6. rész

Heeey.:) Itt a hatodik rész. Nem nagyon tudok mit írni, csak köszönöm az öt feliratkozót, és a 300 megtekintést! Jó olvasását. (:


* Pár nappal később *

Úgy látszik, nagyjából mindenki megszokta, hogy visszatértem. Már nem kérdezősködnek, szinte nem is foglalkoznak velem, aminek örülök. Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni, de ebben a pár napban mindenki azzal volt elfoglalva, hogy pontosan mi történt. Volt aki csak simán megkérdezte: ' Hogy lehettél ekkora hülye, hogy visszajöttél a suliba? ' Hát, ez kedves volt. De tegnap már senki - ismétlem senki - nem foglalkozott azzal, hogy mi történt. Ez az!
Barátaim a  legtöbb idejüket velem töltik. Ezalatt Louis, és Kellyt értem. Kelly szándéka az, hogy ' akkor is vissza fogok emlékezni mindenre, minél hamarabb ' . Szóval, elrángat rengeteg helyre, ahol állítólag sokat voltunk. Louis nehezen viseli a sok sétát, buszozást, rohanást. Ezzel nincs egyedül.
Mellesleg egyre többen jönnek oda hozzám, hogy elmondják milyen jóban voltunk. A legjobb barátaim persze felvilágítottak arról, hogy amit mondanak nem egészen így van. Egy emberről azonban nem beszélnek.. Zaynről.
Akármikor érdeklődök róla, semmit nem mondanak. Vagy, csak nem akarnak.
Zayn normálisnak tűnik. Ő is, mint sokan mások elmesélte, hogy jóban voltunk. Suliban sokszor rám pillant, néha-néha odajön hozzám és beszélgetünk. Ilyenkor Kelly, és Louis elmegy.. na mindegy. De ő legalább nem túloz, mint az egyik lány, - ha jól emlékszem Melody - aki azt állította, hogy ezer éve barátok vagyunk, folyton együtt mentünk mindenhova, és Kelly nem kedveli. Először is, elfelejtette, hogy nem mindent felejtettem el, másodszor, soha nem beszéltem, de még soha nem is láttam ezt a lányt a suliba. Az utolsóban viszont igaza volt, Kelly valóban nem bírja.

Ma reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Álmodtam valamit. Halványan rémlik,az álom egy része de nem sok, szinte semmi.. csak egy barna szempár.
Fejemet fogva indultam le anyához a konyhába, aki már csinálta a reggelit. Fáradtan ültem le a székre.
- Mi a baj Spenc? - kérdezte, miközben letett elém egy tál gofrit.
- Semmi, csak fáradt vagyok. - mosolyogtam rá, majd bólogatni kezdett. Visszasietett a konyhába, míg én elkezdtem enni. Újból eszembe jutott az álmom.. vagyis az a bizonyos szempár.
- Anya - szólítottam meg - apának zöldes szeme van, ugye? - kérdeztem.
- Igen, mint a családban sok embernek. - válaszolt. - Miért? - gondolkozni kezdtem. Apa családjában nagyrészt zöldes szemű emberek vannak, anyának és nekem kékeszöld, Kellynek világoskék, Louisnak is hasonló.. kit ismerek akinek barna a szeme?
Csak legyintettem, gyorsan megettem a gofrit, és felsiettem a szobámba készülődni.

- Veled meg mi történt? - nevetett rajtam Louis, mikor kimentem a házból. Gonoszan néztem rá, majd feltűnt, hogy nincs itt Kelly.
- Hol van Kelly?
- Elaludt. Majd jön valamikor. - legyintett, majd elindultunk ketten a suliba.
Útközben újból Louis magyarázását hallgattam, hogy tegnap játszott valamilyen netes játékon, ahol először győzött, majd egy srác elkezdett vele veszekedni, és a következő körben veszített.
Folyton bólogattam, közben feltűnésmentesen próbáltam rendesen megnézni szemét. Louist ismerve észrevette, és érdekesen nézett rám, mikor elegem lett, és közel hajoltam szeméhez.
- Spenc, te mi a francot csinálsz? - kérdezte félig nevetve.
- Semmit, semmit - hajoltam el - Csak egy álom..
- A jó öreg Louisnak elmondhatod. - vállamnál helyezte karját, és közel húzott magához, baráti stílusban. Vicces volt.
- Louis, ismertem én olyan embert, akinek barna szeme van?
- Rengeteg embernek van barna szeme, olyanoknak is akiket ismersz. - nevetett.
- De nem .. ez valami nagyon szép szem volt. Nem túl sötét, és nem túl világos.. - magyaráztam, mire abba hagyta a nevetést, és megállt. Kérdőn néztem rá, mire csak gyorsan megrázta fejét.
- Nem. Nem hiszem. - mondta majd elengedte vállam, és továbbmentünk.. csendben.
Remélem nem titkol előlem semmit. Vállat vontam, és utánasiettem.

Kelly az első óra végére, épp hogy beesett. Sajnos, a tanár jól leszidta, és ma délután büntetésben van. Louis pár haverjával - a focicsapatból - tölti a délutánt, így egyedül megyek haza. Csodás.
Egész nap az emberek szemeit nézegettem. Senkinek nem volt olyan szeme, mint amilyen az álmomban volt. Lehet, hogy nem is a suliba jár az a személy..
Utolsó órára menet Kellyvel a terem felé tartottunk, amikor valaki megállított engem. Hátra fordultam, és Zayn mosolygott rám. Kelly csak szemét forgatva megfordult, és bement a terembe.
- Mi újság? - érdeklődött. És elkezdtünk beszélgetni. Vagyis inkább ő beszélt, én hallgattam.
A szemét kezdtem figyelni. Barna. Próbáltam összehasonlítani az álombelivel, de nem .. alig van valami hasonlóság.
- Spenc.. nincs kedved hétvégén sétálni, vagy ilyesmi? - kérdezte, de mire igent mondtam volna leesett valami.
- Bocsi, de nem tudok.. hétvégén rokonok jönnek. - bólintott, majd köszönt, és elment.
A teremben, Kelly már ajtóból pattant elém, és kérdőn nézett rám. Nézéséből tudtam mit akart, így
megráztam a fejem. Helyeslően bólintott, majd leültünk.

Óra után én a kijárat felé, Kelly a büntetéshez vezető foyosón ment. Hátrafordultam, utoljára rámosolyogtam. Ezzel csak az volt a baj, hogy közben neki mentem valakinek, és neki is, csak úgy ahogy nekem, le esett minden a kezünkből.
A földön papírok és füzetek hevertek. Nem tudtam, kinek mentem neki, de automatikusan lehajoltam hozzá, hogy segítsek, és együtt szedjük fel a lehullott dolgokat.
- Bocsi, ne haragudj. - mentegetőztem. - nem figyeltem.
- Azt látom. - vágta rá egy mélyebb, gorombább hang. Szóval fiú.
Szinte egyszerre néztünk a másikra, mikor visszaakartam adni neki dolgait. A srác érdekesen nézett rám. Nem tudom ki ő, de mai napi szokásomhoz híven, jobban megnéztem szemét.
Ez az a szempár.. ezt láttam az álmomban. Nem világos, és nem túl is sötét. Hirtelen visszajött a fejfájás. Arckifejezésem a fiúéhoz hasonló lett.
Mindketten felálltunk, odaadtam neki dolgait.
- Ismerjük egymást? - kérdőn néztem rá, mire a srác megrázta fejét, és elsietett.
Utána fordultam, figyeltem, ahogy másodpercek alatt eltűnik.
Ki volt ez? Miért ilyen ismerős nekem? Biztos, hogy ő volt az álmomban! Vagyis a szeme, de akkor is! Ő okozta a fejfájást. Gondolataimban, már rég megdobtam volna valami erős tárgyal, a fejfájás miatt, de valóságban nem. A valóságban egy üres folyosón állok, a semmibe nézve.
Valahonnan ismerős.. de nem jut eszembe honnan.
Megfordultam, és hazasiettem.

Otthon a szobámba érve újra ölembe vettem az emlékkönyveket. Átlapoztam, többször is mindegyiket, de semmi. Nem találom sehol ezt a srácot.
Egy valami feltűnt, ami eddig nem; egy képet figyeltem magamról.. A nyakamban egy ezüstnyaklánc lógott. Több képet nézegettem meg, és azokon is ott volt.
Erre a nyakláncra nem emlékszem. Az egyik polcomhoz igyekeztem, ahol egy kis dobozban vannak ékszerek. De egyiken sem volt az, amit a képen láttam. Egyiken se lógott, az a kristályszív..
Egyedül voltam otthon, így lementem anyáék szobájába. Átkutattam anya ékszereit, de nem találtam semmit.
Ajtónyitódást hallottam. Pár másodperc alatt rendbe tettem mindent, majd kisiettem anyához a konyhába, ahol ő semmit nem vett észre, csak pakolt ki a zacskókból. Gondolom vásárolni volt.
- Szia Spenc, milyen napod volt? - kérdezte mire csak egy halk ' jót ' rávágtam. Kíváncsi voltam, de nem akartam őt zaklatni semmivel. Csak pakolt, és pakolt, és pakolt a hűtőbe.. na jó, muszáj megkérdeznem.
- Anya.. ismertem én olyan fiút, akinek szép, nagyon szép barna szeme van? - anya kezében megállt az üdítő. Oldalról látva, meglepődött arca volt. Megrázta fejét.
- Nem. - ez nem volt őszinte. Félig meddig megfordultam, de közben egy újabb kérdés jutott eszembe.
- Nem volt nekem, egy ezüst nyakláncom, amin egy kis kristályszív lógott? - anya arca egyre furcsább volt.
Felém fordult. Egyik karjával a pultnak támaszkodva nézett rám.
- Nem Spencer.. miért kérdezem ennyi mindent? - kérdezte kissé idegesen. Vállat vontam, majd felsiettem a szobámba.
Titkolóznak. A szüleim, a barátaim.. azok, akik számomra a legfontosabbak. Tudnom kell, mi az igazság. Tudnak valamit ami a múltban történt, és nem mondják el. Biztos köze van mindennek ahhoz a sráchoz.. ki kell derítenem mindent.