18. rész

Heey. Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam részt. Tényleg, nagyon. Semmi energiám nem volt feltenni, és megírni. És a mostani részeket a legjobbra akarom megírni. És ahhoz idő kell. Meg amúgy is, élvezem a szünetet. Vagyis próbálom. Remélem jól telt a karácsonyotok! :)

Komizzatok, és pipáljatok. Jó kis utókarácsonyi ajándék lenne. :D

Jó olvasást. :)

ui.: ismét írtam egy saját véleményt. Azt is nézzétek meg. :) A ti saját véleményeteket is megírhatjátok ITT

A szavai visszhangzottak a fejembe, újra, és újra.. ' én okoztam a balesetet. ' Nem. Ezt nem akarom elhinni!

Hogy titkolhatták el? Miért? Ez miért volt jó mindenkinek? Előbb-utóbb úgyis kiderült volna..

Lehet, hogy Liam azzal a szándékkal jött, hogy minden rendbe lesz, és helyre hozza a dolgokat.. de nem. Nem ez lett a dolgok vége. Teljesen kiakadtam.

Arrébb csúsztam tőle, szemeimből már a könnyek potyogtak. Felálltam, és idegesen néztem rá.

- Ez valami vicc?

- Nem Spencer. Ez nem vicc..

- Egész végig azt hittem, hogy te vagy a jó, hogy te semmi rosszat nem tettél. Erre kiderül, hogy majdnem megöltél!

- Nem igaz! - felállt, és felém sétált, majd mikor elém ért, megfogta kezeimet - Soha nem akartam neked rosszat. Baleset volt. És tél. Meg ideges voltam.

- Ha nem lettél volna ideges, talán ez a beszélgetés nem történne most meg ! - kikaptam kezeimet az övéből.. és ekkor egy gondolat támadta meg fejemet - Miért voltál ideges?

- Spenc, szerintem ezt most hagyjuk.. túl sok ez így is. 

- Nem érdekel! Mond el!

Nagyot sóhajtott, és egy hatalmas levegőt vett, és kimondta, ami a lelkét nyomja.

- Megcsaltalak. Veszekedtünk. Karácsony előtt elmentünk a nagyszüleimhez, egy másik városba, ott is veszekedtünk. Hazafele történt a baleset, amikor ismét veszekedtünk.

Megcsaltalak.. ismét szavai visszhangzottak fejemben, és most legszívesebben lekevertem volna neki, egy nagy pofont. Komolyan, hogy hihettem azt, hogy csak a többiek a hibásak? Ő is ugyanannyira, sőt, ő volt a leghibásabb az egész történetben. Felmerült bennem, egy pillanatra, hogy megbocsátsak neki.. de csak egy pillanatra. Elkergettem ezt a gondolatot, majd könnyes szemeimet, az előttem álló fiúra szegeztem.

- Menj innen Liam .. - mondtam ki, halkan.

- De Spencer..

- Menj már el! - rákiabáltam, majd amikor látta, hogy most ezt tényleg elrontotta, elment. Könnyeim egyre jobban csak jöttek, és jöttek. Az egyik könyvespolc elé ültem, lábaimat felhúztam magam elé. - Jobb lett volna, ha nem kerestél volna meg. - motyogtam magamnak. 

És valóban, jobb lett volna, ha hagy élni. Jobb lett volna, ha talán tíz év múlva anyáék elmondják, mi is történt velem, akkor egyszer Decemberben.. Akkor már nem tudnám ki az a Liam Payne.

Akkor már saját családom lenne, férjem, gyerekeim,boldogan élnék, és nem foglalkoznék a múlttal. Nem keresném az emlékeimet, mint most. Francba, azzal, hogy szeretek mindent kideríteni! Most már nem érdekel mi volt, az sem érdekel, hogy mi lesz. Csak Liam-ről egy szót ne halljak.

Miután kicsit megnyugodtam, úgy döntöttem levegőre van szükségem. Éppen a lépcsőn mentem le, amikor anyát pillantottam meg, aki éppen bejött a házba.

- Szia kicsim. - köszönt, majd észrevette kisírt szemeim - Mi történt?

- Még te kérdezed? - gyorsan elmentem mellette.

- Spencer Harris! Mi a fene történt veled? - idegesen kérdezte, majd az előszoba bejáratából vissza fordultam hozzá.

- Miért nem meséltetek Liam-ről? Miért kellett hazudnotok nektek is? Mi volt nektek ebbe jó?

- Spenc.. mi csak jót akartunk neked..

- Jót? Nézzetek most rám! Ez nektek jó? - ahogy ezeket kimondtam, gyorsan fogtam magam, és kisétáltam a házból, nagyon gyorsan.

Anya utánam kiáltott, de nem érdekel. Sétálni akarok.

Már körülbelül fél órája sétálhatok, de egyik gondom, bajom se szállt el a levegőben. Jó lenne, ha ez lehetségessé tehetném. Talán kell egy ember, akinek szinte semmi köze nem volt a dolgokhoz.. de ki? Olyan nincs. Senkivel nem tudok erről beszélni.

Ekkor valaki nekem jött. Nem tudom ki, nem néztem rá, csak azt hallottam, hogy elnézést kér. Bár, ismerős ez a hang..

- Spencer, veled meg mi történt? - Zaynt pillantottam meg.

- Ó, csak te hiányoztál. - megforgattam a szemeimet, miközben beszéltem hozzá.

- Most komolyan, mi a gond? - normálisan kérdezi. Kedvesen.

Ha jobban belegondolok, Zayn-nek semmi köze nem volt a dolgokhoz. Talán neki elmondhatom a bajomat. De mivan, ha megint olyan lesz, mint pár hete? Nem akarok a játékaiba belemenni.. de kell egy ember, akinek elmondhatom.

- Mit csinálsz erre? Ilyen későn?

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Amúgy a húgomat vittem moziba. Bemehetünk egy filmre, ha gondolod.

Bólintottam ajánlatára. Egy film, most jó lenne.

A moziban - ami nem volt messze, csak öt percre - , beültünk valami unalmas, és hosszú filmre, az utolsó sorba. Nagyon kevesen vannak.

Útközben elkezdtem mesélni a történetemet, és a film alatt még folytattam.

- És mi van, ha hazudik? Nem úgy volt, ahogy mondta? - kérdezte. Nem igazán érdekelte, hogy megy a film, a vásznon. Végül is, leghátul ülünk, alig vannak.. senkit se zavar, ha beszélgetünk.
- Nem értem, miért hazudott volna? 
- Ő ilyen. Lehet, hogy csak kívülről adja a jófiút, de belül ő se egy szentlélek. Nem hiszem, hogy olyan tökéletes volt a kapcsolatotok. Biztos, hogy hazudott.
Elgondolkoztam azon amit mondott.. nagy a valószínűsége, hogy hazudott. Ő okozta a balesetet, majdnem megölt.. Igen, lehet, hogy hazudott.

- Igazad van.. lehet.

- És vannak emberek, akik sokkal jobban megbecsülnek. - egyik kezével a hajamat kezdte piszkálni - Köztük én is.

- Zayn ne..

- Figyelj.. nem vagyok olyan, mint Liam. Ő hazudott. Én meg akkor, pár hete, elkövettem egy hibát. Rossz időszakom volt. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. - őszintének tűnik. Nagy szemekkel néz rám, és várja a válaszomat. Ő jobban megérdemli, hogy megbocsássak neki, mint Liam!

- Megbocsátok. - rámosolyogtam.

- Akkor .. - fejével közelebb jött, pár pillanat múlva ajkai, az enyémen voltak. Még mindig nem zavart minket, hogy megy a film.. senki nem vesz arról tudomást, hogy mi folyik a leghátsó sorban.

De még most is Liam-re gondolok, egy részben.. Miért? Nehéz lesz elfelejtenem.. de muszáj.

Következő részből:

Amint meghallottam, hogy miről beszélnek, rögtön odafordultam. Spencer, és Ő? Ez nem lehet..

- Ez most komoly?

- Igen. - fordult felém - Na mi van Payne, rájöttél, hogy elrontottál mindent, és hogy engem nem tudsz legyőzni soha? 

Bennem már az idegesség a tetőfokon volt, nem bírtam ki, odamentem hozzá, és megütöttem. Majd ő is engem. Ebből még gond lesz.

Mikor a földön volt, felnéztem, és a folyosón a legtöbben minket bámulnak. A tömeg egyik részén, pont előttem, az emberek között kijött egy lány. Spencer volt az. Aggódva nézett ránk, mögötte pedig Kelly, és Louis volt.

Elvesztem Spencer szemeiben, ahogy rám nézett, de nem sokáig. Ez volt a rossz. Mivel most Zayn ütött meg, és én kerültem a földre.