19. rész

Sziasztok!:) Kérlek, olvassátok el ezt az egész, hosszú bevezetőt!
Nagy sajnálom, hogy egy ideig nem volt rész. Szünetben nagyrészt pihentem, tanultam, aztán elkezdődött a suli, ismét tanultam. Komolyan, annyit, hogy az egyik nap anyukám megtiltotta, hogy tanuljak. :D Nem fogom azt írni, amit látok másoknál, hogy a középsuli nehéz, mivel tudom, hogy nehéz a középsuli, már második éve. :DD
Akkor most a részről; Most nincs a következő részből egy kis előzetes, és lehet, hogy a múltkorival előzetessel nem fog egyezni a mostani rész. Ne haragudjatok, csak a többi rész még nincs megírva, és a következőket jól akarom megírni. Azért, mert valamelyik nap gondolkoztam, hogy mi legyen a továbbiakban. Mármint a történettel. És támadt egy ötletem.
Szóval lehet, hogy ennek nem örültök annyira, de körülbelül öt, hat rész lesz még. Azt hiszem mindent kihoztam ebből a történetből, amit akartam. :)
Az írást persze nem szeretném abbahagyni. Ott a másik blogom. :))
ui.: Egy hosszú bevezető után, még valami; ha van valami kérdésetek, bármi, vagy csak unatkoztok, kérdezzetek tőlem askon; ask.fm/boazsofii
Egyébként, holnap lesz a 16. születésnapom, és nagyon örülnék, ha komiznátok, és pipálnátok, és feliratkoznátok. :)  vagy esetleg kérdeznétek askon. :D

* Liam szemszöge *

Két hét telt el, amióta utoljára beszéltem Spencer-el. Nem vártam akkor, hogy rögtön megbékéljen ezzel, sőt, nem is számítottam rá, viszont arra meg egyáltalán nem gondoltam, hogy elküld.
Elküldött, és kijelentette, hogy nem akar többet látni. Nem akartam ott hagyni, ilyen meg sem fordult a fejemben. De amilyen harag akkor, abban a pillanatban volt a szemében, olyat még sosem láttam.
Nem tudom, mi van vele, hogy van, mit csinál. Akármennyire is keresem, sehol sem találom, mindig sikerül elkerülnie.

Ez az utolsó nap a középiskolában. Az érettségin, meg mindenen túl van mindenki, az egész iskola végzősei várják, hogy végre kimenjenek innen. Az igazgató mindig szokott ilyenkor egy kisebb beszédet tartani, mindenki arra vár, hogy elkezdje már.
A végzősök nagy része végigjárta a sulit, hogy emlékeket idézzenek, és hogy visszagondoljanak mindenre, amit itt csináltak. És, hogy én mit csináltam?
Néha, néha sétálgattam unalmamban, egyébként pedig az egyik falnak támaszkodva néztem az embereket, vagy csak magam elé bámultam.
Gondoltam sétálok egyet, ismét. Elrugaszkodtam a faltól, és jobbra elindultam.
Lehajtott fejjel sétáltam a folyosón, majd mikor pár ismerős hangot hallottam, felnéztem.
Egy ismerős banda, ismerős arcok.. Zayn, és a haverjai.

Szégyellem, hogy egyszer én is közéjük tartoztam. Nagyon régen volt már ..
Két éve volt, amikor össze haverkodtam velük, és befogadtak. Zayn volt mindig is a banda vezére. Ő, és én, legjobb haverok lettünk. Szinte én voltam a jobb keze. Rengeteg balhéba belevittek, és akkor ezt még 'élveztem' is.
Amikor a nővérem hazajött az egyetemről, és megtudta, hogy miket művelek, elbeszélgetett velem. Ő nyitotta fel a szemem, hogy ez így nem helyes. És beláttam, hogy tényleg hatalmas hülyeséget csináltam. Ezek után próbáltam kiszállni közülük, de nem ment. Próbáltam arra célozni, hogy ezek a dolgok nem jók, de nem értettek meg semmit. Jöttek a félreértések, a viták, és elértem, amit akartam. Kitettek a csapatból. Ezután ismertem meg Louis-t. Louis-nak köszönhetően pedig Spencer-t..

Zayn, és a csapata beszélgettek, nem vettek észre, de ha észre vettek volna, az sem érdekelne különösen. Azért kicsit próbálok hallgatózni a beszélgetésükből..
- Ritkán vagyok vele.. De ma átmegyünk hozzájuk. Senki nem lesz Spencer-nél.
A név hallatán a folyosó közepén megálltam, a banda mellett. Talán kicsit túl feltűnő voltam nekik, mert felém fordultak. Zayn, és Spencer? Mit csinált ez az idióta Vele?
- Ó, Liam. De régen láttalak.. - szólalt meg Zayn.
- Ne hidd, hogy annyira örülök neked.
- Én sem különben. Látom hallgatóztál.
- Honnan veszed?
- Legalább ne hazudj.
- A hazudozásról nem én vagyok híres. - beszélgetésünkre páran körülöttünk felfigyeltek - Mit csináltál megint? Milyen hazugságokkal eteted?
- Mi van, csak nem féltékeny vagy, hogy velem van, és nem veled? Ki akarna lenni azzal, aki majdnem megölte őt? A helyében én se lennék veled. Ki hinne neked Liam? Senki. Nekem hisz, neked .. - Zayn folytatta tovább, én pedig nem bírtam. Megütöttem.
A folyosón kezdtünk el verekedni, a körülöttünk lévők pedig minket figyeltek.
Zayn a földre került, én pedig egy pillanatra körülnéztem. A tömegből két lány törekszik át előre. Spencer, mögötte pedig Kelly..

Aggódó szemekkel nézett rám, tekintetétől megbénultam. Annyira, hogy Zayn erőt vett magán, és a következő ütést én kaptam.
Percek múlva választott szét minket két ember; Zayn egyik haverja, és Louis.
- Mi a franc volt ez? - kérdezte Louis. Nem válaszoltam neki, csak oldalra néztem. Spencer felé.
Ugyanazzal az aggódó tekintettel nézett rám, mint eddig. Megfordultam, és a mellettem beszélő Louis-t otthagyva, elrohantam innen.

* Spencer szemszöge *

Tehetetlenül álltam, mellettem pedig Kelly, aki folyamatosan beszélt, de egyetlen egy szavára sem figyeltem. Kezébe adtam táskámat, és Liam után rohantam.
Hatalmas léptekkel ment előre, a sulitól két utcányira értem utól, ahol egy építkezés folyt.
- Liam! - kiáltottam utána, mikor beértem, megfogtam vállát, és magam felé fordítottam - Mi történt?
- Láttad te is..
- De miért? Miért bántottad őt?
- Én bántottam? Ha tudnád miket mondott! Kihasznál, érted?
- Miért hiszel el mindig mi.. - nem tudtam befejezni mondatomat. Liam kezeit az arcomra helyezte, magához húzott, és megcsókolt. Én pedig vissza őt.
A külvilág megszűnt körülöttem, nem figyeltem semmire, csak Rá. Lehet, hogy voltak rossz dolgok a múltban, de tudom, hogy nem volt hibás. Nem direkt tette. Végül is, ki akar szándékosan balesetet okozni annak, akit szeret?
Hirtelen egy kép ugrott be.. Hogy Liam-el egymás kezét fogva sétálunk az utcán, majd egy kép, ahol már megcsókol. Majd ismét egy, amikor már a boldogságnak hűlt helye van, és vitázunk. Az utolsó pedig, egy nagyon erős fény..
Mikor elszakadtunk a másiktól, egy kiabálást hallottunk magunk mögött. Zayn futott felénk. Liam rögtön megfogta kezem, és maga mögé rántott. Előbbre akartam jönni, de egy ' ebbe nem szabad bele avatkoznod ' nézéssel nézett rám. Nem parancsolóan, hanem aggódóan.

Hátrább álltam, szinte teljesen Liam mögött voltam. Az orvos, még régebben a kórházban megmondta, hogy van rá esély, ha valamilyen emlékképek megjelennek a fejemben, erős fejfájás, esetleg szédülés is lehetséges. Igaza lett. Szédültem, már-már úgy éreztem majdnem összeesek.
Zayn lökdösni kezdte Liam-et. Újból elkezdték azt amit a suli folyosóján..
Nem bírtam tovább. Muszáj közbe szólnom.
A két fiú közé próbáltam férkőzni, de amint éppen hogy közéjük álltam, Zayn teljes erejéből meglökött, én pedig hátra estem, a földre, fejemet pedig a mögöttem lévő téglákba ütöttem.
A szédülés mellé, ez nem jó párosítás. De most nem én okoztam magamnak a bajt.
Szemem már szinte teljesen elsötétült, csak annyit láttam, hogy az egyik fiú teljesen a földre kerül. A másik pedig felém hajolt.. Fogalmam sincs, ki került a földre, és nem tudom, hogy ki mentett meg..


Talán kicsit rövid lett.. de azért remélem kapok pár pipát, és komit.. :)