11. rész

Heey. Most korábban hoztam a részt. Feltettem az új fejlécet, és a kinézetet is kicsit megújítottam. És remélem nem gond, hogy Spencer karakterét megváltoztattam Emily Rudd-ra!:) 

Írtam egy 'kis' véleményt. Azt ezzel a résszel együtt teszem fel, és szeretném, ha elolvasnátok, és ti is megírnátok a véleményetek! KATT !
Előre is, boldog haloweent mindenkinek!:D
ui.: ezer fölött van a megtekintés. juhúú!:D

Louis, és a névtelen srác jött ki sietve a hátsóajtón, ahol nemrég engem ' kihúztak '. Azt hittem, hogy valami fontos dolguk van itt valakivel.. az a fontos dolog én voltam. Szinte egyszerre értek ki ajtóból - vagyis inkább kiestek - , és a fejükkel nézegettek mindenfele, majd tekintetük megállt rajtam, ahogy a földön fekszem, majd Zaynre, és a kicsit arrébb álló bandára pillantottak.. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem idegesek. Mert azok. Louis a legjobb fiú barátom, tudom, ha valami baja van, de a másik srác.. még a nevét sem tudom. De akárhányszor csak találkozok vele, folyton fura érzésem van. Végül is, öve az a bizonyos barna szempár amivel álmodtam.. és akárhányszor erre gondolok, előjön a szeretett fejfájás. Nem elég, hogy az egész testem fáj, most a fejem is! Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok.
A két fiú elindul. A névtelen srác elhalad előttem, oldalról egy pillanatra rám pillant, majd élesen beszívja a levegőt, és a bandához siet, ahol már Zayn is ott áll Zack mellett. Louist pillantom meg magam mellett, ahogy leguggol, és megfogja a kezem.
- Jól vagy? - kérdezi aggódóan. Bólintok.
- Mi a franc folyik itt?
- Ezt én is kérdezhetném. - mondja, majd felsegít, és az ismeretlen srác nyomába siet, aki már elkezdett kötekedni a bandával.
Zayn elé lép, és kicsit meglöki, majd egymást kezdik lökdösik.. már szinte verekedtek, amikor Zack, és Louis félbeszakította őket.
- Na, nyugi. - kezeit a két fiú közé tette - egy csaj miatt verekedtek? - csodálkozott Zack, majd mintha leesett volna neki valami - Hé, Liam, barátom! Mi van veled? - látszik, hogy ő is teljesen részeg.. de várjunk csak! Egy nevet mondott! Azt, hogy Liam! A titokzatos srác neve Liam!
- Nem vagyok a haverod! - szólalt meg mérgesen, majd Zayn felé fordult - Szállj le róla! Ha még egyszer meglátom, a közeledben.. - nem fejezte be a mondatot, csak jelzett Louisnak fejével. Louis rám nézett, egy ' ideje menni, vagy baj lesz ' nézéssel mielőtt elindult. Mellé siettem, előttünk pedig Liam ment.
Miután Zayn-ék látóteréből kikerültünk, a fiúk sietni kezdtek. A parkolónál jártunk. Gondoltam, hogy Louis kocsija felé megyünk.
A két fiú előre, én pedig hátra ültem, középre. Liam a vezető ülésre szállt be.. de mintha valami megrémítené. Louis mellette ült, és kérte, hogy induljunk. De Liam nem indította el a kocsit. Nem forgatta el a kulcsot, még a kormányhoz se nyúlt.. csak rémülten nézett. Louis egy nagyot sóhajtott, kiszállt, és helyet cserélt Liammel. Ez meg mi volt?
Elindultunk, és egyikünk sem szólt semmit. Legjobban az én szívverésem hangzott a kocsiban. Mit akart velem csinálni Zayn? Ha ők nem jöttek volna.. valószínűleg bántott volna, esetleg rosszabb. De most legjobban a kezem fájt. És kissé a fejem..
Egy piros lámpánál megálltunk. Most már tényleg tudni akarok mindent. Most, vagy soha Spencer!
- Mi a fene történt itt? - szólaltam meg kissé hangosabban..
- Spenc.. nem fontos. - mondta Louis.
- Nem fontos? Majdnem bántott! Oké, az én hibámból, de honnan tudtátok, hogy ott vagyok? Van még valami amit tudnom kell?
Louis ismét sóhajtott, majd Liam felé fordult.
- Liam..
- Nem! - tiltakozott.
- Tudnia kell!
- Nem! Ha még százszor megkértek rá, akkor is nem lesz a válaszom! - a lámpa átváltott zöldre, mentünk tovább. Louis az utat figyelte, Liam az ablakból kifelé bámult, én pedig.. hátra dőltem az ülésen és idegesen kifújtam a levegőt.. miért? Miért nem tudhatok meg mindent?
Legszívesebben most sírnék. Bőgnék. Hogy lehettem ekkora hülye? Nem hallgattam a barátaimra.. ha okosabb lettem volna, akkor nem megyek bele Zayn játékaiba. De a barátaimnak meg le kellett volna erről beszélni.. vagy.. meg akartak leckéztetni. Hogy ne bízzak ilyen emberekben. Könyörgöm, nem is emlékeztem milyen volt Zayn! Ajj.. igazuk van, tényleg nem értek semmit. De ez még mindig nem csak az én hibám.. ha nem mondanak el mindent, ne csodálkozzanak.
A fejem egy pillanatra erősebben kezd fájni, lehunyom a szemem. Ekkor egy kép villan be előttem. Liam, és Zayn volt az. Szinte ugyan úgy, mint nemrég, balhéztak. Majd egy másik kép, ahol már futunk. Kinyitom a szemem, a fájdalom eltűnik fejemből. Ez meg mi volt? Mindegy, ez most egyáltalán nem érdekel.. inkább azzal vagyok elfoglalva mit mondok a szüleimnek? Eléggé hülye állapotba vagyok. Baloldali ülése csusszanok, és az ablaknak hajtva fejem, gondolkozni kezdek; apa biztos hogy nem alszik még ilyenkor, mivel megtalálta azt a régi ' hangszerét ' , gondolom most tovább keresett mindenféle szuvenírt. Ebben biztos elfáradt, és most gondolom megnézi a kedvenc filmjeit. Anya pedig próbálja nézni a filmet, megunja, és elmegy a konyhába, vagy olvasni. Tuti észrevennék ha valami bajom van. Ki kell találnom valamit..
A visszapillantó tükör felé nézek egy pillanatra.. ismét az a barna szempár néz rám. Vagyis Liam. A visszapillantó tükörben nézzük egymást. Megint az a fura érzés.. Gyorsan visszacsusszanok középre, és a két fiú közé hajolok.. vagyis inkább Louis felé. Megvan az ötlet.
- Louis, vigyél el Kellyhez.
- Mi? Mindjárt nálatok vagyunk. Miért?
- Nem akarok így találkozni anyáékkal. Kérlek!
- Oké.
A már örökké valóságnak tartó kocsikázás után, nem nálunk, hanem Kelly háza előtt parkoltunk. Louis írt neki, hogy jöjjön ki a ház elé. Ahogy ismerem a barátnőmet, kell rá várni pár percet, amíg összekapja magát. Louis egy pillanattal előbb szállt ki mint én és Liam. Mi ketten szinte egyszerre jöttünk ki az autóból. Megvédett.. Liam megvédett.. egy köszönettel tartozom neki. De miért nem merem? Itt van tőlem egy köpésre. Gyerünk Spencer!
- Liam.. - szólítottam meg halkan, de meghallotta. Magas termetével nézett le rám. - Köszönöm.. hogy megvédtél.
Mintha halványan elmosolyodott volna. De miért nem válaszol soha nekem? Csöndes egy fickó. Hátrafordultam, és Louis felé mentem.
Mikor mellé értem, Kelly pont akkor jött ki az ajtón. Pulcsiját kicsit jobban összehúzta magán, és lassan jött le felénk.
- Mi történt? - kérdezte. Mintha már kicsit sejtené mi is történt.. biztos sejti.
- Kelly.. - szomorúan néztem rá, mire komoly tekintete meglágyult. Megtört a jég, és megölelt, szorosan. - annyira sajnálom.
- Ne sajnáld. - elengedett - Mi is hülyék voltunk. - biccentett Louis felé, kicsit mosolyogva.
- Szüleid itthon vannak?
- Anya alszik, apa meg a tesómmal ment kirándulni a hétvégére.
Louis felé fordultam.
- Figyelj.. köszönöm. Mindent köszönök. - megöleltem.
- Jól leszel? - suttogta a fülembe.
- Persze.. menjetek haza. Majd holnap beszélünk. - elbúcsúztunk, majd Liammel elhajtottak. Kellyvel maradtunk, kint az esti utcán.
- Ha nem zavarok ... - félbeszakított.
- Aludhatsz itt. - nevetett - ha mindent elmesélsz.
Tipikus Kelly. Valamit valamiért. Mindenképp elmondtam volna neki a dolgokat.
Bementünk házukba, ő pedig a szobájába irányított. Elmentem zuhanyozni - kiismerem már magam náluk - , ő addig beszélt az anyukájával. Nem bánja, ha itt alszok, de jobb ha tudja. Gyorsan kész voltam, kimentem a szobámba lévő barátnőmhöz - persze előtte kölcsönvettem egy pólóját, amit felvettem -, aki már az ágyán ülve várta az esti mesét.
Elmondtam neki mindent. És körülbelül ezerszer bocsánatot kértem azért, amiért hülyén viselkedtem.
- Várj.. hogy került oda Liam? - kérdezte amikor a történet végére értem.
- Hát, az egy jó kérdés. Lehet Louis segítséget kért tőle.. de mindegy is, a lényeg, hogy kibékültünk. - rámosolyogtam, de neki nem volt olyan nagy boldogság az arcán. Szőke hajába beletúrt, majd olyan ' szeretnék valamit ' mosollyal nézett rám.
- Apa azt mondta, hogy írni fognak a tesómmal. Nembaj, ha megnézem? - megráztam a fejem, ő pedig gyorsan az íróasztala előtti székre pattant, és felnyitotta laptopját.
Én addig küldtem egy üzenetet anyának, hogy ma Kellynél alszok, de a biztonság kedvéért, hogyha esetleg nem nézi a telefonját, apának is írtam. Vissza jeleztek mindketten, szóval nem lesz gond. Egy hatalmas sóhajra lettem figyelmes. Kelly a laptopja kijelzőjét bámulja, nagy szemekkel. A gép fénye arcára világított, és így észrevehető volt, hogy szeme könnyes. Odasiettem megnézni, mégis mi a gond.
A Facebook volt megnyitva, az üzenőfal.. és egy kép. Louis és Eleanor. Egy közös kép.
Kelly szeme már teljesen könnyes volt. Megfogtam az egeret, gyorsan bezártam az ablakot, és lecsuktam a laptopot. Egy széket húztam Kelly mellé, aki még mindig nem szólalt meg.
- Miért nem vagyok elég? Miért jobb ő mint én? - és itt már sírt. Magamhoz öleltem, és hagytam, hogy kisírja magát.
Sejtettem, de eddig a pillanatig nem voltam biztos ebben. Most már igen. Kelly szerelmes Louis-ba.
Mikor eshetett bele? Három éve vagyunk barátok.. először nem is igazán kedvelték egymást, aztán végül mi lettünk a ' mester hármas ' . Komolyan, mikor történhetett ez? Kellynek volt pár barátja.. de egyik miatt sem volt még ilyen, mint most Louis miatt. Ez nem egy pillanatnyi érzés.. teljesen belezúgott.
Mikor már kicsit lenyugodott, megtörölte szemét, és mondta, hogy menjünk aludni. Azt mondta ennyi elég volt mára. Hát, még egy ilyen bonyolult hetet nem kívánok, az biztos.

Reggel én voltam az, aki előbb kelt fel. Ránéztem a telefonomra.. fél tizenegy van. Még éjfél előtt elaludtunk, szóval több mint tíz órát aludtunk? Olyan mintha, csak öt perc lett volna.
Még fáradt vagyok.. visszafekszem. Most olyan könnyen eltudnék aludni. És sikerült is volta, ha Kelly nem fordult volna egyet.. ezzel nincs semmi gond. Csak ráfeküdt arra a kezemre, ami fájt.
Egy nagyot kiáltottam, mire felébredt.
- Spenc, ne haragudj! Nagyon fáj? - kérdezte.
- Eléggé.
- Menjünk be a balesetire. - mindketten felpattantunk, és míg Kelly gyorsan lezuhanyozott, én keresek magamnak egy ruhát. Biztos nem haragszik meg, ha kölcsönveszem az egyik fehér pólóját, meg az egyik farmerját. Miközben a nadrágot húzom fel, egyre jobban fáj a karom. Lehet egy kézzel felvenni a nadrágot? Próbáljuk meg.. nem, nem lehet. Fájdalmakkal, de sikerült felöltöznöm. Tegnap esti cipőmet felveszem, és a bőrkabátomat. A táskámból kiveszek egy hajgumit, és kész is vagyok. Nem is lett olyan rossz ez az öltözék.
Kelly pont akkor jött ki a fürdőből, amikor én végeztem. Ahogy látszik, ő bent öltözött fel.
Elköszöntünk Kelly anyukájától, majd elindultunk a kórház, baleseti osztályára. Tőlünk kicsit messzebb van a kórház, de Kelly-ék házához közel. Hmm.. Kelly nincs ma beszédes kedvébe.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen.
- Akarod, hogy beszéljek.. - félbeszakított.
- Spencer, nem! Nem akarom, hogy tudja.
Szóval ennyi volt ma a beszélgetés.. Tényleg nincs jó kedve. És tényleg, komolyan szerelmes Louisba. Talán Louis is .. Nem! Nem szabad intézkednem. Kelly azt akarja, hogy ne tudja meg senki. Nem vagyok pletykás, soha sem voltam az. Meg kell próbálnom titkolni ezt Louis előtt. Ebben csak az a nehéz, hogy hármunknak egymás előtt nincsenek titkait. Mindent elmondtunk a másiknak.
Gondolataimat félretettem, mikor a kórházba értünk.
A balesetinek külön bejárata van, arra mentünk. Már nem sokan voltak, általában a legtöbben korán reggel jönnek. Beléptünk az ajtón, pár lépést tettünk a folyosón, és egy ismerős arccal találkoztunk. Akivel semmi kedvem nem volt találkozni.

komizzazok, pipáljatok. örülnék pár hosszabb kominak. :)