17. rész

Óriási nagy késéssel, amit nagyon sajnálok, de itt van a rész. Tényleg, nagyon sajnálom, hogy nem hoztam előbb. Nem volt időm. A késés miatt lehet, hogy még hétvégén felteszem a következő részt.. remélem nem utáltok, annyira. :( És ez a rész is picit rövid lesz.. de ismétlem, ennek ilyennek kell lennie. Majd rájöttök! :) Remélem, azért tetszeni fog, és kapok pár kommentet. Örülnék, nagyon. Jó olvasást! :)

* Spencer szemszöge *

Még mindig nem tudom miért tette.. miért kellett hazudnia?
Nem hittem volna, hogy volt köztünk bármi is .. de mint kiderült, mégis.
Elmentem hozzá, nyomoztam. Egyáltalán nem vagyok erre büszke, de muszáj volt.
Így, hogy már megtettem, azt kívánom, bár ne tettem volna ...

Csak szomorkodom, sírok, és szomorkodom. Így sorban.
A sírást próbálom háttérbe szorítani, de néha nem megy. Legalább anya nem látta, hogy baj van..
Tegnap, amikor hazaértem, pont utánam jött meg. Gyorsan befutottam a fürdőbe, és lezuhanyoztam, így kikerültem a vele való beszélgetést. Azért kicsit gyanakszik, de az idegességre fogom. Kérdezgette, hogy miért.. az érettségire fogtam. De ezért nem szokott az ember vörös szemekkel mászkálni a házban.. vagy igen?
Anya ismét elment reggel dolgozni, apa pedig este ér csak haza. Szuper, nyugodtan ülhetek a szobámban, és bámulhatok egész végig a semmibe. Erre van szükségem.

Körülberül olyan délután öt óra körül elegem lett az ágyon ülésből, átmentem a dolgozó szobába.
Egyből a zongorához ültem. Olvasás nem köt le, akkor mi más, ha nem ez? Hiszen kiskorom óta játszom rajta. Ez az egyetlen, ami ilyenkor megnyugtat.
Leültem, felnyitottam a hangszert. Csak nyomogattam a hangokat mélytől, a magasig, lassan, majd ugyanezt visszafelé. Ezt így csináltam egy darabig. Nem jutott eszembe semmi..
Aztán jött az a pillanat, amikor már tudtam. Tudtam, hogy mit játsszak.
Elkezdtem játszani azt, amit Liam-el írtunk - legalább is gondolom - , újra, és újra.. míg nem meg nem hallottam egy hangot. Magam mellől.
Nem hagytam abba, biztos voltam benne, hogy csak képzelődök. De ennek a játéknak a végén nem kezdtem újra. Felnéztem.
És ott volt. Mellettem ül Liam. De hogy a francba jutott be?
- Te meg mit csinálsz itt? Már megint? - meglepődve kérdeztem tőle. És szerintem mindenki ilyen lenne, ha az üres házba, csak úgy egyszerűen bejön egy ember. Amikor be van zárva az ajtó.
- Tudom, hogy hol a pótkulcs.
- De miért jöttél?
- Hallgass végig. Jóvá teszek mindent..
Jóvá tesz mindent.. hajrá. Nehéz lesz.
- Ezt hogy érted? - egy ideig csönd lett. Nagy levegőt vett, és belekezdett.
- Elmondok mindent.
Elmond mindent.. végre! Nem is tudom, már mióta várom ezt a pillanatot! Mindent megtudok.. Nem érdekel, hogy esetleg valami fájni fog.. ha ez az ára..
- Szóval.. még régebben, egy buliban találkoztunk. Akkoriban szakítottam a volt barátnőmmel. Azon a bulin nagyon összebarátkoztunk, utána többször is találkoztunk.. a többit sejted. Minden jött magától, voltak jó, és rossz pillanatok. Sokat voltunk ketten, de sokat Louis-al, és Kelly-vel is. Minden jó volt .. Aztán jött a rossz.
Észre sem vettem, hogy egy kicsit közelebb ültem Liam-hez. Orraink majdnem összeértek.. komolyan nem vettem észre.. újra folytatni kezdte a történetet.
- Spencer, nem akarlak terhelni ezzel. Az igazat mondom, és szerintem - kezét, a kezeimre helyezte.. beleremegtem érintésébe - tudod, hogy miért jöttem.
Még közelebb csúszott, másik kezét az arcomra tette. Csak egy kis távolság volt köztünk, szinte semmi. Kissé remegtem, a szívem egyre gyorsabban dobogott, a levegővételem is elváltozott.. és ezzel ő is így volt.
Várta, hogy mit válaszolok gesztusára.. szemeink félig le voltak csukva, már éppen igent mondtam volna, amikor eszembe jutott valami.. amit muszáj volt megkérdeznem.
- Liam.. A balesetem.. mi történt akkor? Tudsz valamit?
Eddig jó volt a kedve, most pedig egy másodperc alatt megváltozott minden. Nem ment el tőlem, tartotta a kevés távolságot.
- Spencer.. ott voltam a balesetkor.. én okoztam.

~ Következő részből:
- És mi van, ha hazudik? Nem úgy volt, ahogy mondta? - kérdezte, miközben felém fordult. Nem igazán érdekelte, hogy megy a film, a vásznon. Végül is, leghátul ülünk, alig vannak.. senkit se zavar, ha beszélgetünk.
- Nem értem, miért hazudott volna? 
- Ő ilyen. Lehet, hogy csak kívülről adja a jófiút, de belül ő se egy szentlélek. Nem hiszem, hogy olyan tökéletes volt a kapcsolatotok. Biztos, hogy hazudott.
Elgondolkoztam azon amit mondott.. nagy a valószínűsége, hogy hazudott. Ő okozta a balesetet, majdnem megölt.. Igen, lehet, hogy hazudott.

Komizzatok, és pipáljatok! :))