16. rész

Szép estét mindenkinek. Íme, a 16. rész.
Konkrétan most semmit nem tudok, most írni bevezetés képp, csak annyit, hogy talán még a mai nap folyamán kiteszem oldalra a chat-et, ahol kérhettek cserét. És remélem, hogy a múltkori rész végén, amikor a következő részből mutattam pár sort, nem reménykedtetek abban, hogy jön a nagy egymásra találás. Mert nem jön még. Még nem. :D 
Jó olvasást ! :))
ui.: nem tudom, hogy mitől törhet el az ember keze ( ez majd a részből kiderül ) , és ismétlem, akik szeretik Eleanort, és olvastok, ne pártoljatok el.




* Kelly szemszöge *

Vasárnap este általában mindig unalmas. De legalább már jobban vagyok, és nem nyomom egész nap az ágyat.
Annyira unatkoztam egész héten.. Szinte a semmitől lettem beteg. De jobb is, hogy nem mentem. Nem voltam jó hangulatban.
Nem volt kedvem Eleanor képét látni, ahogy azt sugallja, hogy ' én nyertem ' . Nem akarom azt látni, hogy ő a látszatot mutatja más embereknek, hogy szenved. Amikor nem. Remekül hazudozik. Csak tudnám miért utál engem.. ja igen. Eszembe jutott.
Minden, még az általános suliban kezdődött. Nem voltunk rosszba ötödikes korunkban, sőt, valamilyen szinten jóban is voltunk. Sokat beszélgettünk, nevettünk, olyan normális tíz, tizenegy éves lányok voltunk.
Eleanor egyre nagyobbra tartotta magát, ha hasonlóan öltöztem fel mint ő, már leordította a fejemet, ha valamit jobban csináltam, mint ő, akkor máris valamivel lejáratott mindenki előtt, vagy esetleg visszavágott. Viszont amikor végleg ellenségek lettünk, az egy érdekes sztori..
A tanárunk bejelentette, hogy az osztályunkból kiválaszt pár embert akiket elvisz kirándulni, egy kisebb túra féleségre. Ez akkor hatalmas élmény volt minden gyereknek, de sajnos nem jöhetett az egész osztály. Csak az aki, jól tanult, valamennyire megérdemelte, esetleg jól viselkedett.. Eleanor menni akart, de nem jöhetett. A tanár szerint egyre jobban lerontotta a jegyeit, és ezért nem engedik. Ezek a rossz jegyes dolgok, mára már semmik, de régen sokat számított. Egy ötödikes diáknak legalább is, nem ?
Szóval, Eleanor feldühödött, hogy én mehetek, ő pedig nem. És itt jött a baj..
Pár nappal később, egy tesi órán, gerendán gyakorlatoztunk. A nagy, magas gerendán csináltam a feladatot, amikor Eleanor ' véletlenül ' , amikor a tanár nem figyelt, kissé - nagyon - megrázta azt. Leestem. És eltörött a kezem.
Az osztályfőnökünk azt mondta, hogy így nem mehetek a kirándulásra, és helyettem elviszi Eleanort. Itt utáltuk meg egymást végleg.
Ezen az unalmas vasárnapon erre a ' szép ' emlékre visszagondolva, újra dühös lettem. Utálom őt.
Miért pont engem kezdett el akkor utálni? Nem mondom azt, hogy most jóban lennék vele, de miért pont én? Szőke ellenes? Vagy mi?

Ezen gondolkoztam, amikor egy hangot hallottam az ablakomtól.. minta.. nem is tudom. Mintha valaki megdobta volna valamivel. Biztos csak képzelődtem.. Visszafordultam a tv felé, de újra hallottam azt a hangot. Oké, nem képzelődök valaki van ott.
Elindultam az ablak felé, közben egy újabb kő dobását hallottam. Kinyitottam, de már eléggé sötét volt.. szinte semmit nem láttam.
- Hahó ? Van itt valaki? - néztem körbe az utcán, a járda felé, és az égen.. de hogy miért pont az égen keresem azt, aki keres engem.. Aki nem ismeri a csengőt, esetleg a telefont.. - Ne szórakozz velem, akárki vagy !
- Pszt! - hallottam meg egy hangot lentről. A bokor mellől.. - Hé, Kells!
Odapillantottam.. Louis állt ott.
A szívem a szokásos ritmusától egy másodperc alatt eltért, és ahogy mondják.. ' a pillangók repkedtek a gyomromban ' . Magamba kell folytamon az érzéseimet.. mert most a jobb kérdés az, hogy mit keres itt?!
- Te meg mit keresel itt? Ilyen sötétben? Te nem ma jöttél haza? - suttogtam, mivel gondolom anya nem repesne az örömtől, ha megtudná, hogy az ablakomban Júliát játszom.
- Igen, de most nem ez a lényeg.
- Hanem mi?
- A fenébe is Kelly, gyere már le.
- Hogyan? Azt akarod, hogy eresszek le egy kötelet, vagy mi?
- Ami azt illeti, úgy egyszerűbb lenne, de nincs köteled gondolom.. vagy igen?
- Louis, az istenit, mit akarsz?
- Beszélni. Gyere le.
Nagyot sóhajtottam, megforgattam a szemeimet.. végül is, ma jött haza, fáradt lehet.. és eljött hozzám.
- Két perc, és lent leszek.
Becsuktam az ablakot, gyorsan rendbe hoztam magam, egy pulcsit magamra kaptam, majd a cipőmet is, és kisurrantam. Mentem már esti sétára Spencer-el, de Louis-al.. egyszer talán eljött velem meg Spenc-el, de ketten nem igazán voltam vele este sétálni..
Összefűzött karokkal álltam előtte. Még mindig nem tudtam, hogy mit akar.. de jó lenne tudni.
- Elmondanád végre, hogy mit szeretnél?
- Én is örülök neked Kelly. - szemeimet forgattam.. - sétáljunk.
És sétálni kezdtünk, a környéken. Érdeklődtem a focimeccsekről, és állítása szerint nem volt valami jó. Nem nyertek, harmadikak lettek, és a tavalyi első helyezéshez képest, ez nem valami jó. És a csapat valamiért haragszik Louis-ra.. de hogy miért, azt pontosan ő sem magyarázta meg. Vagyis de, csak én egyszerűen nem értettem.
Mikor befejezte, újra beállt a kínos csend. Megállt az utca kellős közepén.. már megint mit akar?
- Térjünk a lényegre. Kelly, neked mi bajod van velem? - komolyan nézett rám.
Összeráncolt szemöldökkel figyeltem őt.. nem értem a kérdést.
- Mi? Ezt hogy érted?
- Ne kezd megint az értetlenkedést.. tudom, hogy valami bajod van velem. Már hetek óta.
- Ez nem így van.
- Megint a tagadás. Azóta ilyen vagy, amióta..
- Amióta Eleanor-al vagy..
- Szóval innen fúj a szél. - zsebre tette kezeit, és amolyan ' mondjad az őszintét ' nézéssel nézett rám.
Most mondjam el neki? Nem.. az véget vet a barátságunknak.. azt pedig nem akarom. Nem akarom elrontani ezt az egészet! Ígyis eléggé furcsa a helyzet mostanság..
- Mi bajod van Eleanor-al? Ha nem bírod, akkor tartsd meg magadnak a véleményed. Neked is vannak fiú haverjaid, akit én nem kedvelek. Kifejtem a véleményemet? Nem. Megtartom magamnak.. És.. - félbeszakítottam.
- Oké, tudod mi bajom van a te drágalátos barátnőddel? Minden! Te nem veszed észre, hogy hogy viselkedik velem? És te állítólag a legjobb barátom vagy! Mióta is vagytok együtt? Két hete? Vagy kevesebb.. és mégis őt tartod többre, mint azt, aki a barátod évek óta? Aki mindig segített neked? Tudod te, hogy Eleanor mennyit ártott nekem? Mindig keresztbe tett nekem. Én hányszor csesztelek át? Egyszer sem! Soha az életben! Mindig, de mindig melletted álltam! Emlékszel, amikor Spencer-nek a balesete volt? Ki voltunk akadva. És akkor is ott voltam melletted, napokig nem aludtunk.. Most pedig Eleanor a fontosabb neked, mint a barátaid. Alig tudtok valamit egymásról.. én pedig mindent tudok rólad. Hogy mit utálsz, és mit nem, mit keresel egy emberben, a családi dolgaidat.. mindent. Tudod mi a baj veled Louis? Hogy nem veszed észre, hogy kinek számítasz és kinek nem! Semmit nem veszel észre, ami körülötted folyik! Semmit!
Kiabáltam az utca közepén.. remélem nem sokan hallották.
Ennek a beszélgetésnek már meg kellett történnie. Már régebben. De ez most volt. Most kellett megtörténnie.
Ezután olyan dolog történt, amit nem gondoltam volna.. egy egyszerű vasárnap, hogy fordulhatott ilyen nappá.. Megfogta a kezem, magához rántott, és megcsókolt.
Legszívesebben elhúzódtam volna.. de őszintén, annyira vártam ezt a pillanatot, hogy visszacsókoltam.
Mi a fene történik velünk?
Elléptem tőle, körülbelül egy lépéssel távolabb álltam tőle..
Nem tudtam mit csináljak.. csak a járdát néztem, és azon gondolkoztam, vajon mit kéne mondanom neki..
De a legjobb megoldás az, hogy elfutok. Így is tettem.
Louis utánam kiáltott, de én akkor már sebesen szedtem a lábaimat, messze voltam tőle.
Egészen hazáig rohantam. Felfutottam a szobámba, és az ajtónak dőltem.. te jó ég..
Akkor most.. Louis kedvel engem ?

Komizzatok, és pipáljatok! :))

Következő részből:
- Te meg mit csinálsz itt? Már megint? - meglepődve kérdeztem tőle. És szerintem mindenki ilyen lenne, ha az üres házba, csak úgy egyszerűen bejön egy ember. Amikor be van zárva az ajtó.
- Tudom, hogy hol a pótkulcs.
- De miért jöttél?
- Hallgass végig. Jóvá teszek mindent..

15. rész

Sziasztok emberkék. Csodák csodájára ma tudok feltenni részt, gondoltam ismét megleplek titeket. Remélem tetszeni fog, és ismét kapok pár komit. :) 
Aki még nem látta, ismétlem lessétek meg a másik blogom Katt ! :)


Ismét elment.. miért hagy egyedül mindig ?

Nem hittem volna, hogy tényleg ez lesz, de órákon át, csak ezt a felvételt nézem.
Boldognak látszok rajta. És Liam is. Így még soha sem láttam. Olyan, mintha nagyon ismerném.. és ez szerintem így van. Mintha most ismertem volna meg, de mégsem.. ez a felvétel után, úgy érzem, hogy körülbelül ezer éve a barátom. De még milyen barátom..
Még egy kérdés merült fel bennem .. miért hiányzik ?

Vissza kell adnom neki ezt a lemezt. Nem akarom, hogy anya véletlenül azt lássa, hogy ezt nézem, vagy esetleg megtalálja, a másik ok, pedig hogy ez az övé.. ő csinálta.
Rosszul érezném magam, ha itt maradna. Esetleg tönkretenném.. erre nem látok sok esélyt, de bármi lehetséges.
Honnan a fenéből tudjam meg, hogy hol lakik?

Amikor már körülbelül ezredjére néztem meg a felvételt egy részre különösen figyelek.. Liam hátulról vesz, én pedig boldogan ugrálok, sétálok előre, közben néha-néha hátrafordulok felé. Házak között sétálunk egy utcán, majd megállunk, és egy ajtó felé lépkedünk a lépcsőkön. Hallatszik, hogy Liam keresgéli a kulcsokat - már ezerszer megnéztem, szóval tudom mi mikor jön - , közben elfordítja a kamerát az ajtó mellé, a falhoz.. várjunk csak! Ott van a ház címe!
Most nagyon szerencsésnek érzem magam. Egy ötlettől felfelé fordulok a plafon felé, és egy köszönömöt tátogok.

Gyorsan felfutottam, átöltöztem. Felvettem a dzsekim, majd kiléptem a szabadba, és bezártam az ajtót. Az ég kicsit kitisztult, de csak egy picit. Legalább nem esik.
Akkor emlékezzünk vissza arra a címre.. nincs messze, annyira. Remélem.
Merre is kell menni? Végig a mi utcánkban, utána jobbra, majd balra, egyenesen, jobbra.. vagy balra? Mi is volt az utca cím?
Arra emlékszem, hogy valami 26-os számú ház. És a videón a sarkon volt egy bolt, onnan pedig balra. Azt hiszem..
A boltot megtaláltam, a mellette lévő két háznak a számát keresem.. balra harmincas számok vannak. Akkor biztos a másik utcában van.
Odaértem az a bizonyos ház elé. Nagy levegőt vettem, felmentem a lépcsőkön, és becsöngettem. Minél előbb túl akarok ezen lenni..
Nyitódott az ajtó.. Egy szőke hajú nő nyitott nekem ajtót.. eléggé meglepett arccal, mégis mosolygott egy kicsit.
- Spencer? - meglepődve kérdezte - Mit csinálsz te itt?
- É-én csak.. visszahoztam ezt Liam-nek. - a zacskót felemeltem, és tartalmát megrezgettem.
- Gyere csak be. - jobban kinyitotta azt ajtót. Halványan mosolyogtam és bementem.
A ház nagyon otthonos volt. Rengeteg kép volt a falom.. Hé! Ezeken a képeket rajta van Liam! Akkor biztos ő az anyukája.
Liam anyukája a konyhába invitál. Nagyon kedves, itallal kínált, és az állapotomról kérdez. Beszélgetek vele egy keveset, de valamit kihagytam. Azt, hogy nem vagyok együtt Liam-el, és nem emlékszek semmire.
Talán ez lesz a kulcs másik fele, és most minden titok fényre derül. Ha nem mondom el az igazságot - akármennyire is rosszul fogok érezni magam emiatt - , talán többet fogok megtudni. Talán.. remélem.
- Nem gondoltam, hogy megfogsz neki bocsátani. Azt hittem elfogod küldeni, ha felébredsz. De reménykedtem benne, hogy nem. Nagyon örülök, hogy felébredtél, és végre újra látlak. - beszélt boldogan.
Megfogok neki bocsátani? Elküldeni? Mi a fene történt?
Mosolyogva bólogattam. Ez az Spenc, eddig jól csinálod.. nemsokára tudni fogsz mindent.
- Liam elment valahova.. mostanában sokat mászkál el. Nem mondta meg hova meg, de látom hamarosan öt óra, nemsokára itthon lesz. Megvárod a szobájában? Még a megszokott helyen van fent.
- Azt hiszem. - utoljára egymásra mosolyogtunk, és felmentem.
Melyik lehet a szobája? Van itt fent több is.. Gondoljunk a videóra.. egy szürke színű szobát keresek.
Nézzünk be az első szobába.. nem ez nem az. Itt kék a fal színe.
Következő.. nem, ez egy fürdőszoba.
Biztos, hogy az utolsó lesz. Már csak ez van itt fent.. és talált.
Beléptem a szobába.. az ajtó előtt ablakok voltak, balra egy kétszemélyes ágy, azzal szemben pedig egy szekrény. Pont mint a felvételben. Ezeken kívül voltak még képek a falakon, pár polc..
Lehet, hogy most gonosz leszek.. de kicsit átkutatom a szobáját.
Rossz érzés tölt el, miközben a ruhái között turkálok.. a bűntudat. Nem kéne ezt csinálnom. Soha nem tettem ilyet. De most muszáj.. soha nem mond el nekem senki semmit.
A szekrényében nincs semmi sem. A polcokon sincs semmi ' nyom ' .
A nyomozós filmekben mit csinálnak a szereplők?
Minden fiókot átkutatnak. ✔
A polcokat. ✔
Az ágyat átnézik. ✔
És az ágy alatt is körülnéznek.. lefekszem a földre, és benézek az ágy alá. Egy nagy fekete doboz. Ez lesz az!
Kihúzom, leveszem a tetejét.. és teljesen meglepődök.
Képek. Rengeteg képek.
Rengeteg kép, amin én is szerepelek.
Ezek az emlékkönyveimből vannak!
Elcsodálkozok a sok képen.. ezek szerint Liam tüntette el őket? Nem, az nem lehet..
Eddig azt hittem anya volt az. Esetleg én, csak nem emlékszem rá.. Nem bírom elhinni, hogy ő volt az. Ő tette..
A szemeim könnyekben úsznak, de egyet sem engedek ki. Nem láthat meg így Liam anyukája.. már ideje mennem. Ha így haladok, Liam-el is összefutok.
Az utolsó kép alatt volt valami.. felemelem a fotót - amin egyébként Louis, Kelly, Liam, és én vagyunk - , és azt utoljára megnézem. Elteszem a zsebembe a kisméretű képet, majd visszanézek a doboz aljába.
Ennél jobban már nem tudok meglepődni.. de, mégis. A nyakláncom volt ott.
Az a nyaklánc, amit otthon nagyon kerestem, és ami egy képemen volt.
Felemelem, és nézem a gyönyörű kristályszív alakú nyakláncot. Egy kósza könnycseppet nem sikerült megtartanom, akaratlanul is arcomon hullik le, és a földön landol. És ezek a könnycseppek lassan követik az első példáját.
Közben lentről egy hangos ajtónyitódást hallok. Liam megjött.
Az anyukája kiabál neki.. gondolom nincs a közelébe - ' Liam, képzeld ki van itt.. Spencer ' - mondja az anyukája.
- Mivan ?! - egy hangos kiabálás zengi végig a házat, majd gyors, hangos lépéseket hallok. Liam felfelé jön.
Az ajtóban állt, és idegesen nézett rám. Én viszont könnyes szemekkel fordultam felé.. idegessége elmúlt, amikor látta, hogy sírok
Megráztam a fejem, és kisiettem a szobából. Próbált megakadályozni, de nem hagytam. Most senki nem tud semmiben se megakadályozni.
Igyekeztem észrevétlenül kimenni a házból. Sikerült. De Liam jött utánam.
Kint ismét esett.. de jelen pillanatban nem érdekelt. Az se, hogy Liam fut utánam, és kiabál.

- Spencer várj! - megfogta a karom, tengelyem körül megfordulok. - Had magyarázzam meg!
- Mit? Mit akarsz megmagyarázni ?! - kiabáltam - Azt, hogy elveszed az emlékeimet, és azt ami az enyém? És hogy nem mondod el az igazat? Tudod minek nevezik ezt? Hazugságnak! - egyre jobban csak könnyeztem - Nem akarlak látni ! - kikaptam kezemet, kezéből, és mentem előre, de valami eszembe jutott. Visszafordultam - Itt a filmed, és a nyakláncod. - belenyomtam a kezébe - Viszlát Liam.
Most már tényleg hazafelé vettem az irányt. Az eső csak egyre jobban esett.. és én egyre jobban sírtam. Mintha az esőcseppek hozzám igazodnának.
Elvette az emlékeim.. csak erre tudok gondolni.
Legszívesebben soha többé nem találkoznék vele. De ez lehetetlen. Ott van a suli.. és mindig, valami véletlen folytán összefutunk.
Az igazságot, még mindig nem sikerült megtudnom. A kulcs legutolsó darabja hiányzik, és nekem meg kell találnom.. érzem, hogy most már nincs messze. És, ha egyedül is, de megfogom tudni mi történt.

~ Következő részből:
Ennek a beszélgetésnek már meg kellett történnie. Már régebben. De ez most volt. Most kellett megtörténnie.
Ezután olyan dolog történt, amit nem gondoltam volna.. nem értem, egy egyszerű vasárnap hogy fordulhatott ilyen nappá.. megfogta a kezem, magához rántott, és megcsókolt.
Legszivesebben elhúzódtam volna.. de őszintén, annyira vártam ezt a pillanatot, hogy visszacsókoltam.
Mi a fene történik velünk?

14. rész

Heeeey. Meglepetés! Ez olyan meglepi rész akar lenni, mivel nem gondoltam rá, hogy ma felteszem, de ilyen az élet. Tele van meglepetésekkel. :)
Ott kezdeném, hogy köszönöm a 10 feliratkozót, és a több mint 2100 megtekintést. :) ( remélem egyszer lesz több is. :D )
A következő pedig, hogy ' megnyitotta kapuit ', az új blogom. Ott is leírtam, és itt is megteszem, hogy az a történet nagyon közel áll a szívemhez. ( csak úgy, mint ez. ) Az volt, a legeslegelső történet, amit írtam. Változtatásokkal, jó sokkal, megosztom másokkal. Remélem meglesitek ! :) KATT
Végezetül pedig annyi, hogy oldalt van egy szavazás. Szóval szavazzatok. :D És mostantól minden rész után lesz kis részlet a következőből! :) 
És ahogy mindig befejezem a szónoklatom; Jó olvasást ! :))
ui.: ezt a részt Little Girl-nek ajánlom. :)

Elsétált. Ott hagyott egyedül, a nagy teremben, és csak néztem, ahogy becsapódik az ajtó. Pár percig még egy helyben álltam, de nem jött vissza. Tényleg elment.
Vajon hova mehetett? Utána menjek? Már biztos messze van.. miért nem gondoltam erre az előbb?
Gondolataimat a csengő szakította félbe. Vége van az óráknak.
Sóhajtottam, majd vállamra kaptam a táskámat, és kisétáltam a folyosóra, észrevétlenül.
A legtöbb diák boldogan hagyja el pénteken az iskolát, és várja, hogy sokáig aludhasson, szórakozhasson, bulizhasson, de én nem. És nem csak azért, mert azt a bizonyos hétvége egy életre elvette a kedvemet mindenféle bulitól. Hanem, úgy minden miatt.
Szomorúan ballagtam hazafelé, közben fejemben Liam hangja csengett, és a szemei, ahogy kissé könnyesen rám néznek..

* Másnap *

Reméltem, hogy anyának szombat lévén nem kell dolgoznia, és itthon marad, de tévedtem. Ezen a héten teljesen egyedül maradtam.
Kelly-ről nem annyira hittem el a betegségét. De ő is tudta, hogy Louis nincs itthon a héten. Tényleg megbetegedett. Átakartam ma menni hozzá, de ő megtiltotta, mert nem akarja, hogy megfertőzzön.
Apa tegnap késő délután elindult Newcastle-be, Louis vasárnap jön haza Manchesterből.
Mindenkinek van dolga, csak én ülök egy esős napon a nappaliba, a tv-t nézve. Komolyan, lassan már életem se lesz.
Belekortyoltam a meleg teámba, közben átkapcsoltam egy másik műsorra. Valami spanyol sorozat ment, és a mai részében az egyik szereplő felébred a kómából, és semmire sem emlékszik, az egész életét elfejtette. Milyen ismerős.. csak én szerencsére nem felejtettem el az egészet. Csak egy részét. Egy fontos időszakot. Legalább is szerintem.
Újból kapcsolgattam a csatornák között, amikor csöngettek. Ki lehet az? 
Lehalkítottam a tv-t, teámat a dohányzó asztalra tettem, és felálltam. Itthoni ruhámon kicsit igazítottam, hajamat kibontottam a copfból. Akárki is az, ne hülyén kinézve lásson..
Gyorsan a bejárati ajtóhoz siettem, és kinyitottam. A szívem egy pillanatra megállt, amikor megláttam ki az.
Liam, a falnak dőlve állt, egy fekete bőrdzekiben, haja vizes, és kissé kócos volt, kezei a zsebében voltak.
Nem merek megszólalni.. mit csinál itt?
- Szia. - köszöntem halkan - Mit csinálsz itt?
- Bemehetek?
- Persze. - kinyitottam neki jobban az ajtót, és beengedtem.
Kabátját levette, felakasztotta, cipőjét pedig a cipős szekrény mellé tette..  otthonosan mozog. És eddig észre se vettem, hogy van egy zacskó a kezében. Abban vajon mi lehet?
Talán túlságosan is próbáltam megfejteni a szatyor tartalmát. Liam kicsit feljebb emelte, és megrázta. Ezt nekem hozta?
- Mi ez? - kérdeztem
- Majd megtudod.
Megint ez a mondat! Mindenki ezt mondja! Nem pont ezekkel a szavakkal, de igen! Miért nem tudhatom meg itt, helyben, az előszobában?
Mondjuk az tényleg, eléggé udvariatlan lenne..
- Akkor talán menjünk a nappaliba, arra va .. - félbeszakított.
- Tudom hol van.
Halvány mosollyal az arcán megfordult, én pedig meglepődött fejjel mentem utána. Szóval tudja mi hol van, a házban. De honnan a francból?

Mikor beértem a nappaliba, Liam már a kanapén ült, a zacskó pedig az asztalon hevert. Odasétáltam,

melléültem. Még mindig fogalmam sincs, mit szeretne.
Érdekes, még nem láttam ennyire mosolyogni őt soha, mint ma. Haladunk.
Most akkor kérdezzem meg, mit szeretne? Végül is, meg kéne.. ebbe az esős időbe eljött ide, és még esernyője sem volt. Gyerünk Spenc, kérdezd meg.
- Szóval ..
- Nézd meg. - fejével a zacskó fejé biccentett. Sóhajtottam, majd felálltam.
A kis csomagot felvettem, a tartalmáért kutattam. Egy CD tok volt, benne pedig egy lemez. Kinyitottam, és jobban szemügyre vettem - S+ L - olvastam le róla.
Pont mint a zongora darab tetején lévő átfirkált betűk! Előre félek, mi van rajta..

A tv alatti lejátszóba tettem a lemezt. Átváltottam a dvd lejátszóra, és elindítottam. Közben visszaültem Liam mellé, akin semmi nem látszott. Legalább is semmi olyan, amit kitudtam volna olvasni belőle.. én viszont ideges voltam. Ideges, mert nem tudom mi van a lemezem.. és a legrosszabb, hogy félek megnézni. Pedig muszáj. Ez a kulcsa annak, hogy megtudjam mi történt velem. Esetleg velünk. Mindennel.
Nagy levegőt vettem, amikor elindult, és megjelent az első képkocka. Valami szürke falú szobában jár a kamera. A kamera bemegy a szobába, és egy hang megszólal, miközben a letérdel az ágy mellé - Jó reggelt - mondja egy férfi hang.
Ez a hang nekem ismerős.. Ez Liam hangja!
Egy kéz nyúl a takaró felé, és lehúzza a félig alvó emberről. A takaró alatt pedig.. én voltam.
Tudtam! Tudtam, hogy közünk van egymáshoz!
De amin még jobban meglepődtem.. én Liam-el aludtam?! - Ideje felkelni - mondja Liam, én pedig visszahúzom magamra a takarót, egy nőies morgás kíséretében. - Hé. Megígértem anyádnak, hogy délután hazaviszlek. Most tizenegy van. - lehúzom magamról a takarót, és összehúzott szemekkel figyeltem a kamerába. - Akkor mi a fenének videózol megint? - Liam nevet - Emlékeket gyűjtök. Pont mint te. - elmosolyodok a videóban, és kissé a valóságban is. Felállok, és elsétálok a szobában. Egy asztal felé megyek, és a táskámban turkálok. - Ugye nem gondolod komolyan, hogy azt is levideózod, ahogy öltözök? - mérgesen nézek a kamerába, Liam pedig elröhögi magát.. mármint a felvételben. - Levideózzam? - kérdezi. Tágra nyílt szemekkel megrázom a fejem, és közelebb megyek Liam-hez, hogy megüssem.. vagyis, az akart lenni. Egy kis pofon. De Liam elkapta a kezemet, közben felénk fordította a kamerát, és megcsókolt. Megcsókolt ! - Ez is benne lesz a kis filmedben? - kérdeztem. - Ez lesz az eleje. - mosolyogva válaszolt. Ezután mindenféle boldog videó felvétel jött, hol voltak a beszélgetéseinkből részek, hol nem. Az utóbbinál egyszerűen csak hangosabban szólt a háttérzene. De volt olyan is, ahol ketten zenélünk.
Teljesen le vagyok sokkolva. Ha ezt egy másik lány nézné meg, azt mondaná, hogy nagyon aranyos. De én egy olyan lány vagyok, aki elfelejtett pár évet! Jogos, az ijedségem.. és ez az egész.. hihetetlen..
A videónak vége lett. Mosolyogva bámultunk bele a kamerába, és elsötétült a képernyő.
Liam összekulcsolta kezeit, ölébe ejtette, és kissé felém fordult. Gondolom várta, hogy elmondjam a véleményemet.
Visszaidéztem magamban, a videó összes képkockáját.. És amikor bátrabbnak éreztem magam, megkérdeztem azt, amit szerintem minden lány megkérdezne a helyemben..
- Akkor mi .. lefeküdtünk?
Megtört a jég. Liam elnevette magát.
- Nem.
- De hát ott aludtam nálad.. é-és..
- Spenc, lehet, hogy sok velem egykorú olyan, hogy csak arra mennek. Én nem vagyok olyan. - bólintottam.
- Figyelj Liam.. nekem ez így sok.. e-ez olyan hihetetlen.. - halkan mondtam ki a szavakat. A mellettem ülő fiú, kicsit elszomorodott. Vagyis.. nagyon. Elszállt a jókedve.
Mintha most összetörtem volna benne valamit.
- Ne várd azt, hogy rögtön mindenre emlékezzek. - folytattam - Mindenki ezt várja. De nem megy. És, ez még mindig hihetetlen..
- Értem. Spencer. Ez mind megtörtént. Itt hagyom a lemezt.. ha elhiszed, csak szólj. Tudod hol találsz.
Ismét elsétált. Tudja, hogy hol a kijárat. Mint már mondtam, otthonosan mozog nálunk.
Ez az utolsó mondata.. úgy érzem, mintha kicsit megsértett volna. És hogy érti, hogy ' tudod hol találsz? '
Mindegy.. azt hiszem tudom mit csinálok ma. Egész végig ezt a videót fogom nézni.

Komizzatok, pipáljatok! :))

~ Következő részből:
- Spencer várj! - megfogta a karom, tengelyem körül megfordultam. - Had magyarázzam meg!
- Mit? Mit akarsz megmagyarázni ?! - kiabáltam - Azt, hogy elveszed az emlékeimet, és azt ami az enyém? És hogy nem mondod el az igazat? Tudod minek nevezik ezt? Hazugságnak! - egyre jobban csak könnyeztem - Nem akarlak látni !

13. rész

Heeey. Szép estét mindenkinek. Nem terveztem, hogy fel teszem ma ezt a részt, de szombaton, és vasárnap általában nincs időm, szóval, szerintem mostantól péntekenként lesz rész. Talán néha máskor. Esetleg előbb.
A részhez annyi hozzáfűzni valóm van, hogy imádtam írni. Pont mint a következőket. Amikor ez a rész megszületett a fejemben ezt a dalt hallgattam. Ettől jött meg az ihlet. Ezt ajánlom a mai részhez ! :)
És még annyi, hogy örülnék ha feliratkoznátok, esetleg komiznátok. Jöhet negatív kritika is. Jó lenne látni végre, egy hosszabb komit.. olyat még nem kaptam.
Jó olvasást ! :)

Egyszerűen nem bírtam kiverni Őt a fejemből.. nem ment.
Napok óta keresgélem a suliba, egyedül, de nem találtam. Egyszerűen sehol sem. Mintha a föld nyelte volna el.
És tényleg egyedül kerestem. Senki nem volt velem. Mármint olyan, aki számít nekem.
Kelly nem jött suliba napok óta, állítólag beteg, de szerintem, csak nem akarja látni Louist.
Louis barátunk a hét elején elutazott a focicsapattal Manchesterbe, és a hét végéig ott maradnak. Minden évben elmennek egy hétre más városba, valami országos focimeccsek vannak a középiskolák között.
Ha már így Louist emlegettem.. mivel egyedül vagyok napok óta, ezért most megfigyeltem egy-két embert - amellett, hogy Liam-et kerestem - . Eleanor látványosan szenved Louis távollététől. Vagyis inkább látványosan színlel. Még életemben nem láttam ilyet. Az iskola közepén nyafog, hangosan hogy mennyire hiányzik neki. Szerintem, még alig ismerik egymást, és körülbelül egy hete vannak együtt. Gondolom, hogy olyan sok időt nem töltöttek egymás nélkül. Mi pedig Kellyvel volt, hogy több ideig nélkülöztük Louist. Ez a lány meg nem bír ki egy hetet? Főleg úgy, hogy szinte mindig felhívja?
Otthon is egyedül vagyok; apa utazik Newcastle-be, anya meg mostanság mindig dolgozik. Reggel nyolckor elmegy, este hatkor hazaér, hullafáradtan. Este maximum egy tíz percet beszélgetünk, utána pedig alszik.. ilyen hülye hetet.

Péntek van. Hétfő óta többször is zongora elé ültem, és játszottam. Csak azt a két darabot. Reméltem, hogy megint beugrik valami, de úgy látszik amikor nagyon akarok valamire emlékezni, sosem sikerül. Miért?! Minden emlék olyan váratlanul jön, de amikor tényleg jó lenne valamit tudni, sosem jön semmi.

Tudtam, hogy köze van azokhoz a dalokhoz. Ő villant be a fejembe, biztos, hogy ő volt! Ma is, mint az előző napokban, sehol sem találtam. Már vége voltak az óráimnak, amikor még őt kutattam. Szinte már az egész sulit felkutattam! Nagyjából tizedszerre a héten. Péntek lévén, azt hiszem maradok egy kicsit még.
A kijárat felé vezető folyosón állok. Egyedül nézek mindenfelé, amikor egy lehajtott fejű fiút pillantottam meg a folyosó végén.
- Liam! - szólítottam meg, mire az a szép barna szempár szegeződött rám. Nagy levegőt vettem, majd kisebb lépésekkel siettem hozzá.
A célommal tisztában voltam. A választól félek.
- Kérlek, gyere el velem a zene terembe.
Kérdőn figyelt engem. Ilyenkor másnak is ez lenne a reakciója. Ó kérlek, Liam. Mondj igent..
Enyhén bólintott. Ez az. Innentől minden rajtam múlik. Most már tényleg mindent meg akarok tudni.. és ő az, aki tud mindent.
Megfordultam, majd ő mögöttem jött. Csendben, szokás szerint..
Halkan benyitottam, a mindig nyitva lévő terembe, ami szerencsére üres volt. Táskámat az egyik székre helyeztem, Liam követte a példámat.
A zongora mellett megálltam, lassan Ő is odaért. A zene, ami egyszerűen nem ment ki a fejemből, a papíron, a kezemben van mögöttem. Elé nyújtottam.
- Énekeld el.
Elvette a lapot, majd beleolvasott. Rám, majd újra a lapra pillantott. Szeme szomorú volt. Szólásra nyitotta a száját, de csak enyhén megrázta fejét.
- Spencer.. é-én.. - suttogta, alig hallhatóan. Most már tudom, hogy ismeri. Többet akarok tudni.
- Kérlek..
Egy ideig csend volt. Aztán jobb kezével a zongorának támaszkodott, és bólintott.
Leültem a hangszer elé, felnyitottam. Ujjaimmal végigsimítottam a hangszeren, utoljára Liamre néztem, majd lehunytam a szemem, és megszólalt az első hang.
Liam énekelni kezdett. A hangja, mint egy angyalé. Csodálatos. Valahol mélyen érzem, hogy nem most hallom őt először énekelni..
Hangja a dal végénél néha-néha elcsuklott, de így is tökéletes volt. Lenyomtam az utolsó hangot, és a hang, ami az egész nagy termet betöltötte, eltűnt. Lecsuktam a hangszert, majd lassan felálltam. A dalszöveg már a zongora tetején pihent.
Liam felém pillantott. Barna szemei csillogva néztek rám. Szomorúság, bánat járta át az egész helységet. Némán figyeltük a másikat.
- Liam .. - szólítottam meg - volt köztünk bármi is ?
Liam élesen beszívta a levegőt, szemeit lehunyta. Hirtelen megfordult, felkapta a táskáját, és kiviharzott a teremből.
Sejtelmem sincs, mi történt a múltban. Van közös múltunk? És mi történt kettőnk között?
Akármi is volt, egy dolgot tisztán látok; ennek a fiúnak érzései vannak irántam.
És valahol belül, ezek az érzések viszonozva vannak. Akármi is történt .. én érzem, hogy legbelül szeretem.

( bocsánat, hogy kicsit rövid lett, de azért kaphatok pár komit? :D )

~ Következő részből:
Újból kapcsolgattam a csatornák között, amikor csöngettek. Ki lehet az? 
Lehalkítottam a tv-t, teámat az asztalra tettem, és felálltam. Itthoni ruhámon kicsit igazítottam, hajamat kibontottam a copfból. Akárki is az, ne hülyén kinézve lásson..
Gyorsan a bejárati ajtóhoz siettem, és kinyitottam. A szívem egy pillanatra megállt, amikor megláttam ki az.

12. rész

Heeey emberek. Egy fárasztó hét után, itt a rész. Sokkal később volt tervben, hogy feltegyem, de meggondoltam magam.  Nem akarom foglalni az időtöket. Csak egy rövid bevezető.

Amikor feltettem a múltkori részt, és a 'kis' véleményem, akkor olyan szinten boldog voltam, hogy az hihetetlen. Soha nem volt még ennyi látogatóm. Nagyon köszönöm! ♥
A napokban csináltam tumblr-t, és örülnék, ha páran bekövetnétek itt ! :)
Amúgy mi a véleményetek a Story of my life klipről? Én konkrétan sírtam rajta, de szerintem nem csak én. :D és hallottátok a Little mix új albumát, a Salute-ot? Annyira imádom. Valaki nemtudja, hol lehet majd megvenni ?
ui.: a múltkori rész után, bocsánat, hogy ez kissé unalmas lesz.. ( pár komi után hozom a következő részt. )

Az embereket nem zavarta az, hogy mi szinte földbegyökerezett lábakkal álltunk a baleseti folyosóján. Az orvosok mentek tovább a dolgokra, a betegek ki-be jöttek az ajtón. Minden ment tovább a rendjén,  mi pedig Kellyvel tágra nyílt szemekkel néztük az én drága anyámat.
- Ti meg mit csináltok itt? - kérdezte meglepődve anya.
- Maga mit csinál itt Mrs. Harris? - szólalt meg Kelly. Kicsit lehajtottam a fejem, hogy anya ne lássa, hogy nevetek.. ez olyan volt, mint valami filmben. Anya felhúzott szemöldökkel nézett a szőke barátnőmre.
- Kelly, itt dolgozom. A balesetire vagyok ma beosztva. Spencer, megmagyaráznád mit kerestek itt?
Leblokkoltam. Most mit mondjak? Azt, hogy tegnap este a buliban egy fiú ittas állapotba nagyon megszorította a kezem, olyannyira hogy még most is fáj, aztán meglökött, én pedig a földre estem, utána pedig két fiú megmentett? Mint már említettem, valószínűleg eltiltana mindentől, és a szobámba zárna. Valami olyat kell kitalálnom, amit elhihető.
A fenébe.. nem szeretek hazudni..
- öhm .. táncolás közben, valami részeg idióta ellökött, és egy másik pedig rálépett a kezemre.
Anya érdekesen nézett rám, majd megfogta a jobb kezemet, és azt kezdte vizsgálgatni.
- Gyere beviszlek egy orvoshoz.
Kicsit érdekesen néztünk ki, ahogy anya a kezemnél fogva húz az orvosiba, Kelly pedig szótlanul jön mögöttünk.. de valahogy a kórházban ezt nem nézik hülyén.
Bementünk egy kis vizsgálóba, anya arra utasított, hogy üljek le az egyik ágyra - olyanra, ami a kórházakban szokott lenni -, ő pedig egy másik szobában lévő orvosnak szólt.
Gyorsan vissza is jött. Az orvos pedig nem más volt, mint akit ébredésemkor is láttam. Amikor meglátott mosolyogni kezdett. Szimpatikus.
- Üdv újra Spencer.
- Jónapot.. - a fenébe nem tudom a nevét! Kérdezzem meg? Dehogy! A köpenyén lévő kis névtáblát pillantottam meg.. hogy én mekkora hülye vagyok .. - Mr. Benett.
- Mi történt pontosan? - komolyabban kérdezte, mire elmeséltem neki azt, mit anyának. Csak kicsit kiegészítettem, de a történet ugyan az maradt. A doki megfogta a kezem, és elkezdte vizsgálni. - Nem úgy néz ki, mintha ráléptek volna. - összeráncolt szemöldökkel nézegette tovább a sérülést. Tényleg nem néz ki úgy.. csak piros volt. Biztos tudnék vele zongorázni, meg írni.. ha rájön, hogy nem ez történt.. nekem végem.
- Kapsz egy egyszerű kötést, és felírok egy kenőcsöt. Szerdán gyere vissza, és megnézzük mi a helyzet.
Ezaz! Nem buktam le! És anyán látszik, hogy semmit sem sejt. Ez eddig letudva. Talán tíz év múlva elmesélem neki, hogy pontosan mi történt.. vagy ha valaki tényleg rálép a kezemre.
Mr. Benett rátette a kezemre a kötést, felírta a kenőcsöt, majd kimentünk a rendelőből. Anya összefont karokkal állt előttünk, és kissé mérgesen nézett ránk.. vagyis inkább rám.
Lehajtotta a fejét, megrázta, majd újra ránk nézett.
- Legközelebb ne legyen ilyen. A kenőcsöt megveszem, délutánra otthon leszek.
Bólintottunk, nem igazán mertünk megszólalni. Még mindig ideges. Azt kérte, hogy menjünk haza.. de inkább parancsolta. Elköszöntünk anyától, majd mindketten hazaindultunk, egy idő után külön utakon.

* Másnap *

Tegnap, mikor anya hazaért, még mindig haragudott. Megértem. Nem vigyáztam magamra.. és nem szokott velem ilyen történni, és ezt ő is tudja. Lehet, hogy tudja, hogy nem az történt amit elmondtam neki? Remélem valamelyik bandatag nem kereste meg titokban..
Anya általában kora estig dolgozik, de ahogy sejtem miattam jött haza előbb. Óránként leszedte a kötést, és mindig újra bekente. És ez így ment egész nap..
Ma reggel korán felkeltett, hogy ne felejtsem el bekenni a kezem, majd elment dolgozni. Hétfő van, engem nem engedtek ma suliba, anya dolgozik, és apa is. Szóval, ma egyedül maradtam.
Anya reggeli figyelmeztetése után, próbáltam visszaaludni, de fél óránként hívogatott, hogy megcsináltam-e amit kért. Komolyan, tegnap annyiszor lett bekenve a kezem, hogy mára már nem is fáj. Visszatettem a kötést, és megint nem tudtam mit csinálni. A tanulás mellett döntöttem, de azzal is hamar végeztem.
Kerestem magamnak valami ebédet, de eszembe jutott, hogy nem is reggeliztem, ezért a csokis müzlit választottam. Közben elgondolkoztam, hogyan lehetett az, hogy kihagytam a reggelit.. pedig mindig, mielőtt neki állok készülődni reggelizek. Ma előbb készülődtem el. Ilyenekhez hasonló dolgokon gondolkoztam, amikor eszembe jutott, mit akarok csinálni; zongorázni. Olyan régen játszottam, és hiányzik.
Felmentem a könyvtár szobába, de mielőtt leültem volna a szoba egyik sarkába mentem, ahol az zene kották vannak. Kihúztam a fiókot, és a sok zene tárult elém. Kivettem őket, és mindegyikbe kicsit belepillantottam.
Mind olyan unalmas.. a legtöbb olyan, amit a zenesuliban, és a zenetanárok tanítanak. Egy idő után unalmas, a híresebb zongoradarabok, amiket sokan ismernek.. nem akarok most ilyet játszani. A következő fiókban kicsivel kevesebb kotta volt, de ezek kézzel írtak. Várjunk csak.. ezeket én írtam! Amióta rendesen tudok zongorázni, azóta írtam pár dalt. Nem nagy szám, de örömömet leltem benne. Belenéztem mindegyikbe, de még nem döntöttem.. nagyon érdekel, mi van az utolsó fiókban..
Kihúztam az utolsót.. Itt csak két dalszöveg volt. Felemeltem mindkettőt.. A többi saját zenémre halványan emlékszem, de ezekre miért nem?
Megfogtam ezt a kettőt, és a zongorához vittem. Találomra magam elé helyeztem az elsőt, megnéztem az első hangot, és játszani kezdtem.
Valahonnan annyira ismerős.. Nem tudom honnan, de ismerős.
A zene végénél, mikor egy pillanatra behunytam a szemem, egy kép tárult elém. Ebben a pillanatban a játékot abbahagytam, és a fejemben lévő emlékre koncentráltam.
Liam volt az. Egymás mellett ültünk a zongoránál, én játszok, közben nevetünk, jól éreztük magunkat. A másik kép, egy teljesen más emlék.. ugyan ebben a szobában, a földön fekszünk, és egymást nézzük.
És ennyi. Ennyit láttam. A zenét szépen lassan befejetem.. és még mindig az előbb látottakra gondoltam.
Biztos vagyok benne, hogy Liam volt az! Annyira vagyok ebben biztos, hogy az én nevem Spencer Jillian Harris.
A másik kottát nézegettem, közben magam elé helyeztem. Ehhez dalszöveg is volt. A cím fölé valami volt írva.. de mivel át volt firkálva, semmit többet nem tudok a dalról. Csak azt, hogy van szövege.
Kicsikét gyorsabb dal ez, mint az előző - csak egy kicsit -, de a hangulata hasonlít az első dalhoz. Ismerős valahonnan.. de szintén nem tudom honnan.
Megfogtam mindkettő dalt, és a szobámba siettem velük. Letettem őket az asztalra, közben egy radírt kerestem. Tudom, hogy ezzel nem derítek ki sokat, de megpróbálom. A második lap tetején lévő firkát erőteljesen radírozni kezdtem.. de semmi. Semmit nem segít!
Leporoltam a lapról a maradványokat, majd még erősebben radírozni kezdtem.. És sikerült! Egy kicsit, de sikerült. Összehúzott szemekkel figyeltem, azt a két betűt. - L + S - olvastam le magamban.
Mik ezek a betűk? Mit jelentenek? Biztos valami rövidítés.. van egy tippem.
Ráadásul folyton csak Liam járt a fejemben.. és az az emlék.. lehet, hogy köze van a dalhoz? Lehet, hogy köze volt hozzám? Meg kell tudnom!

11. rész

Heey. Most korábban hoztam a részt. Feltettem az új fejlécet, és a kinézetet is kicsit megújítottam. És remélem nem gond, hogy Spencer karakterét megváltoztattam Emily Rudd-ra!:) 

Írtam egy 'kis' véleményt. Azt ezzel a résszel együtt teszem fel, és szeretném, ha elolvasnátok, és ti is megírnátok a véleményetek! KATT !
Előre is, boldog haloweent mindenkinek!:D
ui.: ezer fölött van a megtekintés. juhúú!:D

Louis, és a névtelen srác jött ki sietve a hátsóajtón, ahol nemrég engem ' kihúztak '. Azt hittem, hogy valami fontos dolguk van itt valakivel.. az a fontos dolog én voltam. Szinte egyszerre értek ki ajtóból - vagyis inkább kiestek - , és a fejükkel nézegettek mindenfele, majd tekintetük megállt rajtam, ahogy a földön fekszem, majd Zaynre, és a kicsit arrébb álló bandára pillantottak.. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem idegesek. Mert azok. Louis a legjobb fiú barátom, tudom, ha valami baja van, de a másik srác.. még a nevét sem tudom. De akárhányszor csak találkozok vele, folyton fura érzésem van. Végül is, öve az a bizonyos barna szempár amivel álmodtam.. és akárhányszor erre gondolok, előjön a szeretett fejfájás. Nem elég, hogy az egész testem fáj, most a fejem is! Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok.
A két fiú elindul. A névtelen srác elhalad előttem, oldalról egy pillanatra rám pillant, majd élesen beszívja a levegőt, és a bandához siet, ahol már Zayn is ott áll Zack mellett. Louist pillantom meg magam mellett, ahogy leguggol, és megfogja a kezem.
- Jól vagy? - kérdezi aggódóan. Bólintok.
- Mi a franc folyik itt?
- Ezt én is kérdezhetném. - mondja, majd felsegít, és az ismeretlen srác nyomába siet, aki már elkezdett kötekedni a bandával.
Zayn elé lép, és kicsit meglöki, majd egymást kezdik lökdösik.. már szinte verekedtek, amikor Zack, és Louis félbeszakította őket.
- Na, nyugi. - kezeit a két fiú közé tette - egy csaj miatt verekedtek? - csodálkozott Zack, majd mintha leesett volna neki valami - Hé, Liam, barátom! Mi van veled? - látszik, hogy ő is teljesen részeg.. de várjunk csak! Egy nevet mondott! Azt, hogy Liam! A titokzatos srác neve Liam!
- Nem vagyok a haverod! - szólalt meg mérgesen, majd Zayn felé fordult - Szállj le róla! Ha még egyszer meglátom, a közeledben.. - nem fejezte be a mondatot, csak jelzett Louisnak fejével. Louis rám nézett, egy ' ideje menni, vagy baj lesz ' nézéssel mielőtt elindult. Mellé siettem, előttünk pedig Liam ment.
Miután Zayn-ék látóteréből kikerültünk, a fiúk sietni kezdtek. A parkolónál jártunk. Gondoltam, hogy Louis kocsija felé megyünk.
A két fiú előre, én pedig hátra ültem, középre. Liam a vezető ülésre szállt be.. de mintha valami megrémítené. Louis mellette ült, és kérte, hogy induljunk. De Liam nem indította el a kocsit. Nem forgatta el a kulcsot, még a kormányhoz se nyúlt.. csak rémülten nézett. Louis egy nagyot sóhajtott, kiszállt, és helyet cserélt Liammel. Ez meg mi volt?
Elindultunk, és egyikünk sem szólt semmit. Legjobban az én szívverésem hangzott a kocsiban. Mit akart velem csinálni Zayn? Ha ők nem jöttek volna.. valószínűleg bántott volna, esetleg rosszabb. De most legjobban a kezem fájt. És kissé a fejem..
Egy piros lámpánál megálltunk. Most már tényleg tudni akarok mindent. Most, vagy soha Spencer!
- Mi a fene történt itt? - szólaltam meg kissé hangosabban..
- Spenc.. nem fontos. - mondta Louis.
- Nem fontos? Majdnem bántott! Oké, az én hibámból, de honnan tudtátok, hogy ott vagyok? Van még valami amit tudnom kell?
Louis ismét sóhajtott, majd Liam felé fordult.
- Liam..
- Nem! - tiltakozott.
- Tudnia kell!
- Nem! Ha még százszor megkértek rá, akkor is nem lesz a válaszom! - a lámpa átváltott zöldre, mentünk tovább. Louis az utat figyelte, Liam az ablakból kifelé bámult, én pedig.. hátra dőltem az ülésen és idegesen kifújtam a levegőt.. miért? Miért nem tudhatok meg mindent?
Legszívesebben most sírnék. Bőgnék. Hogy lehettem ekkora hülye? Nem hallgattam a barátaimra.. ha okosabb lettem volna, akkor nem megyek bele Zayn játékaiba. De a barátaimnak meg le kellett volna erről beszélni.. vagy.. meg akartak leckéztetni. Hogy ne bízzak ilyen emberekben. Könyörgöm, nem is emlékeztem milyen volt Zayn! Ajj.. igazuk van, tényleg nem értek semmit. De ez még mindig nem csak az én hibám.. ha nem mondanak el mindent, ne csodálkozzanak.
A fejem egy pillanatra erősebben kezd fájni, lehunyom a szemem. Ekkor egy kép villan be előttem. Liam, és Zayn volt az. Szinte ugyan úgy, mint nemrég, balhéztak. Majd egy másik kép, ahol már futunk. Kinyitom a szemem, a fájdalom eltűnik fejemből. Ez meg mi volt? Mindegy, ez most egyáltalán nem érdekel.. inkább azzal vagyok elfoglalva mit mondok a szüleimnek? Eléggé hülye állapotba vagyok. Baloldali ülése csusszanok, és az ablaknak hajtva fejem, gondolkozni kezdek; apa biztos hogy nem alszik még ilyenkor, mivel megtalálta azt a régi ' hangszerét ' , gondolom most tovább keresett mindenféle szuvenírt. Ebben biztos elfáradt, és most gondolom megnézi a kedvenc filmjeit. Anya pedig próbálja nézni a filmet, megunja, és elmegy a konyhába, vagy olvasni. Tuti észrevennék ha valami bajom van. Ki kell találnom valamit..
A visszapillantó tükör felé nézek egy pillanatra.. ismét az a barna szempár néz rám. Vagyis Liam. A visszapillantó tükörben nézzük egymást. Megint az a fura érzés.. Gyorsan visszacsusszanok középre, és a két fiú közé hajolok.. vagyis inkább Louis felé. Megvan az ötlet.
- Louis, vigyél el Kellyhez.
- Mi? Mindjárt nálatok vagyunk. Miért?
- Nem akarok így találkozni anyáékkal. Kérlek!
- Oké.
A már örökké valóságnak tartó kocsikázás után, nem nálunk, hanem Kelly háza előtt parkoltunk. Louis írt neki, hogy jöjjön ki a ház elé. Ahogy ismerem a barátnőmet, kell rá várni pár percet, amíg összekapja magát. Louis egy pillanattal előbb szállt ki mint én és Liam. Mi ketten szinte egyszerre jöttünk ki az autóból. Megvédett.. Liam megvédett.. egy köszönettel tartozom neki. De miért nem merem? Itt van tőlem egy köpésre. Gyerünk Spencer!
- Liam.. - szólítottam meg halkan, de meghallotta. Magas termetével nézett le rám. - Köszönöm.. hogy megvédtél.
Mintha halványan elmosolyodott volna. De miért nem válaszol soha nekem? Csöndes egy fickó. Hátrafordultam, és Louis felé mentem.
Mikor mellé értem, Kelly pont akkor jött ki az ajtón. Pulcsiját kicsit jobban összehúzta magán, és lassan jött le felénk.
- Mi történt? - kérdezte. Mintha már kicsit sejtené mi is történt.. biztos sejti.
- Kelly.. - szomorúan néztem rá, mire komoly tekintete meglágyult. Megtört a jég, és megölelt, szorosan. - annyira sajnálom.
- Ne sajnáld. - elengedett - Mi is hülyék voltunk. - biccentett Louis felé, kicsit mosolyogva.
- Szüleid itthon vannak?
- Anya alszik, apa meg a tesómmal ment kirándulni a hétvégére.
Louis felé fordultam.
- Figyelj.. köszönöm. Mindent köszönök. - megöleltem.
- Jól leszel? - suttogta a fülembe.
- Persze.. menjetek haza. Majd holnap beszélünk. - elbúcsúztunk, majd Liammel elhajtottak. Kellyvel maradtunk, kint az esti utcán.
- Ha nem zavarok ... - félbeszakított.
- Aludhatsz itt. - nevetett - ha mindent elmesélsz.
Tipikus Kelly. Valamit valamiért. Mindenképp elmondtam volna neki a dolgokat.
Bementünk házukba, ő pedig a szobájába irányított. Elmentem zuhanyozni - kiismerem már magam náluk - , ő addig beszélt az anyukájával. Nem bánja, ha itt alszok, de jobb ha tudja. Gyorsan kész voltam, kimentem a szobámba lévő barátnőmhöz - persze előtte kölcsönvettem egy pólóját, amit felvettem -, aki már az ágyán ülve várta az esti mesét.
Elmondtam neki mindent. És körülbelül ezerszer bocsánatot kértem azért, amiért hülyén viselkedtem.
- Várj.. hogy került oda Liam? - kérdezte amikor a történet végére értem.
- Hát, az egy jó kérdés. Lehet Louis segítséget kért tőle.. de mindegy is, a lényeg, hogy kibékültünk. - rámosolyogtam, de neki nem volt olyan nagy boldogság az arcán. Szőke hajába beletúrt, majd olyan ' szeretnék valamit ' mosollyal nézett rám.
- Apa azt mondta, hogy írni fognak a tesómmal. Nembaj, ha megnézem? - megráztam a fejem, ő pedig gyorsan az íróasztala előtti székre pattant, és felnyitotta laptopját.
Én addig küldtem egy üzenetet anyának, hogy ma Kellynél alszok, de a biztonság kedvéért, hogyha esetleg nem nézi a telefonját, apának is írtam. Vissza jeleztek mindketten, szóval nem lesz gond. Egy hatalmas sóhajra lettem figyelmes. Kelly a laptopja kijelzőjét bámulja, nagy szemekkel. A gép fénye arcára világított, és így észrevehető volt, hogy szeme könnyes. Odasiettem megnézni, mégis mi a gond.
A Facebook volt megnyitva, az üzenőfal.. és egy kép. Louis és Eleanor. Egy közös kép.
Kelly szeme már teljesen könnyes volt. Megfogtam az egeret, gyorsan bezártam az ablakot, és lecsuktam a laptopot. Egy széket húztam Kelly mellé, aki még mindig nem szólalt meg.
- Miért nem vagyok elég? Miért jobb ő mint én? - és itt már sírt. Magamhoz öleltem, és hagytam, hogy kisírja magát.
Sejtettem, de eddig a pillanatig nem voltam biztos ebben. Most már igen. Kelly szerelmes Louis-ba.
Mikor eshetett bele? Három éve vagyunk barátok.. először nem is igazán kedvelték egymást, aztán végül mi lettünk a ' mester hármas ' . Komolyan, mikor történhetett ez? Kellynek volt pár barátja.. de egyik miatt sem volt még ilyen, mint most Louis miatt. Ez nem egy pillanatnyi érzés.. teljesen belezúgott.
Mikor már kicsit lenyugodott, megtörölte szemét, és mondta, hogy menjünk aludni. Azt mondta ennyi elég volt mára. Hát, még egy ilyen bonyolult hetet nem kívánok, az biztos.

Reggel én voltam az, aki előbb kelt fel. Ránéztem a telefonomra.. fél tizenegy van. Még éjfél előtt elaludtunk, szóval több mint tíz órát aludtunk? Olyan mintha, csak öt perc lett volna.
Még fáradt vagyok.. visszafekszem. Most olyan könnyen eltudnék aludni. És sikerült is volta, ha Kelly nem fordult volna egyet.. ezzel nincs semmi gond. Csak ráfeküdt arra a kezemre, ami fájt.
Egy nagyot kiáltottam, mire felébredt.
- Spenc, ne haragudj! Nagyon fáj? - kérdezte.
- Eléggé.
- Menjünk be a balesetire. - mindketten felpattantunk, és míg Kelly gyorsan lezuhanyozott, én keresek magamnak egy ruhát. Biztos nem haragszik meg, ha kölcsönveszem az egyik fehér pólóját, meg az egyik farmerját. Miközben a nadrágot húzom fel, egyre jobban fáj a karom. Lehet egy kézzel felvenni a nadrágot? Próbáljuk meg.. nem, nem lehet. Fájdalmakkal, de sikerült felöltöznöm. Tegnap esti cipőmet felveszem, és a bőrkabátomat. A táskámból kiveszek egy hajgumit, és kész is vagyok. Nem is lett olyan rossz ez az öltözék.
Kelly pont akkor jött ki a fürdőből, amikor én végeztem. Ahogy látszik, ő bent öltözött fel.
Elköszöntünk Kelly anyukájától, majd elindultunk a kórház, baleseti osztályára. Tőlünk kicsit messzebb van a kórház, de Kelly-ék házához közel. Hmm.. Kelly nincs ma beszédes kedvébe.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen.
- Akarod, hogy beszéljek.. - félbeszakított.
- Spencer, nem! Nem akarom, hogy tudja.
Szóval ennyi volt ma a beszélgetés.. Tényleg nincs jó kedve. És tényleg, komolyan szerelmes Louisba. Talán Louis is .. Nem! Nem szabad intézkednem. Kelly azt akarja, hogy ne tudja meg senki. Nem vagyok pletykás, soha sem voltam az. Meg kell próbálnom titkolni ezt Louis előtt. Ebben csak az a nehéz, hogy hármunknak egymás előtt nincsenek titkait. Mindent elmondtunk a másiknak.
Gondolataimat félretettem, mikor a kórházba értünk.
A balesetinek külön bejárata van, arra mentünk. Már nem sokan voltak, általában a legtöbben korán reggel jönnek. Beléptünk az ajtón, pár lépést tettünk a folyosón, és egy ismerős arccal találkoztunk. Akivel semmi kedvem nem volt találkozni.

komizzazok, pipáljatok. örülnék pár hosszabb kominak. :)

vélemény nyilvánítás ..

Szóval.. A rész mellett, még kiteszem ezt. Örülnék, ha ezt elolvasnátok. Biztos vannak az olvasók között Larry Shipperek, esetleg akik Eleunorosok.( vagy Calderic-ek ) Nos, én egyik sem vagyok - és ez nem csak erről a két dologról szól -, de már olyan szintem elegem van, az emberek hülyeségéből, hogy szeretném megosztani veletek a véleményem.
Facebook-on egyes oldalak bejegyzéseihez akartam írni, de semmi kedvem leállni ott veszekedni. Maradt a blogom.

Akkor kezdjük a dolgokat;
- A Larry Shippereket mindenki a pokolba kívánja.. miért, ők nem ugyan olyan emberek, mint mások? De igen. Miért kell őket bántani? Leszólni? Csak azért mert hisznek Larryben.. Ismétlem, én nem vagyok az, de Harry és Louis régi nagy barátsága, nekem is hiányzik, és ezzel szerintem nem csak én vagyok így.
- A másik csapat, vagyis inkább a Larry-s csapat ellensége, azok akik Eleunor pártját fogják. Oké, együtt vannak. Nem zavar a kézfogásuk, mert a barátommal mi is hasonlóan fogjuk egymás kezét mikor megyünk az utcán. De az azért kicsit fura a kapcsolatuk.. Mármint, Louis régi barátnőjével Hannah-val hogy bújtak egymáshoz a közös képeiken, de egyetlen egy azokhoz hasonló Eleunoros képet nem láttam. Na jó, egy-kettő talán van, de akkor is. És néha kicsit feltűnően ' keresi ' El a kamerákat, elutasítja Louis ölelését, meg ilyenek. Nem szólóm le ezzel őt - mondjuk Elt kedvelem a legkevésbé, de nem utálom - , csak érdekes ez az egész.
Addig nem meleg Harry és Louis, amíg ők ki nem jelentik - és még mindig Nem vagyok Larry Shipper ! - , és addig Eleunor létezik, amíg Louis és El azt nem mondja hogy ' szakítottak ' , vagy ' kamu volt az egész ' . Nem hiszek az idióta pletykáknak.
Az Eleunorosok ne bántság a Larry shippereket, a Larry Shipperekek ne bántják az Eleunorosokat! Ennyi !

- A folytatás; Zerrie.
Több mint egy éve vagyok directioner, és a Little Mix-t nem az 1D által ismertem meg. A Little Mix-ről nem az jut eszembe, hogy ' Perrie, Zayn barátnője ' , hanem az , hogy ' ők az a csapat, akik az angol x factorban történelmet írtak, és csapatként megnyerték a versenyt 2011-ben. ' Perrie számomra példakép, - csak úgy, mint a többi lány - egyszerűen imádom. Az egész csapatot!
Lehet, hogy Zayn híresebbé tette őket.. és akkor mi van? Nem ez volt a célja! Az a négy lány tehetséges. Ne bántsátok őket, mert Zayn és Perrie tényleg szeretik egymást.
A másik.. valamelyik nap láttam egy gift-et, ahogy Perrie a kezét rázza maga előtt ( vagy valami ilyesmit. ) Édes istenem.. abban a pillanatban olyan hátast dobtam az ágyra, hogy az hihetetlen.. KÖNYÖRGÖM, AZON A KEZÉN NEM AZ ELJEGYZÉSI GYŰRŰJE VOLT, és tudjátok ilyet a rapperek szoktak csinálni.. vagy nem? Perrie mindig hülyéskedik. Ezt is annak szánta. De az nem az a keze volt, amin a gyűrűje van!
Perrie-t szólja le mindenki.. Teljesen oktalanul! Rajta és Zayn-en tényleg látszik, hogy szeretik egymást! A következő miatt bocsi az Eleunorosoknak; Nézzetek rá Eleanor és Louis kapcsolatára, a közös képeikre. Most pedig Perrie és Zayn képeire, és kapcsolatára. Na? Látjátok a különbséget?
Fejezzétek be a bántásukat. Ugyan olyan szerelmes pár, mint sokan mások. Csak ők híresek.
És attól még, hogy - majd jövőre valamikor, gondolom - összeházasodnak, itt maradnak nekünk. Nem mennek sehova, ugyan az a Zayn, és Perrie lesznek. Mindketten boldogok. És ennek nekünk örülni kéne. Nem? De igen.

- Következő; Sophiam vs. Payzer.
Nem is tudom, hogy ezt hol kezdjem. Ott, hogy én bírom Sophia-t.
De azt hiszem mégis ott kell kezdenem, amikor Liam és Danielle szakított. Még Májusba. Május óta nincsenek együtt, de sokan még mindig azt akarják, hogy együtt legyenek. Én is szomorú voltam, de hát az ő életük, az ő dolguk. Sajnáltam, hogy szakítottak, tényleg nagyon aranyosak voltak együtt. De mint ahogy az előbb leírtam, ez tényleg az ő dolguk volt. Nem a rajongóké. Nem mondhatjuk meg, hogy ' ti most együtt maradtok! ' . Barátok maradtak, ami szerintem jó. Dani twitteren is nagyon aranyosan válaszolt az emberkéknek, akik bármi Liam-el kapcsolatos dolgok írtak neki. Ez az egyik, amiért nagyon bírom. Payzernek vége lett, és ismétlem, nem a mi dolgunk.
Mindenki számíthatott rá, hogy egyszer mindkettejüknek lesz majd másik. Liamnek lett, méghozzá Sophia Smith. Oké, először én sem kedveltem, és mindenki bántotta, stb. Aztán miután Liam kiírt valamit twitterre, mindenki megbánta, hogy bántotta Sophiat.
Komolyan, nem is értettem mi értelme volt ennek? Mármint annak, hogy mindenki bántotta szegény lányt.. Mit tett? Az a baj, hogy szereti Liam-et? Nem kell elhinni a buta pletykákat. Sophia tudja, hogy Liam-nek sokat jelentett Dani, és elfogadja. Ez miért baj?
Valamelyik nap az egyik rajongói oldalon találtam egy képet. Angolul volt rajta a felirat, magyarul megjegyeztem. Szóval ez állt rajta:
' Riporter: Randizol valakivel?
 Danielle: Igen, egy Liam nevű fiúval.
 Sophia: Liam-el, a One Direction-ből. '
Nem akarok ezzel megbántani senkit, és bocsi a nagybetűért - megjegyzem újra, nagyon bírom Danit, és Sophia-t is - , DE MILYEN RIPORTERNEK NYILATKOZTAK ŐK KETTEN, ÉS MIKOR? KOMOLYAN, EL KELL HINNI AZT, AMI EGY KÉPEN VAN? MERT VALAMI 12 ÉVES SZERKESZTETT EGY ILYEN KÉPET? Nem gondoltam, hogy az emberek tudnak ilyen hülyék is lenni. ( Ismét bocsánatot kérek. )
Ma pedig a következő dolgot láttam; egy rajongó írt Liamnak pár mondatot, és az egész összegezve annyi, hogy Liam a legjobb. Liam erre válaszolt egy köszönöm-öt. És megint kezdte mindenki, hogy szakítottak. Emberek, Sophia nem csalta meg Liam-et. Liam és Sophia most sem szakítottak - ameddig ők meg nem erősítik addig ilyet el nem hiszek - , Liam csak megköszönte amit az a rajongó írt. Válaszolt neki. Gondolom sok ember vágya, hogy válaszoljon neki valamelyik fiú. Liam most ennek a bizonyos rajongónak köszönte meg amit róla írt. És mielőtt bárki belém kötne, az az emberke első sora magyarul úgy volt, hogy ' Liam szinglin is a legjobb. ' Bizony, Liam mindenhogy jó - ezt hülyén fogalmaztam meg, sorry -. De ez nem azt jelenti hogy szakítottak..
Ezzel a témával kapcsolatban, az utolsó amit akarok mondani ; Sophia bulizós képei.
Leszóljátok a képeket? Azt, hogy bulizni jár? Miért, akik leszólják, nem szoktak bulizni? Nem követtek el hülyeségeket? Gondolom igen.
Danielle-nek is vannak hasonló bulizós képei.. őt miért nem szóljátok le? ( mielőtt bárki bármit sokadszorra megjegyzem, hogy nagyon bírom Danit ! )
Sophia ugyan olyan ember mint mi, ugyan olyan érzésekkel. Miért kellett bántani? Valószínűleg azért nem mosolygott az utcán..
Egyik nap azon gondolkoztam, mikor jön el az, amikor az oldalakon olyat látok, hogy 'Sophia miért nem ment el Liam-hez Ausztráliába?' Perrie találkozott ott Zayn-el, mert a Little Mix oda utazott. Eleanor csak úgy elment Louishoz. A családtagok elmentek a bandához. Sophia nem.. miért is? Azért, mert nagyon sokan bántottak - tisztelet a kivételnek - , szerintetek, úgy mégis, elmert volna menni Liam-hez? Ha a helyébe lennék, ezen elgondolkoznék.
Nem értem minek kellett bántani.. mindenkinek van véleménye. De ez az ő életük.

- Az utolsó, ami lehet nem lesz annyira hosszú;
Próbálom ezt az egészet átlátni értett gondolkodással; arra jutottam, mint sokan mások, hogy már nem vagyunk egy család. Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ' nem leszek többé directioner! ' Ezt a mondatot meg sem próbálom kimondani. Ezt a mondatot soha nem fogok kimondani! ( és azt sem, hogy ' nem vagyok többé mixer! ' - mert az vagyok ) Úgy szeretem őket, ahogy vannak. Még ha megváltoznak, vagy akármilyen botrány van, akkor sem pártolok el tőlük. Ennek a családnak lehet, hogy vége, de a rajongóságunknak nem.
Ők örülnek annak, hogy ilyen összetartóak vagyunk, nem veszekszünk, stb. Aha. Ha tudnák mi folyik a legtöbb oldalnál..
Néha úgy érzem magam, hogy leszedem a posztereket, kitörlöm a képeiket, mert elegem van! De nem. Mert nagyon szeretem őket. Miattuk nem sírtam sokat. Ők mindig felvidítottak. És nem belőlük van elegem. Hanem abból, amit a legtöbb fan művel.
Olykor-olykor már azon kapom magam, hogy fel sem jövök Facebookra, nem akarom látni a rajongói oldalakat, nem akarom látni, hogy melyik oldal kit/mit szól le, a sok ember véleményét. TISZTELET A KIVÉTELNEK. Vannak normális, érettebb gondolkodású emberek, és jó oldalak, amiket szeretek, és nem utálkoznak. Szívesen mondanék példát, de nem akarom, hogy ebből is baja legyen az embereknek.

Ezzel az egész szöveggel nem azt akarom kifejezni, hogy mit utálok, és mit nem. Nem akarok befolyásolni senkit, hogy szeresse azt, akit utál. Semmi bajom azzal, hogy valaki példaképének tartja Elenort - vagy esetleg valaki mást - . Csak a véleményemet írtam le. Teljesen őszintén. Felőlem jöhetnek a komik, hogy ' nem értek egyet ' stb. Az internet arra is van, hogy a saját véleményünket valamilyen formában kifejtsük. És, ha egyesek annyira ' felháborodnak ' ez miatt, és nem akarják a blogomat olvasni, rajta. Rosszul esne, igaz.. de ez a véleményem. És az mindenkinek van, nem igaz? Mindenkinek!!!

Összegezve, mielőtt valaki félre ért valamit;
Nem vagyok Larry Shipper, se semmilyen Shipper! - én csak Zerrie-s vagyok. - Eleanort nem kedvelem, annyira, de Nem utálom. Danielle-t, és Sophiat nagyon bírom, és nem utálom egyikőjüket sem.
Egyik párt sem kell - kéne - bántani, még ha Larry-s akkor se! A pokolba meg főleg nem kéne kívánni.
És ez a szöveg nem csak a barátnőkről szól!

Örülnék ha ezt elolvasnátok. Még a véleményeteket is leírhatjátok azzal kapcsolatban amit leírtam. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan gondoljátok ti ezt az egész, kissé bonyolult helyzetet. Még akartam írni egy-két dolgot, de most ennyi elég lesz.
Azért viszont szomorú lennék, ha a vélemény nyilvánításom miatt nem olvasnátok a blogom .. ( ez azokra vonatkozik akik olvassák. )
Köszönöm, hogy ezt elolvastátok.. várom a ti véleményeteket ! :)
( ui.: bocsi, a helyesírási hibák miatt, ha találtok. )