16. rész

Szép estét mindenkinek. Íme, a 16. rész.
Konkrétan most semmit nem tudok, most írni bevezetés képp, csak annyit, hogy talán még a mai nap folyamán kiteszem oldalra a chat-et, ahol kérhettek cserét. És remélem, hogy a múltkori rész végén, amikor a következő részből mutattam pár sort, nem reménykedtetek abban, hogy jön a nagy egymásra találás. Mert nem jön még. Még nem. :D 
Jó olvasást ! :))
ui.: nem tudom, hogy mitől törhet el az ember keze ( ez majd a részből kiderül ) , és ismétlem, akik szeretik Eleanort, és olvastok, ne pártoljatok el.




* Kelly szemszöge *

Vasárnap este általában mindig unalmas. De legalább már jobban vagyok, és nem nyomom egész nap az ágyat.
Annyira unatkoztam egész héten.. Szinte a semmitől lettem beteg. De jobb is, hogy nem mentem. Nem voltam jó hangulatban.
Nem volt kedvem Eleanor képét látni, ahogy azt sugallja, hogy ' én nyertem ' . Nem akarom azt látni, hogy ő a látszatot mutatja más embereknek, hogy szenved. Amikor nem. Remekül hazudozik. Csak tudnám miért utál engem.. ja igen. Eszembe jutott.
Minden, még az általános suliban kezdődött. Nem voltunk rosszba ötödikes korunkban, sőt, valamilyen szinten jóban is voltunk. Sokat beszélgettünk, nevettünk, olyan normális tíz, tizenegy éves lányok voltunk.
Eleanor egyre nagyobbra tartotta magát, ha hasonlóan öltöztem fel mint ő, már leordította a fejemet, ha valamit jobban csináltam, mint ő, akkor máris valamivel lejáratott mindenki előtt, vagy esetleg visszavágott. Viszont amikor végleg ellenségek lettünk, az egy érdekes sztori..
A tanárunk bejelentette, hogy az osztályunkból kiválaszt pár embert akiket elvisz kirándulni, egy kisebb túra féleségre. Ez akkor hatalmas élmény volt minden gyereknek, de sajnos nem jöhetett az egész osztály. Csak az aki, jól tanult, valamennyire megérdemelte, esetleg jól viselkedett.. Eleanor menni akart, de nem jöhetett. A tanár szerint egyre jobban lerontotta a jegyeit, és ezért nem engedik. Ezek a rossz jegyes dolgok, mára már semmik, de régen sokat számított. Egy ötödikes diáknak legalább is, nem ?
Szóval, Eleanor feldühödött, hogy én mehetek, ő pedig nem. És itt jött a baj..
Pár nappal később, egy tesi órán, gerendán gyakorlatoztunk. A nagy, magas gerendán csináltam a feladatot, amikor Eleanor ' véletlenül ' , amikor a tanár nem figyelt, kissé - nagyon - megrázta azt. Leestem. És eltörött a kezem.
Az osztályfőnökünk azt mondta, hogy így nem mehetek a kirándulásra, és helyettem elviszi Eleanort. Itt utáltuk meg egymást végleg.
Ezen az unalmas vasárnapon erre a ' szép ' emlékre visszagondolva, újra dühös lettem. Utálom őt.
Miért pont engem kezdett el akkor utálni? Nem mondom azt, hogy most jóban lennék vele, de miért pont én? Szőke ellenes? Vagy mi?

Ezen gondolkoztam, amikor egy hangot hallottam az ablakomtól.. minta.. nem is tudom. Mintha valaki megdobta volna valamivel. Biztos csak képzelődtem.. Visszafordultam a tv felé, de újra hallottam azt a hangot. Oké, nem képzelődök valaki van ott.
Elindultam az ablak felé, közben egy újabb kő dobását hallottam. Kinyitottam, de már eléggé sötét volt.. szinte semmit nem láttam.
- Hahó ? Van itt valaki? - néztem körbe az utcán, a járda felé, és az égen.. de hogy miért pont az égen keresem azt, aki keres engem.. Aki nem ismeri a csengőt, esetleg a telefont.. - Ne szórakozz velem, akárki vagy !
- Pszt! - hallottam meg egy hangot lentről. A bokor mellől.. - Hé, Kells!
Odapillantottam.. Louis állt ott.
A szívem a szokásos ritmusától egy másodperc alatt eltért, és ahogy mondják.. ' a pillangók repkedtek a gyomromban ' . Magamba kell folytamon az érzéseimet.. mert most a jobb kérdés az, hogy mit keres itt?!
- Te meg mit keresel itt? Ilyen sötétben? Te nem ma jöttél haza? - suttogtam, mivel gondolom anya nem repesne az örömtől, ha megtudná, hogy az ablakomban Júliát játszom.
- Igen, de most nem ez a lényeg.
- Hanem mi?
- A fenébe is Kelly, gyere már le.
- Hogyan? Azt akarod, hogy eresszek le egy kötelet, vagy mi?
- Ami azt illeti, úgy egyszerűbb lenne, de nincs köteled gondolom.. vagy igen?
- Louis, az istenit, mit akarsz?
- Beszélni. Gyere le.
Nagyot sóhajtottam, megforgattam a szemeimet.. végül is, ma jött haza, fáradt lehet.. és eljött hozzám.
- Két perc, és lent leszek.
Becsuktam az ablakot, gyorsan rendbe hoztam magam, egy pulcsit magamra kaptam, majd a cipőmet is, és kisurrantam. Mentem már esti sétára Spencer-el, de Louis-al.. egyszer talán eljött velem meg Spenc-el, de ketten nem igazán voltam vele este sétálni..
Összefűzött karokkal álltam előtte. Még mindig nem tudtam, hogy mit akar.. de jó lenne tudni.
- Elmondanád végre, hogy mit szeretnél?
- Én is örülök neked Kelly. - szemeimet forgattam.. - sétáljunk.
És sétálni kezdtünk, a környéken. Érdeklődtem a focimeccsekről, és állítása szerint nem volt valami jó. Nem nyertek, harmadikak lettek, és a tavalyi első helyezéshez képest, ez nem valami jó. És a csapat valamiért haragszik Louis-ra.. de hogy miért, azt pontosan ő sem magyarázta meg. Vagyis de, csak én egyszerűen nem értettem.
Mikor befejezte, újra beállt a kínos csend. Megállt az utca kellős közepén.. már megint mit akar?
- Térjünk a lényegre. Kelly, neked mi bajod van velem? - komolyan nézett rám.
Összeráncolt szemöldökkel figyeltem őt.. nem értem a kérdést.
- Mi? Ezt hogy érted?
- Ne kezd megint az értetlenkedést.. tudom, hogy valami bajod van velem. Már hetek óta.
- Ez nem így van.
- Megint a tagadás. Azóta ilyen vagy, amióta..
- Amióta Eleanor-al vagy..
- Szóval innen fúj a szél. - zsebre tette kezeit, és amolyan ' mondjad az őszintét ' nézéssel nézett rám.
Most mondjam el neki? Nem.. az véget vet a barátságunknak.. azt pedig nem akarom. Nem akarom elrontani ezt az egészet! Ígyis eléggé furcsa a helyzet mostanság..
- Mi bajod van Eleanor-al? Ha nem bírod, akkor tartsd meg magadnak a véleményed. Neked is vannak fiú haverjaid, akit én nem kedvelek. Kifejtem a véleményemet? Nem. Megtartom magamnak.. És.. - félbeszakítottam.
- Oké, tudod mi bajom van a te drágalátos barátnőddel? Minden! Te nem veszed észre, hogy hogy viselkedik velem? És te állítólag a legjobb barátom vagy! Mióta is vagytok együtt? Két hete? Vagy kevesebb.. és mégis őt tartod többre, mint azt, aki a barátod évek óta? Aki mindig segített neked? Tudod te, hogy Eleanor mennyit ártott nekem? Mindig keresztbe tett nekem. Én hányszor csesztelek át? Egyszer sem! Soha az életben! Mindig, de mindig melletted álltam! Emlékszel, amikor Spencer-nek a balesete volt? Ki voltunk akadva. És akkor is ott voltam melletted, napokig nem aludtunk.. Most pedig Eleanor a fontosabb neked, mint a barátaid. Alig tudtok valamit egymásról.. én pedig mindent tudok rólad. Hogy mit utálsz, és mit nem, mit keresel egy emberben, a családi dolgaidat.. mindent. Tudod mi a baj veled Louis? Hogy nem veszed észre, hogy kinek számítasz és kinek nem! Semmit nem veszel észre, ami körülötted folyik! Semmit!
Kiabáltam az utca közepén.. remélem nem sokan hallották.
Ennek a beszélgetésnek már meg kellett történnie. Már régebben. De ez most volt. Most kellett megtörténnie.
Ezután olyan dolog történt, amit nem gondoltam volna.. egy egyszerű vasárnap, hogy fordulhatott ilyen nappá.. Megfogta a kezem, magához rántott, és megcsókolt.
Legszívesebben elhúzódtam volna.. de őszintén, annyira vártam ezt a pillanatot, hogy visszacsókoltam.
Mi a fene történik velünk?
Elléptem tőle, körülbelül egy lépéssel távolabb álltam tőle..
Nem tudtam mit csináljak.. csak a járdát néztem, és azon gondolkoztam, vajon mit kéne mondanom neki..
De a legjobb megoldás az, hogy elfutok. Így is tettem.
Louis utánam kiáltott, de én akkor már sebesen szedtem a lábaimat, messze voltam tőle.
Egészen hazáig rohantam. Felfutottam a szobámba, és az ajtónak dőltem.. te jó ég..
Akkor most.. Louis kedvel engem ?

Komizzatok, és pipáljatok! :))

Következő részből:
- Te meg mit csinálsz itt? Már megint? - meglepődve kérdeztem tőle. És szerintem mindenki ilyen lenne, ha az üres házba, csak úgy egyszerűen bejön egy ember. Amikor be van zárva az ajtó.
- Tudom, hogy hol a pótkulcs.
- De miért jöttél?
- Hallgass végig. Jóvá teszek mindent..