10. rész

Heey emberek. Csütörtökön akartam feltenni ezt a részt, de közbe jött pár dolog. Beteg lettem, egész végig az ágyat nyomtam. Feltehettem volna a részt, de új Sims 3-as kiegészítő jelent meg, és azon ' kockultam ' . Mondjuk ezt nem hiszem, hogy lehet annak nevezni. :D Lényeg, hogy itt a tizedik rész, amit már nagyon, de nagyon vártam, hogy feltegyek. ( a következő részekkel is ez a helyzet :D )
Nem húzom az időt, csak még valami; az egyik barátnőm szintén blogol. És megkért rá, hogy hirdessem. Szóval, egy kis blog ajánlás: A dream come true - ez az első blogja, ami hamarosan befejeződik, de attól még megéri elolvasni!:)
Forever Together Every day - ez a második, amit nem rég kezdett el. Ebben sok perverzebb rész van/lesz, de ne gondolja senki azt hogy sablon blog, mert nem az. Szintén megéri benézni ide ! :)

Eljött az a nap, amit nagyon, de nagyon nem vártam. Más esetben örülök a szombatnak, hisz általában mindig egy a program; Kelly, és Louis átjön, elmegyünk valamerre, esetleg nálunk filmezünk.. de ma nem.
A végzős középiskolások utolsó éve általában nagy bulikkal szokott eltelni.. az enyém pedig folyamatos próbálkozás, hogy végre emlékezze valamire.
Vissza a mai napra.. Legszívesebben ki sem keltem volna az ágyból, és a tervem is ez volt. Reggel kilenckor felkeltem, de visszahúztam magamra a takarót, és hallgattam a madarak reggeli csicsergésér. Majdnem visszaaludtam, amikor is .. valami elviselhetetlen hang jött lentről. Pár másodperc után elhallgatott, majd újra megszólalt, és így tovább. Már nagyon ideges voltam amikor lementem. A nappaliból jött a hang.. beléptem, és apa valami hangszer féleséggel a kezében nézett rám.
- Ez meg mi a franc volt? - kérdeztem, mire belefújt a ' hangszerbe ' - Honnan van neked ilyened?
- Emlékszel, amikor hat éves korodban apád Ausztráliába utazott? - szólalt meg anya a konyhából - Ezt hazahozta, eltette, és nem találta meg. Csak most.
- És ezt muszáj volt korán reggel? - fordultam a konyha felé.
- Apádról beszélünk, Spenc. - nézett rám komolyan anya, majd a nappali felé fordultunk, ahol apa újra ' zenélt ' . Jobbnak láttam elmenni. Keresek egy füldugót.
A szobám közepén állok, és fogalmam sincs mit csináljak. Íróasztalom előtti székre ültem, és a telefonomat szorongatva, azon agyaltam, hogy talán mégis bocsánatot kéne kérnem Kellytől. Végül is, igaza volt abban, hogy Zayn rossz fiú, és én semmit nem tudok.. Mert nem mondott semmit! Nem fogom felhívni! Nem fogok neki semmit mondani! Ugyan azt fogom csinálni mint ő!
Louis-al vajon mi van? Biztos, hogy Eleanorral jön a bulira.. de akkor Kelly kivel jön? Mindenhova hárman mentünk, még ha a társaságunkban többen is ott voltak. Lehet, hogy el sem jönnek. Bár nem hiszem, hogy a tanév utolsó ' nagy ' buliját kihagynák..

A nap nyugisan telt. Bár, az nem hiszem, hogy nyugisnak mondható, hogy egész nap azon aggódtam mi lesz ma este.. de legalább nem zavart senki.
Anya tudja, hogy elmegyek ma. De ő úgy tudja, hogy a szokásos társasággal leszek, és ott találkozunk. Ha tudná, hogy kivel megyek, és neki milyen haverjai vannak.. valószínűleg egy ideig nagy szemekkel nézne rám, majd kiabálni kezdene, és nem engedne sehova. Elmúltam 18 - nem emlékszem rá, de elmúltam - , de a szüleim biztosítanak a fejem fölött tetőt, és mindig a kisgyerekük maradok.
Nem merném elmondani nekik, hogy milyen társaságba keveredtem. Nem értenék meg, hogy ez egy olyan társaság amibe szinte benne se vagy, de nem lehet kimászni. Sehogyan se. Mert ha egy ember kicsit is gyávább az ilyen emberekkel szemben, akkor nincs sok esély rá, hogy kikerülj onnan, még akkor se ha egyszer voltál velük. Kitudja, mit csinálnának veled. Legtöbb esetben rosszat.
Ezeken gondolkozva állok a fürdőszobai pultnak támaszkodva.. megfordulok, és a tükörbe nézek. Fekete ruhámon kicsit igazítok, majd a hajamon is. A szobámba megyek, keresek egy cipőt, majd a táskámat oldalamra teszem, és lemegyek a földszintre. A bőrkabátomat veszem, amikor anya mellettem terem.
- Biztos ne menjek érted? - kérdezte ma már körülbelül tizedszerre. Aggódik.. de melyik anyuka nem?
Megráztam a fejem, majd egy puszit nyomtan arcára, és kimentem a házból.
Nincs annyira hideg, de nagyon jó idő sem. Tipikus tavaszi Londoni időjárás. A szél néha-néha belekapott a hajamba séta közben. Igyekeztem lassú léptekkel menni, minél később érek oda, annál kevesebb időt kell eltöltenem azzal a bandával. De mivel szombat este van, ezért nem csak én mentem szórakozni. A legtöbb utcában részegek buliztak, vagy próbáltak bulizni menni. És amikor már kezdtem félni kicsit gyorsítottam. Ezért értem oda pont időben. Nem is sejtettem, hogy ekkora buli lesz itt..
A szórakozó hely előtt ott állt az a bizonyos banda. Zack ismét a társaság középpontja, a többiek meg őt figyelték, Zayn pedig felém integetett. Észrevett. Most már nem fordulhatok vissza. Miért nem találtam ki valami betegséget magamnak?!
Mikor oda értem, Zayn kicsit kijött a társaságból.
- Szia. - köszönt mosolyogva, majd magához húzott, és nyakamat puszilta meg. Már most érzem, hogy van benne alkohol. Pedig még el sem kezdődött a buli. - végre itt vagy.
- Nem mehetnénk be? - kérdeztem, a lehető legkedvesebben.. vagyis ahogy sikerült kimondanom. Bólintott, majd hívta a haverjait. Már megint egyedüli lány leszek itt? És megint velük kell lenni?

Valóban rengetegen jöttek. A társaság fele már úgy lépett be ide, hogy valamilyen szintem be voltak rúgva. A másik fél itt kezdte. És vannak a normálisok, akik nem sokat, vagy szinte semmit nem ittak. Ebbe a kategóriába tartozok én is. Bejöttünk, kerestünk helyet, és leültünk. Mindenki elvolt.. csak én nem. Zacknek mindenki oda köszönt, így egy idő után elment.. és ha ő elmegy, akkor mindenki. Szóval egyedül maradtam.
A sok ember között, a klub másik végében egy ismerős szőke hajú lányt pillantottam meg. Kelly volt az. Egy kicsit nagyobb társasággal. Jól érezte magát. De nem volt vele Louis.. sejtettem.
Elegem van, hogy itt hagytak! Mindenki jól érzi magát, csak én nem! Miért is jöttem el ide? Ja igen, mert féltem. De mégis mitől? Ha itt hagynak mi bajom lehet?
Magamra kaptam bőrkabátom és indulni készültem.. amikor is, elkapták a kezem, szorosan, és hátrafelé kezdtek húzni. A hátsó kijárat felé mentünk, de ebben a hangzavarban senki nem hallotta a kiáltásomat.
Kiértünk hátra. Már tudtam kik ezek.. Zack és a bandája. És Zayn volt aki kifelé húzott.
Mindannyian teljesen részegek voltak, páran a lábukon se bírtak állni.
- Zayn! - kiabáltam rá, mire végre felém fordult - Engedj már el!
- Na, mi ez a harag? - oké, teljesen nincs tudatánál. Teljes erőmből kikaptam karomat a szorításából, és egy kisebb pofont kevertem le neki.
- Felejts el. - láttam az arcán, hogy már kezd ideges lenni.. vagy már az? Megfordultam, és el akartam menni.. de nem voltam elég gyors. Zayn teljes erejéből meglökött, és a földre estem. Most már nem csak a kezem, hanem mindenem fájt. A társaság irányába fordultam. Zack, és a talpnyalók röhögtek, Zayn pedig felém közeledett. De csak egy lépést tett meg.. mivel mindenki az hátsó ajtó felé fordult, ahol éppen Louis, és az a bizonyos srác sietett ki.. a banda felé.

pipáljatok, és komizzatok ! :))