4. rész

Sziasztok. Végre van időm, és energiám feltenni részt. Általában ilyenkor mindenki azt írja, hogy a suli miatt van minden.. azt gondoltam hogy ' tuti lesz majd időm feltenni részeket. ' Persze.. Tizedik osztály: nagyrészt mindennap hat óra, de tanulj nagyon-nagyon sokat. Szóval ha sokáig nincs rész ( már ha olvassa majd bárki is a blogot ) , az a suli miatt van. Szomorúságból felépültem, pontosan 15-én, amikor elmentünk a moziba megnézni a This Is Us-t. Röviden annyi hogy imádtam ( mint mindenki) .
Jó olvasást. :)




A tegnapi házjáró túrát este fejeztük be. Hogy miért akkor? Mert anya az újításoknak minden részletét ismertette velem. Mikor, és miért. Remélte, hogy valami beugrik. De nem. Semmi. Eltelt még egy nap.
Reggel gyorsan lezuhanyoztam, elkészülődtem, majd felvettem egy sima fehér pólót, egy fekete nadrágot, és egy hosszú szürke kardigánt. Tehetetlenül álltam szobámban, nem volt semmi ötletem, a mai napra. Forogtam, a szobám közepén, mikor megpillantottam pár kissé nagyobb könyvet egymáson. Közelebb mentem hozzá. Színes könyvek. Emlékkönyv féleségek. - Spencer emlékei - olvastam el magamban. Mindegyik könyvön ez állt, rajtuk pedig különböző évszámok.
Felkaptam őket, majd lefutottam a lépcsőn, ki a hátsó teraszra. Letettem a könyveket az asztalra, majd amikor le akartam ülni kiabálást hallottam.
- Spencer, gyere ide! - kiáltott anya. Otthagytam a könyveket, és bementem a házba. A nappaliba siettem. Jól tettem, hiszen ott várt.. vártak.
- Meglepetés! - kiáltották. Te jó ég.. itt van mindenki. A szüleim, a barátaim - Kelly, Sarah, és Lucy - .. de mit keres itt Louis? Vele összevesztem ..
Louis Tomlinson, a legjobb barátom Kelly mellett. Őt is akkoriban ismertem meg, mint Kelly-t, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Apa azt hitte, hogy több mint barátság, de nem. Mi ketten soha.
Egyszer volt egy nagyon csúnya vitánk.. Nem teljesen emlékszem rá, de azt hiszem, akkor kezdett el focizni. Felsőbb évesekkel barátkozott, és nagyon hülyén viselkedett velünk. Hogy utána mi volt, azt nem tudom.
Sorra ölelt meg mindenki. Örültek, hogy újra látnak, és jól vagyok. Mindenkinek örültem, de amikor Louis közeledett tárt karokkal, meghátráltam.
- Speeeeenc. - vigyorgott rám. Nem mosolyogtam. Hiszem rosszban vagyunk. - Mi a baj?
- Louis, mi összevesztünk.
- Spenc. Kibékültünk. - nézett rám értetlenül, minta én lennék a hülye.. aztán rájött. - úristen.. ne haragudj, elfelejtettem.. izé.. szóval, mi kibékültünk a vita után egy héttel. - mosolygott kínosan, mire én nevetni kezdtem. Csúnyán nézett rám, majd szorosan megölelt. - jó újra látni. Mármint ébren.

Anya szorgoskodott, nagyon. Mindenfelé harapnivalót hozott a nappaliba, nagyon fel volt pörögve. Pincérkedés közben hallgatózott a beszélgetésbe, de néha nem is értette, pontosan miről van szó.
Louis, és Kelly között ültem, közben a többiek kérdezősködtek.
- Nem rossz, hogy nem emlékszel jó pár dologra? - kérdezte Lucy.
- Hát.. rátok emlékszem. Az a lényeg. - nevettem - Amúgy nagyon furcsa. Érdekes lesz, ha majd valaki suliba elkezd valami régi történetet mesélni, én meg nem fogok rá emlékezni. - mondtam mire az egész társaság hangosan felröhögött.
- Várj! - tette fel az ujját Sarah, afféle ' állj csak meg ' stílusba - te visszajössz a suliba? de hát.. - félbeszakítottam.
- Kilencedikben szinte megtanultam mindent előre négy évre.. plusz, amikor ébren voltam a kórházban akkor is tanultam. - vonogattam a vállam. Közben anya bejött egy újabb tál nasival. De csak vitte magával, és leült apa mellé.
- Kérdezhetek még valamit?- szólalt meg újra Lucy.
- Persze.
- Azt mondják, hogy ha valaki kómában van, akkor hallja amit mondanak neki.. vagy egy teljesen más hangot.
- Hmm .. - gondolkozni kezdtem. Hallottam én bármilyen hangot vagy valami ilyesmit? - Valami hasonló volt. Hidegnek éreztem mindent, pedig aludtam. Hangokat is hallottam, de csak egyet, és mindig ugyan azt.
- Mit? - kérdezték kórusban.
- ' Kérlek kelj fel, ne hagyj itt, maradj velem. ' - idéztem fel a mondatot, amit folyton hallottam. Anya kezéből kiesett a tál, a földön landolt. Felpattantam segíteni neki. Furcsa volt az arca - megint - . Jelezte kezével, hogy majd ő megoldja. Felszedte a kiborult chipset, és elvitte a konyhába. Amilyen gyorsan behozta, olyan gyorsan is kivitte. Lucy persze halkan megjegyezte, hogy ' ezt ő csak olvasta a neten. '

Apa rengeteg helyen volt. A világon nagyon sok helyen. Ezért is érdekli a barátaimat az utazásai. Éppen arról mesélt, hogy nemrég Rio-ban járt, és hogy ' milyen jó volt. ' Senkinek nem tűnt fel, hogy kimentem.
Kimentem a teraszra. Leültem a padra, majd a legrégebbi emlékkönyvet lapoztam fel.
Ezekre az időkre emlékszem. Itt lettem jóba a mostani társasággal.
Első közös kép Kelly-el, Kelly-vel megyünk a suliba, Kelly csinálja a hajam, vásárlás közben, Kelly nálunk alszik, Kelly alszik nyitott szájjal, Én már normálisan kinézve, első közös kép Louis-al, Hárman vagyunk egy képen, Louis átjön hozzánk, Louis egy reggel átjön, és lelocsol engem és Kellyt egy vödör vízzel, Anyáékkal nyaralásos képek Olaszországban, Nyáron a tengerparton már Lucy és Sarah társaságában is, csoportkép rólunk, képek a tájról, Louis és Kelly átjön hozzánk, a dolgozó szobában ülünk, zongorázok ők hallgatják, és még ehhez hasonló képek. Elmosolyodtam az emlékek láttán.
A következő jött. Új tanév kezdődik, képek a suliba, egyre több ember a társaságunkban, de nem olyan sokan. Első házibuli ahova meghívtak minket, Kelly részeg, Kellynek segítek hazamenni hozzánk, másnapos a legjobb barátnőm, Louis átjön nevetni Kellyn, és verekedni kezdenek. Segítek nekik dolgozatra felkészülni, a szobánkban a földön tanulunk, Louisnak elege van a tanulásból, hátradől a földön. Innen kissé kezdenek homályossá válni a dolgok; A szokásos baráti társaságok, bulik, és hasonló baráti képek..
Egy közös képet néztem amin Kelly-el vagyunk ketten, és láttam, hogy egy hely üres a kép mellett. Biztos kivettem egy képet. Továbblapoztam, és egyre több üres hely volt.. Hogy miért van ez, arra nem emlékszem.
A következő album jött, amibe - gondolom - frissebb képek vannak. Reméltem, hogy talán valami eszembe jut.. de pár nap alatt, nem hinném, hogy sikerül.
Ebben a könyvben a képeken már sokkal jobban hasonlítunk a mostani magunkra. Kellynek bejöttek a bulizások, így amikor ment, én is mentem vele. Legalább is a képek ezt állítják.
- Mit csinálsz? - hallottam meg Kelly hangját. Leült mellém, és a képeket kezdte tanulmányozni.
- Próbálok emlékezni. - kuncogtam - Hihetetlen, hogy elfelejtettem, ennyi mindent. - kissé eltűnt a mosoly arcomról.
Tovább nézegettem a képeket.. még több üres hely.
Egy nagyobb méretű kép volt az egyik oldalon, még a könyv elején, rajta én, Kelly, Louis, Lucy, Sarah, és még két fiú. De a háttérben állt még valaki. Egy magam sötétebb hajú fiú támaszkodott a falnak.
Összehúzott szemekkel figyeltem a képet, eddig ezt a fiút nem láttam egy képen se, és nem is emlékszem rá. Lehet, hogy tényleg nem ismerem. Vagy csak a sötét háttér miatt, nem ismerem fel. Esetleg tényleg nem ismerem, és nem számít az, hogy az arca alig látszik.
- Kelly.. ismered őt? - mutattam a képre. Kelly jobban szemügyre vette a képet.
- ez L.. - elakadt a szava.. mintha eszébe jutott volna valami - Nem, nem tudom ki ez. - rázni kezdte fejét. Felállt, és besietett a házba. Ez furcsa volt, ismét.
Tovább lapoztam az emlékek között. De semmi, még mindig. Nem is vártam.
Az utolsó kép megnézésével becsuktam a könyvet, felvittem mindhármat a szobámba, és gyorsan visszamentem a többiekhez.