23. rész ~ the end.

Hát, sziasztok.
Nehezen írom meg ezt a bejegyzést. Először is sajnálom, a nagyon hosszú kimaradást. A legjobbra akartam törekedni ennél a fejezetnél.. És azt hiszem sikerült mindent kihoznom.
Őszintén megmondom, hogy így, utolsó fejezet révén elsírtam magam. A szívemhez nőtt ez a történet, ahogyan Spencer, és Liam szerelme is.
Nem tudom, hogy mennyire utáltok a hosszú kimaradás miatt, és hogy most hozom a befejező részt.. Bocsánat mindenért.
Íme az utolsó rész, az epilógussal, és a köszönetnyilvánítással.
Jó olvasást ! x
u.i.: Most rájöttök, miért ' Stay with me, forever ' a történet címe. És egy jó tanács: A történelem mindig megismétli önmagát.


* Spencer szemszöge *

Egy újabb nap. A nap, amikor tovább állunk. Liam szerint most már tényleg el kell mennünk innen, akármennyire is imádom ezt a helyet. Ő is ugyanannyira szeret itt lenni, főleg, hogy régi jó barátjával is találkozhatott, de tudja, hogy menni kell.
Nem nagyon hittem neki, amikor azt mondta, hogy bármikor ránk találhatnak. De ő jobban tudja, hogyan folynak ezek a dolgok.

Tegnap este összepakoltam, ma pedig nagyon korán felkeltem. Utoljára azon az ösvényen végig akarok sétálni, mint az első nap. Így felöltöztem, és halkan kiléptem az ajtón. Egy óra és visszajövök. Azt hiszem, addig nem fog felkelni. Remélem. Nem akarom, hogy aggódjon.
Az esti műszakot végzők haza indulnak, akiknek pedig csak most kezdődik a nap, megérkeznek. Hamarosan már mindenki ébren lesz.
Kilépek a szálloda ajtaján. Friss, reggeli levegő csapja meg arcomat. Kellemes. Sokkal jobb, mint a nagyvárosi levegő. Sétálni kezdek, egyenesen az ösvény eleje felé. A múltkori útvonalon sétálok, kezemet zsebre teszem, s élvezem a reggeli napsugarakat, ahogy a fák ágai között áthatolnak, kellemes meleget árasztanak az erdőben. A szél időnként belekap hajamba, de nincs hűvös. Remek az idő.
Most minden jó.

Kicsit távolabb vagyok már a szállodától, de nem tértem le az ösvénytől. Egy ideje sétálok, talán ideje lenne visszamenni. Liam már biztos felébredt, nem akarom, hogy rosszra gondoljon, miért nem vagyok mellette. Belerúgok egy kőbe, mielőtt visszafelé fordulok, de ijedtemben nem bírok megmozdulni. Hallom, ahogy valaki a nevemet suttogja. Ijedten bámulok magam elé, majd rájövök ki ez; Liam. Biztos megint engem keresett.
- Hé, ha megakartál ijeszteni nem sikerült. - mosolyogva megfordulok, de mögöttem nincs senki. És a közelemben sem. Ez valami nagyon rossz vicc. Újra hallom a nevemet, kicsit hangosabban mint az előbb - Liam, ez nem vicces! - mondom hangosabban.
- Bocs kislány. - mondja egy ismerős hang mögöttem - Liam nincs itt.
Lassan hátrafordulok, meglepődve bámulom az előttem álló fiút. Ez nem Liam. Még csak nem is hasonlít rá. Ez Zayn.
Egy lépést teszek hátrafelé, próbálok menekülni. De ő is lép egyet. Közelebb van hozzám, mint kéne. A félelemtől mozdulni sem bírok, lábam földbegyökerezett
- Milyen régen láttuk egymást, Spencer.. - mondja, miközben hosszú hajamhoz nyúl, és egy tincset kezd tekergetni - Örülök, hogy újra látlak drága.
- Én nem különben. - mondom, miközben farkasszemet nézek vele - Vedd le rólam a kezed. - mondom halkan, de nem csinál semmit, továbbra is hajamat piszkálja. Nem akarom, hogy hozzám érjen, de nem enged el. Pár másodperc múlva, amikor már azzal a mocskos nézésével néz rám, elegem lesz. Leköpöm őt, mire hajtincsemet erősen meghúzza, én pedig halkan sikítok, a hirtelen mozdulatától.
- De felvágták a nyelved. - megrázza fejét - Ezt teszi veled az a barom.
- Ne beszélj így róla!
- Ó, ugyan miért? Semmit nem tudsz róla. Csak etet téged a hülyeségeivel. - sorolja a hazugságokat tovább, és tovább. De én nem hallom meg őket. Kizárom őt.
Muszáj valahogy elfutnom. Elterelni az ő figyelmét. Szabad kezemre nézek, ötletem támad. Míg ő beszél, kezem az arcán landol, és a csendes erdőben jól hallatszik csattanása. Nagy lépést teszek hátra, majd megfordulok, és futni kezdtek. De nem sokáig. Ugyanis Jack terem előttem, Zayn egyik embere. Elkap, majd magához szorít, hogy ne meneküljek sehova. Sikítani próbálok, de nem tudok. Egy kendőt szorít arcom elé, belélegzem azt, ami rajta volt. Másodpercekkel később csak annyit látok, hogy Zayn felénk lépeget, majd minden elsötétül..

Nem ott vagyok, ahol eddig. Teljesen máshol. Nem látom a napot, ez a hely sötét. Valamilyen rakták féleség lehet. Biztos, hogy távol a hoteltől. Kinyitom a szememet, s jobban körülnézek; egy kis szobában vagyok, és egy nagyon kemény ágyon fekszem. Egy apró ablak van feljebb, és egy ajtó, ami résnyire ki van nyitva. Halk léptekkel az ajtóhoz sétálok, majd kilesek. Egy nagyobb teremre nyerek látást, ahol Zayn, és még két embere beszélgetnek. Az egyik Jack, a másik nevét nem tudom. Az asztalon egy telefon, ami pár pillanat múlva megcsörren. Zayn kezébe veszi, elmosolyodik, mikor a képernyőre néz, majd füléhez emeli, és beleszól.
- Liam, drága barátom! - mondja - Már vártam a hívásod. - elemeli fülétől a telefont, gyorsan kihangosítja, hogy az emberei hallják.
- Ne nevezz a barátodnak, te féreg. Hol van Spencer? - amint meghallom Liam hangját szívem nagyot dobban. Tudja, hogy elraboltak, ideges, és keres. Kérlek Liam, segíts..
- Jó helyen. - válaszol Zayn - Nagyon jó helyen.
- Nálad? Hogyan lenne nálad jó helyen? Zayn, engedd el őt!
- Azt kéred engedjem el? - kérdezi, majd felnevet - Nem adok semmit se ingyen, Liam. Ennyire azért már ismerhetsz.
Megrémülök, ahogy ezt kimondja. Valamit kérni fog. De mit?
- Mit akarsz? - kérdi Liam, egy kis szünet után.
- Tudod te azt jól. - válaszol Zayn - Tudod hol vagyunk. Gyere ide, és tárgyalunk.

Visszalépkedek ágyam mellé, amint bontják a vonalat. Nem akarom, hogy még nagyobb baj legyen, mert hallgatóztam. Bár, ennél nagyobb már nem lehet.
Liam idejön. Zayn pedig valamit kérni fog tőle. Csak azon kattog az agyam, hogy vajon mit? Mi lehet az a dolog, amiért cserébe elenged, és örökké békén hagy? Rengeteg dolog átfut az agyamon, de Zayn kiismerhetetlen. Sokszor mást akar, és most egyik ötletem se válna be. Fogalmam sincs, mit akar. Az biztos, hogy nem lesz jó..

Pár óra múlva az ajtó teljesen kinyitódik. Jack jön be, majd karomat megfogva ráncigál kifelé az a bizonyos terem felé. A terem közepén egy asztal van. Az asztal másik végén, pedig Liam áll.
Mélyen egymás szemébe nézünk. Legszívesebben leütném Jack-et, aki kezemet szorítja. Odafutnék Liam-hez, majd szorosan megölelném. Hallani akarom tőle, hogy ' nem lesz semmi baj ' , s nem azt, ahogy nézésével sugallja ezt felém. Érezni akarom a biztonságot, amit az ölelésével nyújt felém.
Zayn köhintése zökkent vissza minket a valóságba, ahogy előbbre lép a szoba egyik sarkából.
- Nocsak. Jó látni téged, Liam. - mondja.
- Zayn, hagyjuk ezt. Engedd el őt, és mond mit akarsz.
- Tudod, mit akarok. - mondja komoran, közben Liam szemébe néz, aki bólint - Kellesz a csapatomba.
Pislogni se bírok, azután ami itt az előbb hangzott. Zayn-nek én kellettem ideig, Liam pedig azt akarja, hogy elengedjenek. De cserébe kell valami Zayn-nek, amit mindig is akart. Az pedig Liam.
Liam elmesélte, hogy régen a csapatában volt. Amikor még jóban voltak. Most pedig vissza akarja kapni őt, hogy bandája még nagyobb balhékat kövessen el, mint eddig.
Liam pedig ezt miattam elvállalja.
- Ne. - szólalok meg hangosan, mire rám emelik tekintetüket.
- Spencer.. - mondja halkan Liam, szemeimbe nézve - Ne akarj helyettem dönteni. - visszafordul Zayn felé - Vállalom. De akkor engedd el őt, és hagyd békén örökre!
Csend uralja a helységet. Zayn előrelép, majd kezét nyújtja. Liam elfogadja.
- Rendben van. - Zayn arcán gúnyos mosoly kerekedik.
- Kérlek, ne tedd ezt. - szemeim már könnyesek, úgy nézek rá. Közben próbálok kirántani magamat Jack szorításából, fészkelődök, de semmi esély. Nem sikerül.
- Ó, milyen megható. - nevet fel Zayn, mire két embere is utánozza - Liam barátom ezt már elvállalta. Szóval, nem tudja visszavonni.
- Zayn! - csattan fel Liam - Ígértél valamit.
- Ó, persze. - bólint - Jack, kísérd ki Spencert.
- Várj! - szólal meg újra - Had búcsúzzak el tőle.
Zayn csak kérdőn néz rá, majd legyint, és megengedte. Jack kíséretében kisétálunk a teremből. Még mindig fogja a karomat, és maga után ráncigál egy folyosón, majd amint elérünk egy ajtóhoz, hangosan kinyitja azt. Kilépünk, majd engem szinte elhajítva enged el. Majdnem hátraestem, de Liam mellém siet, és elkap.
- Gyorsan intézzétek el. - mondja, majd az ajtónak támaszkodva próbál másra figyelni, véletlenül se akarja hallgatni a búcsúnkat.
Most már Liam fogta kezemet, aminek már sokkal jobban örültem. Nem szorított, de érzem, hogy legszívesebb el sem engedne. De tudja, hogy muszáj.
Egyikőnk sem akarja ezt. Tudom, hogy szíve szerint elfutna velem, és menekülnék az egész világon át, hogy ne találjanak meg minket, de az első lépés után végünk lenne.
- Nem akarom, hogy ezt tedd. - mondom halkan.
- Muszáj Spencer.. Miattad. - szemei szomorúak, nem akar elengedni. Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Észreveszi. Kezébe fogja arcomat, közelebb húz magához. Ujjával letörli a könnycseppet - Miattad bármire képes lennék.
Halvány mosoly jelenik meg arcán. Én is megtennék érte mindent. Még közelebb von magához, ajkai az enyémet érintik. Úgy csókol, mintha ez az utolsó lenne. Talán, ő azt gondolja, hogy ez az utolsó. De én nem. Ez nem az utolsó.. Csak egy ideig.
Kicsit eltávolodik tőlem, hogy újra a szemembe tudjon nézni.  Viszont én már nem bírom, nyakába borulok, s hagyom, hogy még több könnycsepp hulljon ki szememből.
- Szeretlek. - suttogom, mire csak még szorosabban szorít magához. - Nagyon szeretlek.
- Én is Spencer. - újra maga elé emeli arcomat - Nagyon. - homlokom felé emeli ajkait. Hosszú puszit nyom oda, mire én csak összeszorítom szemeimet - Ezt soha ne feledd.
Egy lépést tesz hátra, keze kihullik kezem közül. Utoljára mélyen a szemembe néz, majd megfordul, és elindul befelé.
Nem hagyhatom elmenni!

Jack az ajtót akarja becsukni, de nem engedem. Kérdőn felém fordul, nevetve. Amolyan ' azt hiszed megállíthatsz mindent? ' nézéssel nézett felém. Igen, ha egy pillanatra is, de megállítok mindent. Nem figyel rám teljesen, egy erős mozdulattal lábammal az ágyékába rúgtam. A földre esett. Liam meglepődve fordult felém. Megfogtam a kezét, és húzni kezdtem magammal.
Kiértünk a házak közül. Eddig nem is tudtam, hogy Londonban vagyunk. Az út szélén megláttam kocsiját. Azonnal odafutottam, még mindig őt húzva magammal. Mindketten beszálltunk, majd ő a kocsit elindítva gyorsan elhajtott.
- Te teljesen meghülyültél? - kérdezi idegesen.
- Nem hagyhattam, hogy velük legyél!
Nem szól hozzám, a menekülésre koncentrál. Ezt én intéztem így, őt is belevonva, most már részese a tervemnek.
Tudtuk, hogy utánunk fognak jönni.
És ez be is bizonyosodott.
Mikor már majdnem kiértünk a város szélére, a visszapillantóból láttuk őket. Jack vezet, Zayn pedig mellette ül. Mögöttünk voltak. Liam próbált minél gyorsabban menni.
- Ha nem csináltad volna ezt.. - szólal meg.
- Akkor mi lett volna? Ott maradtál volna velük, és olyan lettél volna mint ők!
- Legalább te biztonságban lettél volna !
- De meddig? Zayn-nél nem lehet ezt biztosra tudni. Előbb-utóbb úgyis kitervelt volna valamit. Én meg meg akartalak elveszíteni. - kiabáltam. Az utolsó mondatom után rám emeli tekintetét, mélyen a szemembe néz. Tudom, hogy ő sem akar elveszíteni.
Egy nagy dudaszóra leszünk figyelmesek, mikor már átléptük a város határát. Gyorsan odakapjuk tekintetünket. Egy autó közeledik felénk, velünk szemben. Liam gyorsan ránt egyet a kormányon, hogy ne ütközzünk össze. De most is, ahogy azon a téli estén, megtörtént újra a baleset. A kocsi fordult párat, majd egy fának csapódtunk az út szélén. A történelem megismételte önmagát.
Érzem, hogy fejem vérzik, testem minden porcikája fáj. Szememet kinyitom, de hatalmas fejfájás tör belém. Lehunyom szememet egy pillanatra.. És minden beugrik.
Minden kép, egy pillanat alatt pereg le előttem. Minden, amiről eddig nem tudtam. Minden, amit elfelejtettem.
Szemeim kipattannak. Hatalmas levegőt kell vennem, hogy újra a valóságban találjam magamat. Elfordítom fejemet, Liam felé. Karjain sebek, fejéből ömlik a vér, és eszméletlenül fekszik. Kicsatolom övemet, majd az Liam övét is, s próbálom felébreszteni. A szíve dobog, életben van, de nagyon gyenge. Kinyitom ajtómat, s próbálom valahogy kihúzni a kocsiból. Lassan, de sikerül. Lefektetem őt a földre, majd mellé térdelek, és felé hajolok. A kocsiban találtam egy rongyot, fejéből ömlő vért azzal törlöm le. Másik kezemmel arcát simogatom. Miután a vérzést elállítottam, szemeit lassan kinyitja. Pulzusa nagyon, de nagyon gyenge, a levegőt is nehezen veszi.
Nem akarom elveszíteni !
- Hát. - mondja - Itt a vége.
- Nem! - kiáltom, könnyeim már patakokban hullanak. Belenézek barna szemeibe, s felidézem minden pillanatot, amit most visszanyertem, s azt, amit mostanában éltünk át - Emlékszem. Mindenre.
Amint ezt kimondom, arcán halvány mosoly jelenik meg. Kezét lassan felemeli, arcomhoz nyúl.
- Legalább szép emlékekkel fogsz emlékezni rám. - suttogja, miközben egy kósza tincsemet fülem mögé tűr.
- Liam, kérlek. - mondom halkan - Nem hagyhatsz itt! - közelebb hajolok hozzá, ajkaira lágy csókot lehelek - Maradj velem. Örökké.
- Örökké itt maradok veled. - kezét lejjebb emeli, egészen a mellkasomig - A szívedben. Mindig itt leszek veled.
Összeszorítom szememet, amint ezt kimondja. Csak ennyi jutott nekünk? Mit tettünk, hogy a sors csak ennyit szánt nekünk? Pedig semmi rosszat nem követtünk el. Azt akarom, hogy velem maradjon, mindig..
Lépteket hallok meg a közelünkből. Odafordítom fejemet, és Zayn magas alakjával találom magamat szemben. Mérgesen nézek rá. Ez az egész miatta volt, és ő csak gúnyosan mosolyog.
Ez volt a célja. Ez az egész.
Kezében egy pisztoly volt. Rápillantok, s tudom mit akar. Megszabadulni tőlem is. Felállok, teszek egy lépést, de távol maradok tőle.
- Mire vársz? - kérdezem, miközben karjaimat kitárom - Ezt akarod nem? Akkor tedd meg, te idióta. Ennél többet úgysem tudsz, te érzéketlen barom. Csak emberek életét keseríted meg. Mást nem. - másik kezét ökölbe szorítja, s a pisztolyt is szorongatja - Mi az, nem vagy elég bátor? Annyi embert bántottál meg, de erre nem vagy képes? Tedd meg. Hajrá! - kiáltom, majd látom, hogy már majd megőrül mindentől.
Én viszont nem félek a haláltól.
A pisztolyt felemeli, majd meghúzza a ravaszt, s a golyó már száguld is, egyenesen felém. Hasamban érzem a fájdalmas, a pólómon pedig látom az egyre jobban ömlő vért. Ismét eldördül a pisztoly, a második lövés is belém hasít. Térdre hullok, s hamarosan megérzem alattam a földet.

Érzem, hogy van bennem még élet. A másik oldalra fordulok, és próbálok Liam-hez közelebb mászni. Lassan sikerül. Mellé fekszem a földön. Szemeink már alig vannak nyitva, de amint megfogjuk a másik kezét, erősebbnek érezzük magunkat. Megszorítjuk a másik kezét, miközben egymás arcához hajolunk.
Ez ténylegesen az utolsó csókunk.
- Mindig veled maradok. - suttogom.
- Örökké. - mondja halkan.
Utoljára vagyunk együtt, utoljára fekszünk a másik mellett, utoljára szorítjuk a másik kezét, utoljára csókoljuk meg a másikat, és utoljára mondjuk ki egyszerre, hogy;
- Szeretlek.

Epilógus

* külső szemszög *

Azon a bizonyos napon Spencer, és Liam végre örökké együtt lehetett. Egy más világban, de most már semmi rossz nem érheti őket.
Zayn elérte a célját, nem úgy, ahogy ő gondolta, de elérte. De a rendőrség rátalált.
Aznap, az ő szerencsétlenségére, a rendőrség arra járőrözött. Zayn-t már keresték egy jó ideje, így azonnal felismerték. Amint meglátták a két fiatalt a földön fekve, tudták, hogy Zayn és a bandája tette az egészet.

Spencer-t, és Liam-t próbálták megmenteni, de nem sikerült. Családjaik, barátaik kiborultak, nem bírták elhinni azt, ami történt. Spencer édesanyja összezuhant, mert tudta, hogy az aki rendős tanoncnak állította magát hazudott. Ő mondta el hol van a lánya. Így találták meg őket.
A rendőrök egy pillanatban nem voltak benne biztosak, hogy Zayn, és társai tették. De Kelly, és Louis tudta. Ők tudtak mindent.

A két fiatal családja, és két legközelebbi barátjuk Kelly, és Louis a bíróságon állnak. Még mindig nem bírta feldolgozni senki sem azt, ami történt. Mindenki csak undorodva néz a fiúra, aki ezt tette. Ketten, Kelly, és Louis tudták, hogy ő régen nem ilyen volt. Nagyon, de nagyon régen kedves, jószívű fiú volt, aki rossz útra tért. És most, évekre börtönbe csukják.

Az életnek folytatódnia kell nélkülünk. Kelly, és Louis mindig örömmel gondol két barátjukra, akik boldogságot hoztak nekik, akik mindig jókedvre derítették őket, és akik segítségével egymásra találtak.
Spencer szülei el sem tudják képzelni az életüket lányuk nélkül. Édesapja sajnálta, hogy nem tudott vele elég időt tölteni mostanában, édesanyja pedig bánja, hogy nem mondta el ki is az a Liam, amikor emlékeit elfelejtette. Ha ő elmondta volna az igazságot, akkor nem történtek volna meg a dolgok.
De mindenki csak azért hazudott, hogy jó legyen nekik. Liam akarta ezt. Nem tudta visszacsinálni. S amikor ezt vissza akarta csinálni, akkor már tényleg lehetetlennek bizonyult minden.
De végül egymásra találtak. Nehéz dolgokon kellett átmenniük, de végül mindketten érezték, hogy nekik egymás mellett van a helyük, akármi is történik.
Mindenki szeretne egy olyan társat az életébe, aki kiegészíti őt. Spencer, és Liam pontosan ilyenek. Ők egymásnak valók. Mindketten bátrak, és bármit megtennének a másikért.
Spencer visszanyerte az emlékeit. Liam egy új esélyt kapott.
És mindketten visszanyerték a szerelmüket.


Részlet Spencer naplójából:

" Soha nem hittem abban, hogy van szerelem első látásra. Soha. Akárhány helyen hallottam, vagy olvastam ezt mindig egy nagy hülyeségnek tartottam. Hogy lehetne az, hogy valakinek belenézel a szemébe, és tudod, hogy kell neked? Hogy őt akarod? És ezt mind első látásra?
Viccnek tartottam ezt, egészen máig. 
Nem akartam elmenni abba a házibuliba, amit az egyik osztálytársunk szervezett, de Kelly elrángatott, mert szerinte ez jó kis este lesz. Nem sok kedvem volt az egészhez, de végül kicsit feloldódtam. Sok emberrel beszélgettem, bár nem hinném, hogy bármelyikükkel is olyan nagyon jó kapcsolatba kerülnék. Legalább is ezer százalék, hogy nem lesz olyan jó barátságom senkivel mint Kelly-vel, és Louis-al.
A nappali falának dőlve figyeltem az eseményeket, kezemben egy kiürült pohárral. A konyha felé akartam indulni, de nem tudtam. Valaki elém jött.
És ekkor pillantottam meg először Őt. Magas, jóképű, gyönyörű barna szemű. Sűrű bocsánatkérések közepette akartam elindulni, de Louis mellénk pattant. Ő ismeri a fiút, bemutatott neki.
Talán ez a pillanat, a szerelem első látásra.
Aznap este találkoztam vele először. Megismertem Liam Payne-t. "

Írói utószó:

Hát, ez a pillanat is eljött. 

Őszintén megmondom először nem így akartam befejezni. Jöttek az ötletek, s egyszer csak éreztem, hogy nem tudok többet kihozni a történetből. Jött az ötlet, hogy hogyan fejezzem be, de tényleg, ez amit írtam, eszembe se jutott egy jó darabig.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, de tudom, hogy ebből nem tudok többet kihozni. Nem tudom, hányan ejtettek könnycseppeket, de nekem sikerült sírnom.
Itt a vége. Furcsa ezt leírni.

Nagyon, de nagyon sok köszönettel tartozok mindannyitoknak. Először is, szeretném megköszönni pár barátnőmnek, név szerint Rékának, Evelinnek, és Nikinek, akik egy picit is, de nem tudják elképzelni, hogy mennyit segítettek nekem. Voltam ötletben hiányos, ők pedig segítettek nekem, és tényleg nem is tudják mennyire hálás vagyok nekik.

Köszönöm azoknak, akik feliratkoztak, akik mindig hagytak kommentet, akik pipáltak.. Mindenkinek.

Sokszor kérdeztétek, hogy van-e másik blogom. Nos igen, van; Make it Shine 

Ezt a blogomat még egy jó darabig írom ( 3 évad lesz, tényleg jó sokáig ) , szóval ott megtaláltok. 

ui.: az egyik barátnőmmel tervezzük, hogy saját youtube csatornát indítunk, amit nagy valószínűséggel tényleg elkezdünk. Szóval, érdekelne titeket? Mert ha elkezdjük, akkor ide kitenném :)

Ha bárkinek kell akármilyen elérhetőség, jobb oldalt az 'elérhetőségeim' menüpontban megtaláltok mindent. Ott van minden hely, ahol elérhettek. :)

Köszönök mindent ! Szeretlek titeket !! :)) xx

u.i: hallotok még rólam. x