2. rész

Happy Birthday Liam!!! 
A mi hősünk napja miatt, itt a második rész, ami szerintem nem lett valami tökéletes, de ez még az eleje szóval.. :D Bocsánat, hogy régen hoztam részt, élvezem a nyár utolsó napjait. :D Van olyan ember aki ma tényleg nem használt kanalat?:O Én hozzá sem nyúltam. Városban megfordultak utánunk, mert hát négy kockás inges lányt, csak azért is hülyének néznek:D
Tudom, hogy már mindenki tudja.. de úristen Perrie és Zayn eljegyezték egymást. *-* És jövőhéten This is us. Jól kezdődik a tanév. :) 
Kérlek, írjatok komit, pipáljatok, vagy iratkozzatok fel.. vagy akármi. :D Jó olvasást. :)


Új nap, új reggel. Végig aludtam a tegnap délutánt. Ez semmi, ahhoz képest, hogy két és fél hónapig kómában voltam.
Amikor az ablak felé fordultam, egy nő jött be. Fehér ruhájában, volt egy halványkék csík, a névtáblája bal oldalra ki volt tűzve, haja fekete, copfba kötött. Ez nem orvos, ez egy ápoló.
- Jóreggelt Spencer. - mosolygott. - Az állapotodat jöttem ellenőrizni. - a gépeket figyelte, megmérte a vérnyomásomat. Mindent rendben talált, köszönt, majd kiment. Újra egyedül maradtam.
Sok bambulás után megpillantottam az ágy melletti éjjeliszekrényen, egy Tv kapcsolót.
Unalmamba bekapcsoltam, és még unalmasabb csatornákat kezdtem bámulni. Mindenhol a délelőtti beszélgetős műsorok, eléggé gyerekes műsorok, reklámok. Végül a tizenegy órás híreket kezdtem nézni.
Egy autó balesetről beszéltek, amikor magam mellé helyeztem a távirányítót. Újra felvetődött bennem a kérdés.. pontosan hogy történt? Benne volt a hírekben a balesetem? Többet megtudhatnék, arról hogy mi történt..
Fél óra múlva nyitódott az ajtó. Mire odakaptam a fejem, már a barátnőm ugrott a nyakamba.
- Speeeenc! - szorosan ölelt - úgy örülök neked!
- Óvatosan Kelly. - szólalt meg anya a háttérből. Látszólag komoly akart lenni, de szeménél látszódott, hogy nevet.
Kelly motyogott valamit, majd elhúzódott, és leült az ágyam szélére.
- Hogy vagy? Mikor engednek ki?
- Jól vagyok, és nem tudom.. Állítólag egy hét múlva.
- Oké.. és mire emlékszel a balesetről? - anya köhintett. Mintha jelzett volna valamit ezzel.. de nemértettem. - mindegy - folytatta - mire emlékszel?
- Őszintén? nem sok mindenre. Egy és fél év teljesen kiesett, vagy több. - csóváltam a fejem. Kelly az év szó hallatán elhúzta száját. - anya mikor mehetek suliba? - fordultam felé.
- Nem gondoltad komolyan, hogy visszamész a suliba ?!
- Hát.. de. Vissza szeretnék menni.
- Szó sem lehet róla! - emelte fel hangját.
- Szinte alig vettünk valamit az elmúlt évben, csak az alapokat fejlesztettük. Nagyon kevés óránk van. Simán be tudja pótolni, és le tud érettségizni. Spenc kilencedikben előretanult négy évre. - magyarázta Kelly
Kilencedik osztályra emlékszem.. senki nem volt a barátom, csak tanultam.. előre a következő évekre.
Az összes tanévre. És arra is emlékszem, hogy a következő évben lettek barátaim. Kelly volt az első, akit tényleg legjobb barátomnak mondhattam akkor, és most is. A következő év homályos.. alig van valami emlékem.. szinte semmi.
- Ajj - sóhajtott anya - Rendben! Hozz be neki tanulnivalókat. - tárgyalni kezdtek Kellyvel.

És így is lett. Kelly hozott tanulni valót, így elvoltam a maradék időmben a kórházban. Anya beszélt a suliban az igazgatóval, aki állítólag a történtek ellenére is vár.. mondjuk akar velem beszélni.
Furcsa.. állítólag ilyenkor senki nem kíváncsi a sokáig alvó lányra.. most pedig igen? Nem értem.
Drága barátnőm, Kelly, szinte mindennap bejött egy kis időre, és sokszor mesélt pár dolgot ami velünk történt. Mindig remélte, hogy valami eszembe jut, de nem. Semmi nem jutott eszembe.

 ( bocsánat, hogy ilyen rövid lett. :/ )