Heeeey. :))
Még mindig nem tudom, hogy ilyenkor mit kéne írni ..
Van egy másik blogom ~ wonderwall . néven, és most itt egy új történet! :)
Hogy miért 1D fanfiction? Fogalmam sincs. Kiakartam próbálni ezt.
Annyit elmondok itt az elején, hogy a fiúk, akik szerepelnek benne, nem lesznek sztárok, semmi.
Csak sima emberek.
Próbálok nem sablon sztorit írni, de amit tervezek.. hát.. olyat nem nagyon láttam még.
Nem is rizsázok tovább, itt a prológus! (:
Tél van. Hideg, zord idő. Az emberek ma alig mennek ki az utcára, csak a bátrabbaknak van merszük.
Londonba vezető úton egy autó közeledett a város felé, benne két fiatal, egy fiú, és egy lány.
Veszekedtek. Mindketten rossz dolgokat vágtak a másikhoz.
- Nem érzem jól magam a kapcsolatunkban! - kiáltotta idegesen a fiú, szemeit levette a csúszós útról, a lányt nézte.
- A legrosszabb döntésem az volt, hogy megbocsátottam neked. Miért vagyunk együtt? - idegeskedett a lány.
Visszafordultak az út felé. Mindkettejüket erős fény világította meg. A lány hangosan a fiú nevét kiáltotta, aki amilyen gyorsan csak tudott, rántott a kormányon. Megcsúsztak az úton. Csúszás közben az autó gurult egyet, majd az árokba borult.
A fiú ébren maradt.. a lány nem.
Nem törődött saját bajaival, kiszedte a lányt a kocsiból, aki mindenféle szólogatás ellenére eszméletlen maradt.
Feje vérzett. A fiú idegesen beszélt a mentősökkel, közben a lányt próbálta ébresztgetni.
- Kérlek kelj fel.. ne hagyj itt. Maradj velem.. - mondogatta szomorúan a fiú. Szeme könnybe lábadt. Zokogni kezdett. mivel a szerelme életveszélyben van..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése