15. rész

Sziasztok emberkék. Csodák csodájára ma tudok feltenni részt, gondoltam ismét megleplek titeket. Remélem tetszeni fog, és ismét kapok pár komit. :) 
Aki még nem látta, ismétlem lessétek meg a másik blogom Katt ! :)


Ismét elment.. miért hagy egyedül mindig ?

Nem hittem volna, hogy tényleg ez lesz, de órákon át, csak ezt a felvételt nézem.
Boldognak látszok rajta. És Liam is. Így még soha sem láttam. Olyan, mintha nagyon ismerném.. és ez szerintem így van. Mintha most ismertem volna meg, de mégsem.. ez a felvétel után, úgy érzem, hogy körülbelül ezer éve a barátom. De még milyen barátom..
Még egy kérdés merült fel bennem .. miért hiányzik ?

Vissza kell adnom neki ezt a lemezt. Nem akarom, hogy anya véletlenül azt lássa, hogy ezt nézem, vagy esetleg megtalálja, a másik ok, pedig hogy ez az övé.. ő csinálta.
Rosszul érezném magam, ha itt maradna. Esetleg tönkretenném.. erre nem látok sok esélyt, de bármi lehetséges.
Honnan a fenéből tudjam meg, hogy hol lakik?

Amikor már körülbelül ezredjére néztem meg a felvételt egy részre különösen figyelek.. Liam hátulról vesz, én pedig boldogan ugrálok, sétálok előre, közben néha-néha hátrafordulok felé. Házak között sétálunk egy utcán, majd megállunk, és egy ajtó felé lépkedünk a lépcsőkön. Hallatszik, hogy Liam keresgéli a kulcsokat - már ezerszer megnéztem, szóval tudom mi mikor jön - , közben elfordítja a kamerát az ajtó mellé, a falhoz.. várjunk csak! Ott van a ház címe!
Most nagyon szerencsésnek érzem magam. Egy ötlettől felfelé fordulok a plafon felé, és egy köszönömöt tátogok.

Gyorsan felfutottam, átöltöztem. Felvettem a dzsekim, majd kiléptem a szabadba, és bezártam az ajtót. Az ég kicsit kitisztult, de csak egy picit. Legalább nem esik.
Akkor emlékezzünk vissza arra a címre.. nincs messze, annyira. Remélem.
Merre is kell menni? Végig a mi utcánkban, utána jobbra, majd balra, egyenesen, jobbra.. vagy balra? Mi is volt az utca cím?
Arra emlékszem, hogy valami 26-os számú ház. És a videón a sarkon volt egy bolt, onnan pedig balra. Azt hiszem..
A boltot megtaláltam, a mellette lévő két háznak a számát keresem.. balra harmincas számok vannak. Akkor biztos a másik utcában van.
Odaértem az a bizonyos ház elé. Nagy levegőt vettem, felmentem a lépcsőkön, és becsöngettem. Minél előbb túl akarok ezen lenni..
Nyitódott az ajtó.. Egy szőke hajú nő nyitott nekem ajtót.. eléggé meglepett arccal, mégis mosolygott egy kicsit.
- Spencer? - meglepődve kérdezte - Mit csinálsz te itt?
- É-én csak.. visszahoztam ezt Liam-nek. - a zacskót felemeltem, és tartalmát megrezgettem.
- Gyere csak be. - jobban kinyitotta azt ajtót. Halványan mosolyogtam és bementem.
A ház nagyon otthonos volt. Rengeteg kép volt a falom.. Hé! Ezeken a képeket rajta van Liam! Akkor biztos ő az anyukája.
Liam anyukája a konyhába invitál. Nagyon kedves, itallal kínált, és az állapotomról kérdez. Beszélgetek vele egy keveset, de valamit kihagytam. Azt, hogy nem vagyok együtt Liam-el, és nem emlékszek semmire.
Talán ez lesz a kulcs másik fele, és most minden titok fényre derül. Ha nem mondom el az igazságot - akármennyire is rosszul fogok érezni magam emiatt - , talán többet fogok megtudni. Talán.. remélem.
- Nem gondoltam, hogy megfogsz neki bocsátani. Azt hittem elfogod küldeni, ha felébredsz. De reménykedtem benne, hogy nem. Nagyon örülök, hogy felébredtél, és végre újra látlak. - beszélt boldogan.
Megfogok neki bocsátani? Elküldeni? Mi a fene történt?
Mosolyogva bólogattam. Ez az Spenc, eddig jól csinálod.. nemsokára tudni fogsz mindent.
- Liam elment valahova.. mostanában sokat mászkál el. Nem mondta meg hova meg, de látom hamarosan öt óra, nemsokára itthon lesz. Megvárod a szobájában? Még a megszokott helyen van fent.
- Azt hiszem. - utoljára egymásra mosolyogtunk, és felmentem.
Melyik lehet a szobája? Van itt fent több is.. Gondoljunk a videóra.. egy szürke színű szobát keresek.
Nézzünk be az első szobába.. nem ez nem az. Itt kék a fal színe.
Következő.. nem, ez egy fürdőszoba.
Biztos, hogy az utolsó lesz. Már csak ez van itt fent.. és talált.
Beléptem a szobába.. az ajtó előtt ablakok voltak, balra egy kétszemélyes ágy, azzal szemben pedig egy szekrény. Pont mint a felvételben. Ezeken kívül voltak még képek a falakon, pár polc..
Lehet, hogy most gonosz leszek.. de kicsit átkutatom a szobáját.
Rossz érzés tölt el, miközben a ruhái között turkálok.. a bűntudat. Nem kéne ezt csinálnom. Soha nem tettem ilyet. De most muszáj.. soha nem mond el nekem senki semmit.
A szekrényében nincs semmi sem. A polcokon sincs semmi ' nyom ' .
A nyomozós filmekben mit csinálnak a szereplők?
Minden fiókot átkutatnak. ✔
A polcokat. ✔
Az ágyat átnézik. ✔
És az ágy alatt is körülnéznek.. lefekszem a földre, és benézek az ágy alá. Egy nagy fekete doboz. Ez lesz az!
Kihúzom, leveszem a tetejét.. és teljesen meglepődök.
Képek. Rengeteg képek.
Rengeteg kép, amin én is szerepelek.
Ezek az emlékkönyveimből vannak!
Elcsodálkozok a sok képen.. ezek szerint Liam tüntette el őket? Nem, az nem lehet..
Eddig azt hittem anya volt az. Esetleg én, csak nem emlékszem rá.. Nem bírom elhinni, hogy ő volt az. Ő tette..
A szemeim könnyekben úsznak, de egyet sem engedek ki. Nem láthat meg így Liam anyukája.. már ideje mennem. Ha így haladok, Liam-el is összefutok.
Az utolsó kép alatt volt valami.. felemelem a fotót - amin egyébként Louis, Kelly, Liam, és én vagyunk - , és azt utoljára megnézem. Elteszem a zsebembe a kisméretű képet, majd visszanézek a doboz aljába.
Ennél jobban már nem tudok meglepődni.. de, mégis. A nyakláncom volt ott.
Az a nyaklánc, amit otthon nagyon kerestem, és ami egy képemen volt.
Felemelem, és nézem a gyönyörű kristályszív alakú nyakláncot. Egy kósza könnycseppet nem sikerült megtartanom, akaratlanul is arcomon hullik le, és a földön landol. És ezek a könnycseppek lassan követik az első példáját.
Közben lentről egy hangos ajtónyitódást hallok. Liam megjött.
Az anyukája kiabál neki.. gondolom nincs a közelébe - ' Liam, képzeld ki van itt.. Spencer ' - mondja az anyukája.
- Mivan ?! - egy hangos kiabálás zengi végig a házat, majd gyors, hangos lépéseket hallok. Liam felfelé jön.
Az ajtóban állt, és idegesen nézett rám. Én viszont könnyes szemekkel fordultam felé.. idegessége elmúlt, amikor látta, hogy sírok
Megráztam a fejem, és kisiettem a szobából. Próbált megakadályozni, de nem hagytam. Most senki nem tud semmiben se megakadályozni.
Igyekeztem észrevétlenül kimenni a házból. Sikerült. De Liam jött utánam.
Kint ismét esett.. de jelen pillanatban nem érdekelt. Az se, hogy Liam fut utánam, és kiabál.

- Spencer várj! - megfogta a karom, tengelyem körül megfordulok. - Had magyarázzam meg!
- Mit? Mit akarsz megmagyarázni ?! - kiabáltam - Azt, hogy elveszed az emlékeimet, és azt ami az enyém? És hogy nem mondod el az igazat? Tudod minek nevezik ezt? Hazugságnak! - egyre jobban csak könnyeztem - Nem akarlak látni ! - kikaptam kezemet, kezéből, és mentem előre, de valami eszembe jutott. Visszafordultam - Itt a filmed, és a nyakláncod. - belenyomtam a kezébe - Viszlát Liam.
Most már tényleg hazafelé vettem az irányt. Az eső csak egyre jobban esett.. és én egyre jobban sírtam. Mintha az esőcseppek hozzám igazodnának.
Elvette az emlékeim.. csak erre tudok gondolni.
Legszívesebben soha többé nem találkoznék vele. De ez lehetetlen. Ott van a suli.. és mindig, valami véletlen folytán összefutunk.
Az igazságot, még mindig nem sikerült megtudnom. A kulcs legutolsó darabja hiányzik, és nekem meg kell találnom.. érzem, hogy most már nincs messze. És, ha egyedül is, de megfogom tudni mi történt.

~ Következő részből:
Ennek a beszélgetésnek már meg kellett történnie. Már régebben. De ez most volt. Most kellett megtörténnie.
Ezután olyan dolog történt, amit nem gondoltam volna.. nem értem, egy egyszerű vasárnap hogy fordulhatott ilyen nappá.. megfogta a kezem, magához rántott, és megcsókolt.
Legszivesebben elhúzódtam volna.. de őszintén, annyira vártam ezt a pillanatot, hogy visszacsókoltam.
Mi a fene történik velünk?