12. rész

Heeey emberek. Egy fárasztó hét után, itt a rész. Sokkal később volt tervben, hogy feltegyem, de meggondoltam magam.  Nem akarom foglalni az időtöket. Csak egy rövid bevezető.

Amikor feltettem a múltkori részt, és a 'kis' véleményem, akkor olyan szinten boldog voltam, hogy az hihetetlen. Soha nem volt még ennyi látogatóm. Nagyon köszönöm! ♥
A napokban csináltam tumblr-t, és örülnék, ha páran bekövetnétek itt ! :)
Amúgy mi a véleményetek a Story of my life klipről? Én konkrétan sírtam rajta, de szerintem nem csak én. :D és hallottátok a Little mix új albumát, a Salute-ot? Annyira imádom. Valaki nemtudja, hol lehet majd megvenni ?
ui.: a múltkori rész után, bocsánat, hogy ez kissé unalmas lesz.. ( pár komi után hozom a következő részt. )

Az embereket nem zavarta az, hogy mi szinte földbegyökerezett lábakkal álltunk a baleseti folyosóján. Az orvosok mentek tovább a dolgokra, a betegek ki-be jöttek az ajtón. Minden ment tovább a rendjén,  mi pedig Kellyvel tágra nyílt szemekkel néztük az én drága anyámat.
- Ti meg mit csináltok itt? - kérdezte meglepődve anya.
- Maga mit csinál itt Mrs. Harris? - szólalt meg Kelly. Kicsit lehajtottam a fejem, hogy anya ne lássa, hogy nevetek.. ez olyan volt, mint valami filmben. Anya felhúzott szemöldökkel nézett a szőke barátnőmre.
- Kelly, itt dolgozom. A balesetire vagyok ma beosztva. Spencer, megmagyaráznád mit kerestek itt?
Leblokkoltam. Most mit mondjak? Azt, hogy tegnap este a buliban egy fiú ittas állapotba nagyon megszorította a kezem, olyannyira hogy még most is fáj, aztán meglökött, én pedig a földre estem, utána pedig két fiú megmentett? Mint már említettem, valószínűleg eltiltana mindentől, és a szobámba zárna. Valami olyat kell kitalálnom, amit elhihető.
A fenébe.. nem szeretek hazudni..
- öhm .. táncolás közben, valami részeg idióta ellökött, és egy másik pedig rálépett a kezemre.
Anya érdekesen nézett rám, majd megfogta a jobb kezemet, és azt kezdte vizsgálgatni.
- Gyere beviszlek egy orvoshoz.
Kicsit érdekesen néztünk ki, ahogy anya a kezemnél fogva húz az orvosiba, Kelly pedig szótlanul jön mögöttünk.. de valahogy a kórházban ezt nem nézik hülyén.
Bementünk egy kis vizsgálóba, anya arra utasított, hogy üljek le az egyik ágyra - olyanra, ami a kórházakban szokott lenni -, ő pedig egy másik szobában lévő orvosnak szólt.
Gyorsan vissza is jött. Az orvos pedig nem más volt, mint akit ébredésemkor is láttam. Amikor meglátott mosolyogni kezdett. Szimpatikus.
- Üdv újra Spencer.
- Jónapot.. - a fenébe nem tudom a nevét! Kérdezzem meg? Dehogy! A köpenyén lévő kis névtáblát pillantottam meg.. hogy én mekkora hülye vagyok .. - Mr. Benett.
- Mi történt pontosan? - komolyabban kérdezte, mire elmeséltem neki azt, mit anyának. Csak kicsit kiegészítettem, de a történet ugyan az maradt. A doki megfogta a kezem, és elkezdte vizsgálni. - Nem úgy néz ki, mintha ráléptek volna. - összeráncolt szemöldökkel nézegette tovább a sérülést. Tényleg nem néz ki úgy.. csak piros volt. Biztos tudnék vele zongorázni, meg írni.. ha rájön, hogy nem ez történt.. nekem végem.
- Kapsz egy egyszerű kötést, és felírok egy kenőcsöt. Szerdán gyere vissza, és megnézzük mi a helyzet.
Ezaz! Nem buktam le! És anyán látszik, hogy semmit sem sejt. Ez eddig letudva. Talán tíz év múlva elmesélem neki, hogy pontosan mi történt.. vagy ha valaki tényleg rálép a kezemre.
Mr. Benett rátette a kezemre a kötést, felírta a kenőcsöt, majd kimentünk a rendelőből. Anya összefont karokkal állt előttünk, és kissé mérgesen nézett ránk.. vagyis inkább rám.
Lehajtotta a fejét, megrázta, majd újra ránk nézett.
- Legközelebb ne legyen ilyen. A kenőcsöt megveszem, délutánra otthon leszek.
Bólintottunk, nem igazán mertünk megszólalni. Még mindig ideges. Azt kérte, hogy menjünk haza.. de inkább parancsolta. Elköszöntünk anyától, majd mindketten hazaindultunk, egy idő után külön utakon.

* Másnap *

Tegnap, mikor anya hazaért, még mindig haragudott. Megértem. Nem vigyáztam magamra.. és nem szokott velem ilyen történni, és ezt ő is tudja. Lehet, hogy tudja, hogy nem az történt amit elmondtam neki? Remélem valamelyik bandatag nem kereste meg titokban..
Anya általában kora estig dolgozik, de ahogy sejtem miattam jött haza előbb. Óránként leszedte a kötést, és mindig újra bekente. És ez így ment egész nap..
Ma reggel korán felkeltett, hogy ne felejtsem el bekenni a kezem, majd elment dolgozni. Hétfő van, engem nem engedtek ma suliba, anya dolgozik, és apa is. Szóval, ma egyedül maradtam.
Anya reggeli figyelmeztetése után, próbáltam visszaaludni, de fél óránként hívogatott, hogy megcsináltam-e amit kért. Komolyan, tegnap annyiszor lett bekenve a kezem, hogy mára már nem is fáj. Visszatettem a kötést, és megint nem tudtam mit csinálni. A tanulás mellett döntöttem, de azzal is hamar végeztem.
Kerestem magamnak valami ebédet, de eszembe jutott, hogy nem is reggeliztem, ezért a csokis müzlit választottam. Közben elgondolkoztam, hogyan lehetett az, hogy kihagytam a reggelit.. pedig mindig, mielőtt neki állok készülődni reggelizek. Ma előbb készülődtem el. Ilyenekhez hasonló dolgokon gondolkoztam, amikor eszembe jutott, mit akarok csinálni; zongorázni. Olyan régen játszottam, és hiányzik.
Felmentem a könyvtár szobába, de mielőtt leültem volna a szoba egyik sarkába mentem, ahol az zene kották vannak. Kihúztam a fiókot, és a sok zene tárult elém. Kivettem őket, és mindegyikbe kicsit belepillantottam.
Mind olyan unalmas.. a legtöbb olyan, amit a zenesuliban, és a zenetanárok tanítanak. Egy idő után unalmas, a híresebb zongoradarabok, amiket sokan ismernek.. nem akarok most ilyet játszani. A következő fiókban kicsivel kevesebb kotta volt, de ezek kézzel írtak. Várjunk csak.. ezeket én írtam! Amióta rendesen tudok zongorázni, azóta írtam pár dalt. Nem nagy szám, de örömömet leltem benne. Belenéztem mindegyikbe, de még nem döntöttem.. nagyon érdekel, mi van az utolsó fiókban..
Kihúztam az utolsót.. Itt csak két dalszöveg volt. Felemeltem mindkettőt.. A többi saját zenémre halványan emlékszem, de ezekre miért nem?
Megfogtam ezt a kettőt, és a zongorához vittem. Találomra magam elé helyeztem az elsőt, megnéztem az első hangot, és játszani kezdtem.
Valahonnan annyira ismerős.. Nem tudom honnan, de ismerős.
A zene végénél, mikor egy pillanatra behunytam a szemem, egy kép tárult elém. Ebben a pillanatban a játékot abbahagytam, és a fejemben lévő emlékre koncentráltam.
Liam volt az. Egymás mellett ültünk a zongoránál, én játszok, közben nevetünk, jól éreztük magunkat. A másik kép, egy teljesen más emlék.. ugyan ebben a szobában, a földön fekszünk, és egymást nézzük.
És ennyi. Ennyit láttam. A zenét szépen lassan befejetem.. és még mindig az előbb látottakra gondoltam.
Biztos vagyok benne, hogy Liam volt az! Annyira vagyok ebben biztos, hogy az én nevem Spencer Jillian Harris.
A másik kottát nézegettem, közben magam elé helyeztem. Ehhez dalszöveg is volt. A cím fölé valami volt írva.. de mivel át volt firkálva, semmit többet nem tudok a dalról. Csak azt, hogy van szövege.
Kicsikét gyorsabb dal ez, mint az előző - csak egy kicsit -, de a hangulata hasonlít az első dalhoz. Ismerős valahonnan.. de szintén nem tudom honnan.
Megfogtam mindkettő dalt, és a szobámba siettem velük. Letettem őket az asztalra, közben egy radírt kerestem. Tudom, hogy ezzel nem derítek ki sokat, de megpróbálom. A második lap tetején lévő firkát erőteljesen radírozni kezdtem.. de semmi. Semmit nem segít!
Leporoltam a lapról a maradványokat, majd még erősebben radírozni kezdtem.. És sikerült! Egy kicsit, de sikerült. Összehúzott szemekkel figyeltem, azt a két betűt. - L + S - olvastam le magamban.
Mik ezek a betűk? Mit jelentenek? Biztos valami rövidítés.. van egy tippem.
Ráadásul folyton csak Liam járt a fejemben.. és az az emlék.. lehet, hogy köze van a dalhoz? Lehet, hogy köze volt hozzám? Meg kell tudnom!