne aggódjak, míg hajamat simogatta.
- Menjünk vissza. - suttogtam, mire bólintott, majd elengedett, és elindultunk visszafelé.

Körülbelül egy óra múlva, már a szálloda éttermében ülünk, egy kétszemélyes asztalnál, és az ételünket fogyasztjuk. Még mindig nem sikerült megnyugodnom, bár az erdőben téves riasztás volt, de akkor is. Bármikor felbukkanhat Zayn, és akkor vége mindennek. Nincs visszaút ebből az egészből, nem menekülhetünk örökké. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy meghalunk. Ha Zayn, és bandáján múlik, akkor igen.
Félek. Nagyon.
De nem attól félek elsősorban, hogy nekem bajom esik. Hanem attól, hogy a velem szemben ülő fiú, aki most nagyon boldog, és akit én szeretek, baja esik.
Csendben ültünk a másikkal szemben, egyikőnknek se volt kedve beszélgetni. Végeztünk a vacsorával, elindultunk fel a szobánkba.

- Menj nyugodtan te először fürdeni. - mutogatott a fürdő felé, miközben bezárta az ajtót.
Elindultam a fürdő ajtajához, de mikor ki akartam nyitni azt, a kezem megállt. Ő a nap nagy részében edzett, fáradt, jobb lenne, ha ő menne először. De ha ezt most elmondanám neki, biztos, hogy vitázni kezdene velem, és addig győzködne, míg elmegyek fürdeni. Ehelyett sokkal jobb ötletem van.
- Nem jössz velem? - hátrafordultam, belenéztem fáradt szemeibe, amik még így is gyönyörűek voltak.
Talán kicsit fel is csillantak. Felém lépett, kezemet nyújtottam neki, amit megfogott. Előre lépett, kinyitotta az ajtót, és beengedett. Ő a fürdőkádhoz, én pedig a tükör előtti pulthoz léptem. Néztem, ahogy leguggol, és vizet enged a kádba. A pultnak támaszkodva néztem a földet, és mikor felpillantottam már előttem állt.
Kezeit a derekamra helyezte, majd közelebb hajolt, és gyengéd homlok puszi után, pólóm végéhez nyúlt.
- Ezzel nem lehet fürdeni. - mosolygott, szavai megnevettettek. Felemeltem kezeimet, fekete trikómtól megvált. Most én nyúltam az ő pólójához. Kissé bátortalanul, és lassan váltam meg a szürke anyagtól, ami még jobban megmosolyogtatta őt.

Pár perc múlva már a kellemes meleg vízben ültünk. Liam mögöttem, én pedig mellkasának támaszkodva élvezem ezt a jó pillanatot, már vagy tíz perce.
Ennek úgyis vége lesz. Amennyit vele tölthetek, azt ki akarom használni. Minden jót.
A vízben vele szembe fordultam, lábai közé másztam, arcához hajoltam. Én akartam, de ő jött közelebb. Még közelebb húzott magához, majd ajkaink összeértek.
Így csókolóztunk a vízben, egy jó ideig, majd pár perc múlva kimásztunk, Liam az ölébe kapott, és kivitt az ágyhoz. Lassan ledöntött, majd újra ajkaimnak esett. Ő akarja. Én akarom. És jöhet akár földrengés, vagy vihar, nem érdekel. Vele akarok lenni. Csak vele. 
- Biztos? - kérdezte.
- Biztos.
Újra megcsókolt.. és ezután pedig, egy gyengéd döfést éreztem, gyenge pontomon. Aztán jött egy újabb löket. És még egy újabb, egyre gyorsabb. Számat halk nyögések hagyták el. Körmeimet hátába mélyesztettem, hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt.
Testemet átjárta a jó érzés, hátam ívbe feszült, mindkettőnket elöntött a csodás érzés. Liam lihegve borult a nyakamba, vett egy nagy levegőt, majd újra velem szemben volt.
- Szeretlek Spencer..

20. rész

Sziasztok! :) 20.rész. Hú. Ennyi kalandon ment már át Spencer? :D 
Talán egy kicsit megkésve jött, de itt van a rész. :) Jó sokáig írtam. De csak azért, mert a következő részeket tényleg nagyon jól meg akarom írni. 
Köszönöm a múltkori rész alatti kommenteket, jól telt a szülinapom. :D 
Szülinapról jut eszembe.. Nem ide kapcsolódik. De a részt csak azért tettem fel ma, mert egy lány ma ünnepli a 20. születésnapját, akire nagyon felnézek. Ő Sophia Smith :) ❤
És, egy kis kulissza titok; a következő rész, az egyik személyes kedvencem, és bár nem vagyok jó 'perverz' sztori írásában, mégis a fejemben jó, és tetszik. Tehát, olyan lesz. Nem tudom ki örül, és ki nem. De a résznek nem csak az lesz a lényege, nagyon romantikus lesz ! :))
ui.: Pár emberkével indítottunk egy facebook-os oldalt, a kedvenc sztárjainkról, példaképeinkről, ezek mellett pedig szinte mindenről van szó. Nagyon, de nagyon örülnénk, ha lájkolnálok, esetleg a barátaitoknak elküldenétek, vagy hirdetnétek. https://www.facebook.com/myidolshungary Előre is köszönjük, nagyon sokat segítenétek ! :)) ❤
Jó olvasást. :)

Sajog a fejem, és a fájdalom sehogy sem múlik el. A szememet nem bírom kinyitni, akármennyire is próbálom. Mindig egy erős fényt látok, még akkor is, ha csak megpróbálkozok ezzel. A végtagjaimat sincs erőm mozgatni, csak fekszem, egy kissé kényelmetlen ágyon. Nem a megszokott, nem olyan, mint otthon. Annyira ismerős, még úgyis, ha semmit nem látok.. Ez a kórház. Újra itt.. 

Bár szemeim csukva vannak, mégis egy kis idő után, a sötétből, képek jelennek meg. Emlékek. A barátaim, a családom.. Szinte minden, amire eddig nem emlékeztem. Aztán még egy ismerős. Liam.
Gondolom valamilyen házibuliban voltam akkor épp, mivel körülöttem páran táncoltak. Én a nappali szélén álltam, vártam a barátaimat, vagy hogy történjen valami. És történt is. Odalépett elém egy fiú. Barna hajú, magas, jóképű. Barna szemeivel nézett rám, majd bemutatkozott.
És ez volt az a pillanat, amikor először találkoztam Liam Payne-vel.

Az emlékek, amik eddig előttem leperegtek, eltűntek. Ismét, a feketeséget láttam magam előtt.
Ekkor szemeim szinte kipattantak. Körbenéztem a szobában, és valóban a kórházban vagyok. Napfény sütött be az ablakon, a fehér falak már szinte hasonlítanak bőröm színéhez, sőt, nekik talán még több színük van, mint nekem.
Elfordítottam a fejem. Ágyam mellett, a széken lehajtott fejjem, Liam ült. Hihetetlen, hogy az előbb a fejemben volt, most pedig mellettem.
Ha ő van itt, valószínűleg ő hozott be ide. De akkor mi van Zayn-el?
Kezemet próbáltam megmozdítani, ami sikerült is. De az, hogy elérjem Liam-et, már annyira nem tűnt sikeresnek.
Amikor éppen meg akartam szólalni, fejét felkapta, és rám nézett. Mosolygott, majd egy pillanat alatt felállt a székről, és megölelt.
Ez a jó pillanat nem tartott sokáig. Ugyanis valaki belépett a szobába, és egy köhintéssel jelezte, hogy ennek nem most van az ideje. A megszokott orvosom volt az, mellette pedig.. az anyám.
Liam visszaült a székre, és egy pillanatra se nézett anyámra, aki szinte gyilkos tekintettel nézett felé. Nem tetszett neki, hogy itt van. Látszik rajta, hogy őt okolja mindenért. Pedig ő csak meg akart védeni..

- Úgy látom minden rendben. - mondta a doki - Azt hittük megint kómába esik. Ha a kómából felébredt ember valamilyen módon újra hasonló helyzetbe kerül, mint először, akkor nagy az esélye annak, hogy újra megtörtént volna az, mint télen. - Liam felé fordult - Fiatalember, nem szeretne haza menni? Egész este itt volt.
- Nem. - megrázta fejét, mielőtt anya bármit is mondott volna. Az orvos kiment a szobából, hármunkat magunkra hagyva.
- Mi a fenét műveltél már megint? - anya szinte neki esett Liam-nek, miután az ajtó becsukódott.
- Anya, ő semmit nem csinált. Én voltam a hülye.
- Ó, tényleg? Mindig miatta vagy itt. Decemberben is..
- Segített nekem! Megmentett! Vagy örültél volna annak, ha a lányod még nagyobb bajokba keveredik? A decemberi dologról, pedig nem tehet..
- Szóval nem tehet arról, hogy majdnem meghaltál?
Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok anyámnak. Aki felnevelt. Aki megóvott, és segített mindenben. Nem gondoltam volna, hogy ekkorát csalódok benne. Hogy ő ilyet mond. De mégis, rá kellett jönnöm, hogy hazudott nekem. Biztos, hogy először nem önszántából. Talán Liam kérte meg, hogy ne mondjanak semmit róla. Sőt, ez biztos. Az elején, az első napokban anyán látszódott, hogy el akarja mondani. De utána már csak a titkolózást láttam rajta. Visszaemlékezve az első, emlék nélküli napjaimra, heteimre, villámcsapásként talál rám a felismerés. Egyszer hallottam, hogy anya valakivel nagyon veszekedik a telefonba. És mintha rólam lett volna szó. Most már rájöttem, hogy tényleg rólam volt szó. Anyám titkolt el előlem mindent. Liam csak azt akarta, hogy róla tudjak meg semmit. Anya pedig mindent eltitkolt előlem, nem csak azt, hogy ki Liam.
Tudom, hogy mindenki szerint úgy lett volna jobb, ha elfelejtünk mindent, és nem tudok meg semmit. De a sors közbeszólt. Ennek nem így kellett volna lennie..
- Menj innen. - nagy levegővétel után, lassan mondtam ki ezeket a szavakat - Szeretném, ha most azonnal elmennél.
Anya szeme nagyra nyílt, kissé aggódóan nézett, de még láttam szemében a Liam iránt érzett haragját. Nem mozdult, de mondani akart valamit.
- Spencer..
- Menj már el! Olyan nagy kérés ez? - nem akartam rákiabálni, de muszáj volt. Most egyáltalán nem akarom látni őt.
Látta, hogy nem tud mit tenni, választása nem volt. Elment. Ketten maradtunk Liam-el.

- Mi történt? - kérdeztem kis idő után - Mindent tudni akarok.
- Rendben. - sóhajtott - Zayn-el jóban voltunk régen. Közéjük tartoztam. Egy idő után kiszálltam a közülük, és azután jöttél te.
- És ehhez nekem mi közöm?
- Mindjárt megtudod. Szóval, abban az időben lettem jóba Louis-al, amikor téged megismertelek. És persze, Zayn megtudta. Ez egy olyan dolog, amit biztos, hogy senki nem mondott el neked Spencer..
- Nem értem. Mi köze van Zayn-nek, a régi dolgokhoz?
- Zayn megtudta, hogy tetszel nekem. És ő is meg akart szerezni magának. Sikerült neki, ahogy most is. Te nem adtad meg magad könnyen. Szinte ugyan az történt, ami pár hete..
- Erre mondják azt, hogy, a történelem megismétli önmagát.
- Még nincs vége. Ő bántott téged, Louis-al segítettünk neked. Zayn-nek komolyabb baja lett, a verekedésünkből. Neki nagyobb volt a bandája, csak úgy, mint most. Valahogy sikerült megegyeznünk, hogy ne legyen nagyobb gond. Az volt a feltétel, hogy nem bántjuk Zayn-t. Legalább is annyira nem, mint akkor.
- És te most annyira bántottad őt, mint akkor..
- Így van. Azt mondták akkor, még egy ilyen, és elveszik azt, aki a legfontosabb nekem .. vagyis Téged.
Szavai hallatán szívem egyre gyorsabban vert. Kisebb boldogság volt bennem, akármennyire is rossz a helyzet.
- Ezt úgy érted, hogy.. Meg akarnak ölni?
- Igen. - lehajtotta a fejét egy pillanatra, bal kezével a fejét fogta - Az egész az én hibám.. Gondolkodnom kellett volna.. Ezek az idióták már öltek embert, és tuti, hogy most is megteszik. - vissza nézett rám, mélyen a szemembe - Megfoglak védeni Spencer. Akármi is fog történni.

El kell mennünk a városból. Még ma, és minél messzebb. Most, még könnyebb dolgunk van, mert jelenleg mindenki Zayn körül ugrál, hogy jobban legyen. Viszont ha jobban lesz.. akkor még több embere fog minket keresni. Páran már állítólag Liam után kutatnak. De csak utána. Mert ahol ő van, ott vagyok én is. És egyenlőre nem gyanakszik senki, hogy merre vagyunk. Kelly-nél meg főképp nem keresnének.
Szerencsére Kelly nyitotta ki az ajtót, és rögtön a nyakamba ugrott. Szorosan magamhoz öleltem, majd miután meglátta mögöttem Liam-et, rögtön beljebb invitált minket. Van egy olyan érzésem, hogy tud valamit..
A szülei sehol sem voltak, csupán a nappaliban Louis. Biztos, hogy ő tud valamit. Liam-hez lépett, és csak úgy, mint az előbb én Kelly-vel, ők is szorosan megölelték egymást.
- Segítenetek kell. - mondtam a mellettem álló barátnőmnek.
- Tudok mindent.. mi kell?
Felmentünk Kelly szobájába, elővett egy nagy táskát, és ruhákat tett bele. Haza nem mehetünk, pedig ott van a legtöbb dolgunk. Kelly, és Louis az utolsó emberek, akikre számíthatunk itt, ebben a városban.
- Kelly - szólítottam meg - Nem tudom, mikor beszélünk legközelebb, de van valami, amit meg kell kérdeznem. Te, és Louis?
- Hát.. Ez nem a legjobbkor történt.. De igen. - a legjobb barátnőmet végre látom újra igazán mosolyogni. Újra megöleltem, közben pár könnycsepp folyt le mindkettőnk arcán - Spenc, vigyázz magadra, kérlek.

Hosszú búcsúzkodás után - és Louis-nak hála kicsit nevettünk is -, beültünk Kelly autójába, és elindultunk. Muszáj volt kölcsön kérni a kocsiját. Zayn emberei nem tudják ennek a kocsinak a rendszámán, kicsit könnyebb lesz a dolgunk.
Szomorúan néztem ki az ablakon, mikor a házunk előtt hajtottunk el. Liam a térdemen pihenő kezemet megfogta, és gyengéden megszorította, és egy pillanatra egymásra néztünk. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy minden gond eltűnik. El tudom hinni, hogy nem lesz semmi gond, és majd minden olyan lesz, mint régen.. Talán.

Komizzatok, és pipáljatok! :) ( és, ha van kedvetek, továbbra is kérdezhettek askon :) )

19. rész

Sziasztok!:) Kérlek, olvassátok el ezt az egész, hosszú bevezetőt!
Nagy sajnálom, hogy egy ideig nem volt rész. Szünetben nagyrészt pihentem, tanultam, aztán elkezdődött a suli, ismét tanultam. Komolyan, annyit, hogy az egyik nap anyukám megtiltotta, hogy tanuljak. :D Nem fogom azt írni, amit látok másoknál, hogy a középsuli nehéz, mivel tudom, hogy nehéz a középsuli, már második éve. :DD
Akkor most a részről; Most nincs a következő részből egy kis előzetes, és lehet, hogy a múltkorival előzetessel nem fog egyezni a mostani rész. Ne haragudjatok, csak a többi rész még nincs megírva, és a következőket jól akarom megírni. Azért, mert valamelyik nap gondolkoztam, hogy mi legyen a továbbiakban. Mármint a történettel. És támadt egy ötletem.
Szóval lehet, hogy ennek nem örültök annyira, de körülbelül öt, hat rész lesz még. Azt hiszem mindent kihoztam ebből a történetből, amit akartam. :)
Az írást persze nem szeretném abbahagyni. Ott a másik blogom. :))
ui.: Egy hosszú bevezető után, még valami; ha van valami kérdésetek, bármi, vagy csak unatkoztok, kérdezzetek tőlem askon; ask.fm/boazsofii
Egyébként, holnap lesz a 16. születésnapom, és nagyon örülnék, ha komiznátok, és pipálnátok, és feliratkoznátok. :)  vagy esetleg kérdeznétek askon. :D

* Liam szemszöge *

Két hét telt el, amióta utoljára beszéltem Spencer-el. Nem vártam akkor, hogy rögtön megbékéljen ezzel, sőt, nem is számítottam rá, viszont arra meg egyáltalán nem gondoltam, hogy elküld.
Elküldött, és kijelentette, hogy nem akar többet látni. Nem akartam ott hagyni, ilyen meg sem fordult a fejemben. De amilyen harag akkor, abban a pillanatban volt a szemében, olyat még sosem láttam.
Nem tudom, mi van vele, hogy van, mit csinál. Akármennyire is keresem, sehol sem találom, mindig sikerül elkerülnie.

Ez az utolsó nap a középiskolában. Az érettségin, meg mindenen túl van mindenki, az egész iskola végzősei várják, hogy végre kimenjenek innen. Az igazgató mindig szokott ilyenkor egy kisebb beszédet tartani, mindenki arra vár, hogy elkezdje már.
A végzősök nagy része végigjárta a sulit, hogy emlékeket idézzenek, és hogy visszagondoljanak mindenre, amit itt csináltak. És, hogy én mit csináltam?
Néha, néha sétálgattam unalmamban, egyébként pedig az egyik falnak támaszkodva néztem az embereket, vagy csak magam elé bámultam.
Gondoltam sétálok egyet, ismét. Elrugaszkodtam a faltól, és jobbra elindultam.
Lehajtott fejjel sétáltam a folyosón, majd mikor pár ismerős hangot hallottam, felnéztem.
Egy ismerős banda, ismerős arcok.. Zayn, és a haverjai.

Szégyellem, hogy egyszer én is közéjük tartoztam. Nagyon régen volt már ..
Két éve volt, amikor össze haverkodtam velük, és befogadtak. Zayn volt mindig is a banda vezére. Ő, és én, legjobb haverok lettünk. Szinte én voltam a jobb keze. Rengeteg balhéba belevittek, és akkor ezt még 'élveztem' is.
Amikor a nővérem hazajött az egyetemről, és megtudta, hogy miket művelek, elbeszélgetett velem. Ő nyitotta fel a szemem, hogy ez így nem helyes. És beláttam, hogy tényleg hatalmas hülyeséget csináltam. Ezek után próbáltam kiszállni közülük, de nem ment. Próbáltam arra célozni, hogy ezek a dolgok nem jók, de nem értettek meg semmit. Jöttek a félreértések, a viták, és elértem, amit akartam. Kitettek a csapatból. Ezután ismertem meg Louis-t. Louis-nak köszönhetően pedig Spencer-t..

Zayn, és a csapata beszélgettek, nem vettek észre, de ha észre vettek volna, az sem érdekelne különösen. Azért kicsit próbálok hallgatózni a beszélgetésükből..
- Ritkán vagyok vele.. De ma átmegyünk hozzájuk. Senki nem lesz Spencer-nél.
A név hallatán a folyosó közepén megálltam, a banda mellett. Talán kicsit túl feltűnő voltam nekik, mert felém fordultak. Zayn, és Spencer? Mit csinált ez az idióta Vele?
- Ó, Liam. De régen láttalak.. - szólalt meg Zayn.
- Ne hidd, hogy annyira örülök neked.
- Én sem különben. Látom hallgatóztál.
- Honnan veszed?
- Legalább ne hazudj.
- A hazudozásról nem én vagyok híres. - beszélgetésünkre páran körülöttünk felfigyeltek - Mit csináltál megint? Milyen hazugságokkal eteted?
- Mi van, csak nem féltékeny vagy, hogy velem van, és nem veled? Ki akarna lenni azzal, aki majdnem megölte őt? A helyében én se lennék veled. Ki hinne neked Liam? Senki. Nekem hisz, neked .. - Zayn folytatta tovább, én pedig nem bírtam. Megütöttem.
A folyosón kezdtünk el verekedni, a körülöttünk lévők pedig minket figyeltek.
Zayn a földre került, én pedig egy pillanatra körülnéztem. A tömegből két lány törekszik át előre. Spencer, mögötte pedig Kelly..

Aggódó szemekkel nézett rám, tekintetétől megbénultam. Annyira, hogy Zayn erőt vett magán, és a következő ütést én kaptam.
Percek múlva választott szét minket két ember; Zayn egyik haverja, és Louis.
- Mi a franc volt ez? - kérdezte Louis. Nem válaszoltam neki, csak oldalra néztem. Spencer felé.
Ugyanazzal az aggódó tekintettel nézett rám, mint eddig. Megfordultam, és a mellettem beszélő Louis-t otthagyva, elrohantam innen.

* Spencer szemszöge *

Tehetetlenül álltam, mellettem pedig Kelly, aki folyamatosan beszélt, de egyetlen egy szavára sem figyeltem. Kezébe adtam táskámat, és Liam után rohantam.
Hatalmas léptekkel ment előre, a sulitól két utcányira értem utól, ahol egy építkezés folyt.
- Liam! - kiáltottam utána, mikor beértem, megfogtam vállát, és magam felé fordítottam - Mi történt?
- Láttad te is..
- De miért? Miért bántottad őt?
- Én bántottam? Ha tudnád miket mondott! Kihasznál, érted?
- Miért hiszel el mindig mi.. - nem tudtam befejezni mondatomat. Liam kezeit az arcomra helyezte, magához húzott, és megcsókolt. Én pedig vissza őt.
A külvilág megszűnt körülöttem, nem figyeltem semmire, csak Rá. Lehet, hogy voltak rossz dolgok a múltban, de tudom, hogy nem volt hibás. Nem direkt tette. Végül is, ki akar szándékosan balesetet okozni annak, akit szeret?
Hirtelen egy kép ugrott be.. Hogy Liam-el egymás kezét fogva sétálunk az utcán, majd egy kép, ahol már megcsókol. Majd ismét egy, amikor már a boldogságnak hűlt helye van, és vitázunk. Az utolsó pedig, egy nagyon erős fény..
Mikor elszakadtunk a másiktól, egy kiabálást hallottunk magunk mögött. Zayn futott felénk. Liam rögtön megfogta kezem, és maga mögé rántott. Előbbre akartam jönni, de egy ' ebbe nem szabad bele avatkoznod ' nézéssel nézett rám. Nem parancsolóan, hanem aggódóan.

Hátrább álltam, szinte teljesen Liam mögött voltam. Az orvos, még régebben a kórházban megmondta, hogy van rá esély, ha valamilyen emlékképek megjelennek a fejemben, erős fejfájás, esetleg szédülés is lehetséges. Igaza lett. Szédültem, már-már úgy éreztem majdnem összeesek.
Zayn lökdösni kezdte Liam-et. Újból elkezdték azt amit a suli folyosóján..
Nem bírtam tovább. Muszáj közbe szólnom.
A két fiú közé próbáltam férkőzni, de amint éppen hogy közéjük álltam, Zayn teljes erejéből meglökött, én pedig hátra estem, a földre, fejemet pedig a mögöttem lévő téglákba ütöttem.
A szédülés mellé, ez nem jó párosítás. De most nem én okoztam magamnak a bajt.
Szemem már szinte teljesen elsötétült, csak annyit láttam, hogy az egyik fiú teljesen a földre kerül. A másik pedig felém hajolt.. Fogalmam sincs, ki került a földre, és nem tudom, hogy ki mentett meg..


Talán kicsit rövid lett.. de azért remélem kapok pár pipát, és komit.. :)

18. rész

Heey. Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam részt. Tényleg, nagyon. Semmi energiám nem volt feltenni, és megírni. És a mostani részeket a legjobbra akarom megírni. És ahhoz idő kell. Meg amúgy is, élvezem a szünetet. Vagyis próbálom. Remélem jól telt a karácsonyotok! :)

Komizzatok, és pipáljatok. Jó kis utókarácsonyi ajándék lenne. :D

Jó olvasást. :)

ui.: ismét írtam egy saját véleményt. Azt is nézzétek meg. :) A ti saját véleményeteket is megírhatjátok ITT

A szavai visszhangzottak a fejembe, újra, és újra.. ' én okoztam a balesetet. ' Nem. Ezt nem akarom elhinni!

Hogy titkolhatták el? Miért? Ez miért volt jó mindenkinek? Előbb-utóbb úgyis kiderült volna..

Lehet, hogy Liam azzal a szándékkal jött, hogy minden rendbe lesz, és helyre hozza a dolgokat.. de nem. Nem ez lett a dolgok vége. Teljesen kiakadtam.

Arrébb csúsztam tőle, szemeimből már a könnyek potyogtak. Felálltam, és idegesen néztem rá.

- Ez valami vicc?

- Nem Spencer. Ez nem vicc..

- Egész végig azt hittem, hogy te vagy a jó, hogy te semmi rosszat nem tettél. Erre kiderül, hogy majdnem megöltél!

- Nem igaz! - felállt, és felém sétált, majd mikor elém ért, megfogta kezeimet - Soha nem akartam neked rosszat. Baleset volt. És tél. Meg ideges voltam.

- Ha nem lettél volna ideges, talán ez a beszélgetés nem történne most meg ! - kikaptam kezeimet az övéből.. és ekkor egy gondolat támadta meg fejemet - Miért voltál ideges?

- Spenc, szerintem ezt most hagyjuk.. túl sok ez így is. 

- Nem érdekel! Mond el!

Nagyot sóhajtott, és egy hatalmas levegőt vett, és kimondta, ami a lelkét nyomja.

- Megcsaltalak. Veszekedtünk. Karácsony előtt elmentünk a nagyszüleimhez, egy másik városba, ott is veszekedtünk. Hazafele történt a baleset, amikor ismét veszekedtünk.

Megcsaltalak.. ismét szavai visszhangzottak fejemben, és most legszívesebben lekevertem volna neki, egy nagy pofont. Komolyan, hogy hihettem azt, hogy csak a többiek a hibásak? Ő is ugyanannyira, sőt, ő volt a leghibásabb az egész történetben. Felmerült bennem, egy pillanatra, hogy megbocsátsak neki.. de csak egy pillanatra. Elkergettem ezt a gondolatot, majd könnyes szemeimet, az előttem álló fiúra szegeztem.

- Menj innen Liam .. - mondtam ki, halkan.

- De Spencer..

- Menj már el! - rákiabáltam, majd amikor látta, hogy most ezt tényleg elrontotta, elment. Könnyeim egyre jobban csak jöttek, és jöttek. Az egyik könyvespolc elé ültem, lábaimat felhúztam magam elé. - Jobb lett volna, ha nem kerestél volna meg. - motyogtam magamnak. 

És valóban, jobb lett volna, ha hagy élni. Jobb lett volna, ha talán tíz év múlva anyáék elmondják, mi is történt velem, akkor egyszer Decemberben.. Akkor már nem tudnám ki az a Liam Payne.

Akkor már saját családom lenne, férjem, gyerekeim,boldogan élnék, és nem foglalkoznék a múlttal. Nem keresném az emlékeimet, mint most. Francba, azzal, hogy szeretek mindent kideríteni! Most már nem érdekel mi volt, az sem érdekel, hogy mi lesz. Csak Liam-ről egy szót ne halljak.

Miután kicsit megnyugodtam, úgy döntöttem levegőre van szükségem. Éppen a lépcsőn mentem le, amikor anyát pillantottam meg, aki éppen bejött a házba.

- Szia kicsim. - köszönt, majd észrevette kisírt szemeim - Mi történt?

- Még te kérdezed? - gyorsan elmentem mellette.

- Spencer Harris! Mi a fene történt veled? - idegesen kérdezte, majd az előszoba bejáratából vissza fordultam hozzá.

- Miért nem meséltetek Liam-ről? Miért kellett hazudnotok nektek is? Mi volt nektek ebbe jó?

- Spenc.. mi csak jót akartunk neked..

- Jót? Nézzetek most rám! Ez nektek jó? - ahogy ezeket kimondtam, gyorsan fogtam magam, és kisétáltam a házból, nagyon gyorsan.

Anya utánam kiáltott, de nem érdekel. Sétálni akarok.

Már körülbelül fél órája sétálhatok, de egyik gondom, bajom se szállt el a levegőben. Jó lenne, ha ez lehetségessé tehetném. Talán kell egy ember, akinek szinte semmi köze nem volt a dolgokhoz.. de ki? Olyan nincs. Senkivel nem tudok erről beszélni.

Ekkor valaki nekem jött. Nem tudom ki, nem néztem rá, csak azt hallottam, hogy elnézést kér. Bár, ismerős ez a hang..

- Spencer, veled meg mi történt? - Zaynt pillantottam meg.

- Ó, csak te hiányoztál. - megforgattam a szemeimet, miközben beszéltem hozzá.

- Most komolyan, mi a gond? - normálisan kérdezi. Kedvesen.

Ha jobban belegondolok, Zayn-nek semmi köze nem volt a dolgokhoz. Talán neki elmondhatom a bajomat. De mivan, ha megint olyan lesz, mint pár hete? Nem akarok a játékaiba belemenni.. de kell egy ember, akinek elmondhatom.

- Mit csinálsz erre? Ilyen későn?

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Amúgy a húgomat vittem moziba. Bemehetünk egy filmre, ha gondolod.

Bólintottam ajánlatára. Egy film, most jó lenne.

A moziban - ami nem volt messze, csak öt percre - , beültünk valami unalmas, és hosszú filmre, az utolsó sorba. Nagyon kevesen vannak.

Útközben elkezdtem mesélni a történetemet, és a film alatt még folytattam.

- És mi van, ha hazudik? Nem úgy volt, ahogy mondta? - kérdezte. Nem igazán érdekelte, hogy megy a film, a vásznon. Végül is, leghátul ülünk, alig vannak.. senkit se zavar, ha beszélgetünk.
- Nem értem, miért hazudott volna? 
- Ő ilyen. Lehet, hogy csak kívülről adja a jófiút, de belül ő se egy szentlélek. Nem hiszem, hogy olyan tökéletes volt a kapcsolatotok. Biztos, hogy hazudott.
Elgondolkoztam azon amit mondott.. nagy a valószínűsége, hogy hazudott. Ő okozta a balesetet, majdnem megölt.. Igen, lehet, hogy hazudott.

- Igazad van.. lehet.

- És vannak emberek, akik sokkal jobban megbecsülnek. - egyik kezével a hajamat kezdte piszkálni - Köztük én is.

- Zayn ne..

- Figyelj.. nem vagyok olyan, mint Liam. Ő hazudott. Én meg akkor, pár hete, elkövettem egy hibát. Rossz időszakom volt. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. - őszintének tűnik. Nagy szemekkel néz rám, és várja a válaszomat. Ő jobban megérdemli, hogy megbocsássak neki, mint Liam!

- Megbocsátok. - rámosolyogtam.

- Akkor .. - fejével közelebb jött, pár pillanat múlva ajkai, az enyémen voltak. Még mindig nem zavart minket, hogy megy a film.. senki nem vesz arról tudomást, hogy mi folyik a leghátsó sorban.

De még most is Liam-re gondolok, egy részben.. Miért? Nehéz lesz elfelejtenem.. de muszáj.

Következő részből:

Amint meghallottam, hogy miről beszélnek, rögtön odafordultam. Spencer, és Ő? Ez nem lehet..

- Ez most komoly?

- Igen. - fordult felém - Na mi van Payne, rájöttél, hogy elrontottál mindent, és hogy engem nem tudsz legyőzni soha? 

Bennem már az idegesség a tetőfokon volt, nem bírtam ki, odamentem hozzá, és megütöttem. Majd ő is engem. Ebből még gond lesz.

Mikor a földön volt, felnéztem, és a folyosón a legtöbben minket bámulnak. A tömeg egyik részén, pont előttem, az emberek között kijött egy lány. Spencer volt az. Aggódva nézett ránk, mögötte pedig Kelly, és Louis volt.

Elvesztem Spencer szemeiben, ahogy rám nézett, de nem sokáig. Ez volt a rossz. Mivel most Zayn ütött meg, és én kerültem a földre. 

Véleményem 2.

( ha a múltkori véleményemet nem olvastátok, akkor olvassátok el azt, mielőtt ezt nézitek meg. KATT )

Komolyan, nem lehetnek olyan időt, amikor senki nem vitázik, ugye? Nem lehet olyan, hogy nem hibáztatjuk a másikat? Vagy nem lehet olyan, hogy ne kössünk bele a másikba?
Miért nem képes mindenki nyugton maradni? Komolyan.. borzalmas ez az egész.
2013 végére elértük azt, hogy mindenki a másikat szólja le/hibáztatja, mindenki beleköt mindenbe, és mindenért magyarázkodni kell. És ez jövőre is ilyen marad.. de szerintem ez ROSSZABB LESZ.

Kezdjük az elején; a múltkori véleményem óta inkább próbáltam magamba tartani a dolgokat. Oké, ez sikerült. Eddig.
Szóval, újra leírom mit gondolok. Mert már tényleg rohadtul elegem van. Ismét. Nagyon.

Aminek nagyon örülök, hogy a Zerrie-s ügy, hogy mindenki hibáztatja Perrie-t valamiért, befejeződött, de még mindig leszólják, mert önmagát adja. Édes istenem.. mert hülye fejeket vág a képeken, videókon, akkor már egy beképzelt picsa? Emberek.. és ha ti hülye fejeket vágtok, akkor mik vagytok? Gondolkozzatok el már ezen.
Egyébként.. azt mondták egyesek, hogy beképzelt. Könyörgöm, nem egy ember mondta azt, köztük én is, hogy a hírességeknek, sztároknak kell egó. Mindenkinek van. Enélkül nem lehet senki se, valaki. Ha értitek mire gondolok.
Ennyit erről, örülök, hogy ez az egész lecsillapodott. Már ahogy..

Folytatás, pedig amit egyszer már leírtam, szóval beszéljünk ismét a Sophiam témáról.
Én személy szerint imádom Sophia-t. Kedves, nagyon szép, és boldog mellette Liam. Önmagát adja, és ő tényleg modell! Egyetemre jár, divat szakon, és rohadtul tetszenek a ruhái, amiket tervezett. Modellként is nagyon jó, szerintem. Megvan hozzá az adottsága. Egyszerűen imádom. #TeamSophiam
Sok fan jó - nagyon jó - dolgokat mondott róla. Itt egy például; "Nem szerettem Sophiát... nem volt szimpatikus, de az egyik nap találkoztam vele és Liammel, igen megöleltek és beszélgettem is velük. Annyira felszabadultak voltak. Liam boldogabb Sophiával."
A másik, amit Sophia testvére mondott; "Liam és a családja hívta Sophiát a vacsorára, de Sophia udvariasan visszautasította a meghívást, mert tudja hogy Liam nem tud sokat lenni a családjával...és hagyta őket. Ezért megbeszéltek egy másik időpontot ahová már Sophia örömmel fog menni. Annyira bájosak együtt."
Ennyit az utálkozókról. És én már nem egy embernek mondtam, hogy Sophia-t jobban szeretem, mint Danielle-t. De ez nem azt jelenti, hogy utálom Dani-t, mert nem.
A másik ezzel a témával kapcsolatban, azt ma láttam facebook-on, de a mai csak egy része..
Szóval, azt hiszitek, mert Dani lájkolgat olyan képeket, aminek szomorú, vagy rossz jelentése van, akkor szomorú Liam miatt? Gondolkodjatok éretten, szerintetek neki nincs élete? Nem tudjuk mi történt vele, lehet, hogy más miatt szomorú, nem kell egyből bele keverni Liam-et! Mert nembiztos, hogy köze van hozzá. Felnőtt nő, van élete. És mi nem tudunk minden. Lehet, hogy május óta neki is volt valakije, akiről mi nem tudunk, és az miatt szomorú, vagy ilyesmi. Nem kell minden össze keverni...
És az, amikor valakinek válaszol twitteren, az tök jó, meg minden, én is örülnék neki, de hagyjátok már békén Dani-t a Liam-es dolgokkal.. Barátok maradtak, jóban vannak, örüljetek ennek.
És nagy taps Dani-nek, mert nem küldi el a rohadt életbe az olyan fanokat, akik ilyen kérdésekkel bombázzák őt, és Sophia-nak is, mert elfogadja, hogy Liam-nek sokat jelentett Danielle, nem mond róla rosszat, meg semmi! És az utálkozókkal se törődik, nem nézi, hogy ki utálja. Szóval, nagy taps mindkettőnek!
És persze, a Danielle-l foglalkozó magyar oldalaknak is, mivel ők se utálkoznak, nem szólják le Sophia-t, és ez fordítva is igaz, a Sophia-s oldalakkal kapcsolatban.

Az utolsó, amiért előre bocsánatot kérek, az előfordulható csúnya szavakért...
Oké, hogy én mondom, hogy ne utálkozzunk, de van egy olyan ember, akit nem fogok szeretni, és senki nem tudja belém beszélni, hogy szeressem. Ő Eleanor.
Senkit nem buzdítok arra, hogy ne szeresse, és senkit nem kényszerítek arra, hogy azt szeressék, akiket én szeretek. Megértem, ha szereti valaki, nincs ezzel gond, de én nem fogom. Az, hogy miért, az az én dolgom, de pár pontban részletezném, hogy ne kössetek belém.
NEM azért mert halálosan bele vagyok zúgva Louisba; emberek, directioner vagyok, több mint egy éve, de nem vagyok szerelmes a fiúkba, mert van barátom, lassan két éve, szóval.. 
És az, hogy utálom, annak nincs köze ahhoz, hogy egy részben Larry Shipper vagyok.. 
De miért van az, hogy lehet anti Perrie Edwards, anti Sophia Smith, de ha már anti Eleanor Calder van, akkor balhé van? Egyébként.. a facebook szabályzatában benne van, hogy bárkiről, bármilyen formában megmondhatjuk a véleményünket. Perrie-t, és Sophia-t mindenki leszólhatja, ugye? De ha Eleanor-t nem szabad.. És most nem az anti Eleanor-os magyar oldalt védem! Senkit nem védek! Csak Perrie-t, és Sophia-t. Mert ez teljesen igazságtalanság, hogy ha valaki(k) róluk utálkozó oldalt vezetnek, az már nem baj.. 
Ui.: nincs semmi bajom az Eleunor Shipperekkel, ne értsétek félre, vannak nekem is olyan ismerőseim, akik Eleanor pártiak, én nem küldöm el őket a halálba. És ismétlem, nem beszélek bele senkit abba, hogy azt szeresse, akit én is. Ez csak a saját véleményem.

Ha már a Larry Shipperes dolgoknál tartunk... most jön a nagybetűs beszéd:
MIÉRT? MIÉRT MINDIG A LARRY SHIPPEREK A HIBÁSAK, BAKKER? MIÉRT? MIÉRT KELL MINDEN LARRY-S EMBER ELKÜLDENI A HALÁLBA? MEGÉRDEMLIK? NEM!
ŐK IS EMBEREK, ÉS SEMMIT NEM TETTEK! NEM MIATTUK TÁVOLODOTT EL EGYMÁSRÓL HARRY, ÉS LOUIS, HANEM A MODEST MIATT! GONDOLKODJATOK MÁR OKOSABBAK KICSIT, KÖNYÖRGÖM!
ÉN CSAK EGY RÉSZBEN VAGYOK LARRY-S, LEGJOBBAN A BARÁTSÁGUKBAN HISZEK, HOGY AZ MÉG MINDIG OLYAN, MINT AMIKOR ELKEZDŐDÖTT! CSAK EGY OKOSKA, A MODESTTŐL KITALÁLTA, HOGY TÁVOLODJANAK EL EGYMÁSRÓL, ÉS NE MINKET HIBÁZTASSANAK, HANEM EGYMÁST, LEGYENEK NAGY VESZEKEDÉSEK, FOGLALKOZZANAK AZ ÚJSÁGOK, ÉS AZ INTERNET, MEG MINDEN, ÉS MINDENKI A FIÚKKAL. AHA. IGEN. CSAK EZZEL ELÉRIK, HOGY MINÉL TÖBB BARÁTSÁG  SZAKAD SZÉT, SOK EMBER ESIK DEPRESSZIÓBA A SOK BÁNTÁSTÓL, DE EZ, A LEGROSSZABB A FIÚKNAK! MERT ŐKET IRÁNYÍTJÁK!
MEGRENDEZNEK MINDENT A MODESTES ÖREGEMBEREK, ÉS MI MINDENT ELHISZÜNK.
ÚGY KEZELIK EZT AZ ÖT FIÚT, MINT VALAMI MARIONETT BÁBÚT, ÉS RÁNGATJÁK ŐKET EGY ZSINÓRON! EZ AZ EGÉSZ 21. SZÁZAD ILYEN! KÖCSÖG EMBEREK MINDENHOL, AKIK IRÁNYÍTJÁK A MÁSIKAT. ÉS EZ NEM CSAK A FIÚKNÁL VAN, HANEM A LEGTÖBB SZTÁRNÁL. 
Szegény Miley-t is elhordjátok minden ribancnak, amikor ő az egyik, aki önmagát adja! Hatalmas tisztelet neki ezért, hogy kitudott lépni a Hannah Montanaból! És elviseli amit mondanak róla!
HATALMAS TISZTELET AZ ÖSSZES OLYAN SZTÁRNAK, AKI ELVISELI, HOGY MÁSOK, A 'FŐNÖKEIK', IRÁNYÍTJÁK ŐKET. HIHETETLEN ROSSZ VILÁGBAN ÉLÜNK.
Ui.: semmi bajom azokkal, akik nem hisznek Larry-ben. Ismétlem, ahogy az előzőnél, vannak olyan ismerőseim, akik nem hisznek Larry-ben, mégsem küldöm el őket a halálba.
Egyébként, az én Larry Shipperségem, nagy része, inkább Harry, és Louis nagy barátságából áll. Számomra ők még mindig olyanok, mint amikor kezdődött a barátságuk. 
És ismétlem, nem beszélek senkit rá semmire sem.

De szerintem mindegy mit magyarázok, valaki mindig félreérti.

Leszarom magasról, hogy ki mit gondol most erről, ez az én véleményem, és szerintem, ha mások is kimondhatják a véleményüket, én is kimondhatom. Erről ennyit. Várom a visszajelzéseket.